Réges régen, egy erős kötelék kötött össze három teljesen különböző, de fenséges állatot. Bíbor Sárkány, Opál Kobra, és Karmazsin Ölyv. Ők hárman egy olyan triót alkottak, mi legyőzhetetlenné tette őket. Szoros barátságban éltek, s egymás nélkül nem mentek sehová. A Sárkány erős, a Kobra félrevezető, s az Ölyv meg gyors. Sikeresek voltak. Egyik nap, mikor tavaszi szél lebbentett bele a Karmazsin Ölyv tollai közé, egy gyönyörű pillangó szállt el tőlük nem is oly messze. Mind a három fenséges állat megbabonázva pislantott Felé, és hamarjában összekapván magukat, megindultak a pillangóhoz. A gyönge kis állat hamar barátjukká vált, de evvel magával hozta azt, amit nem kellett volna. Az irigységet. Az egyik bűnt, ami után sorban következett mindegyik. A három állat magának akarta a gyönyörű teremtést, viszont ő nem adta magát könnyen. S végül kibékültek, miszerint senkié sem a jószág, de a Karmazsin Ölyv nem tartotta magát az eskühöz, és irigysége elnyelte valódi énjét. Elrabolta az ártatlan pillangót, mert csakis magának akarta, nem akart osztozni. S így kirobbant a harc. Bár az Opál Kobra, és a Bíbor Sárkány mondhatni, hogy barátságot kötöttek, de mindkettőjük részéről ez egy álca, hogy közös erővel legyőzzék a Karmazsin Ölyvet, majd megszerezzék a kalickába zárt pillangót. A Birodalom három részre szakadt, s a mai napig harcolnak egymás ellen, hogy visszaszerezzék Őt, kit az Ölyv magával ragadott, s bezárta kastélyába, a kék rózsák tövisei közé.
Mikor megszületett, a jobb vállán valami kis fekete-fehér érdekes alakú tetoválás szerűség volt. Mindenki azt gondolta, hogy egy csúnya anyajegy. vagy valami szépséghiba. De, ahogy teltek az évek, ez a valami kezdett átalakulni, s mára már egy szép pillangó van a vállán, s pont az, akiről a legenda szól. A falusiak azt hiszik, hogy ő az a pillangó, aki elhozta közéjük a háborút, ezért nem szeretik. Apja elrejtette a világ elől, hogy a többi ország ne szerezzen tudomást létezéséről, hiszen a helybéliak úgy tartják, hogy a legenda ismétli önmagát, amiben nincs bolondság.