Új bejegyzés Frissítés

2011.12.09. 19:34 Shampy.

Mikor reggel felébred a hercege ottvan mellette. Ennek nagyon megörül. Már összebarátkozott  vele, megbékélt vele, bár még mindig benne volt egy fusztráció.   - Herceg..herceg...- Rázogatja a fiút, s mikor a herceg felébred, mosolyogva néz le rá. Olyan szép és kialudt most. Megfogja a hercege kezét és felráncigálja az ágyról. Furcsa, de úgy érzi, hogy nem kap verést most, így boldogan húzza ki a fiút. Csak egy bő, térig érő póló van rajta, ami fehér és átlátszó kicsit.  Futnak a folyosón, és a szolgák megfordulnak utánuk, furcsa pillantásokkal mérgetik őket. Kifutnak a kertbe, és Yuu boldogan é néz körbe a havas kerten.  - Olyan széééép. - Rohan bele a hóba, és nem érdekli, hogy megfázhat. Szereti a havat, és szeretbenne fürdnei.

2011.11.27. 15:19 Tori

*furcsa, de ahogy az idő haladt egyre kevésbé törődtem azzal, hogy a fiú, akivel az időm tölröm oly szívesen egy egyszerű szolga. Nem foglalkoztatott a dolog. Sőt teljesen megfeletkeztem róla. Egy idő után elvittem sétálni, megmutogattam neki a kastélyt, aztán egyszer ruhát is vittem le neki.Már bántotta a szemem  a sok rongy amit hordott. A ruha amit vittem neki káprázatosan szép, japán kimonó volt. Anyaga fekete selyem amin gyönyörű arany hímzések voltak. Arra a ruhára emlkékezteztetett amit azon a fogadáson viselt. Örült neki. Legalább is azt hiszem hogy örült. Aznap mikor nem tudtam menni újabb ajándékkal akartam meglepni őt. Egy hajtűt hoztam neki. Kerestem lent a gyengélkedőn, de ott azt mondták hogy elment onnan. Sokáig kerestem a kastélyban, majd végül felmentem a szobámba. Ott megpillantom őt az ágyamban. Arcomon mosoly suhan át, az ajándékot leteszem mellé, majd én is befekszem az ágyba. Nézem az arcát, az ajkait. Közelebb hajolok, csókot nyomok rájuk*

2011.11.24. 20:47 Shampy.

Erre csak holvány mosoylt ejtek, de már nem foglalkozok a külvilággal. Sokkal inkább a nyugtató melegség köt le és a bizakodó sötétség, mi bekelebez és egy szebb világra terelget. Két hónap telt el, míg teljesen felépültem. A király minden héten, egy szerdai napon, pontban este hétkor látogatott meg, kérdezősködött, hogy hogy vagyok, és tulajdonképpen beszélgetett velem, mint egy normális emberrel. Mert normálisnak normális vagyok, csak ugye nem egy rangból valóak, így igencsak meglepett, mikor először állított be hozzám, és odahúzta ágya mellé a kis széket, majd beszélgetésbe bocsátkozott velem.  A hercegem viselkedése feletébb meglepett, mert volt olyan fura a viselkedése, hogy mindennap lejött, és, ha tehette akkor egész nap bent volt velem a gyengélkedőn. Eleinte fusztrált a helyzet, mivel nem szólalt meg, csak engem nézett olyan átható tekintettel. De, két két után úgymond megtört az a hatalmas jégfal kettőnk között, és beszélgetést kezdeményeztem vele. Hangom halk és bátortalan volt, de az övé is. Olykor-olykor zavarba jött - gondolom nem volt hozzászokba, hogy egy szolgával így kommunikáljon, megértem. Aztán egyre inkább feloldódott a társaságomban. Segített felülni, majd járni, mert nehézkésen ment. Sőt! Egy idő után már ő etettet meg, és nem egy szolgálólány.  Mikor lekerültek rólam a kötések, és megnézhettem a hasamat, nagy örömmel néztem, hogy egy kis heg sincs rajta, egy pici folt nem maradt a sebből. Ennek nagyon örültem. A hercegem nem lehetett velem, mert valami fontos elintéznivalója volt. A szobájába felmentem, és csak vártam, ácsorogtam, majd már nem bírtam tovább, és befeküdtem abba a kívánatos hatalmas ágyba, ahol mentem elnyomott az álom.

2011.11.09. 20:25 Tori

*a fiút nézem, néha meg-meg simítom a fejét. Erre összeszorítom az ajkaim...De nekem nem kellene ilyennek lennem. Nekem gonosznak kell lennem, kegyetlennek, akitől mindenki retteg. Nem szólok semmit. Csak morgok valamit halkan*  - Ja ja....de ne szokd meg nagyon - *mondom, csak hogy azért annyira ne legyek rendes xD*

2011.11.06. 21:14 Shampy.

- ümh. - nyöszörgök fel. - Ruru-chan...- Súgom a herceg mellkasába. Lágyan elmosolyodok.  - Nem is olyan rossz ember ön...- Súgom a mellkasába, ahova nyomok egy gyenge puszit. Felnyitom szemeimet, majd felnézek rá, utána lehunyom, és elalszok ott.

2011.11.06. 21:00 Tori

*azon kapom magam, hogy magamhoz ölelem a fiút, miközben a hátára locsolom néha én is a forró vizet, hogy beletúrok fekete hajába lágyan, hogy lehajolok hozzá, csókot nyomok az ajkára. Mindezt anélkül, hogy észlelném mit is teszek igazán. A nő érti a dolgát...kimegy xD. Kettesben maradunk a nagy kádban, a forró vízben. Különös érzés kerít hatalmába. Olyan furcsa ez az egész. Elfordítom a fejem. Ha jobban belegonolok még sosem voltam ilyen helyzetben*

2011.11.05. 16:56 Shampy.

A herceg ölelése igazán forró, émelyítő. Elveszek benne.  Szemeimet lehunyom, és felszisszenek, mert a forró víz marja a seben. Mocorogni kezdek, és a herceg felé fordulok félig, tudatlanul. A testem magától cselekszik.  Jobb felkarjára tapasztom hideg ujjai tenyereimet. Arcomat mellkasára hajtom. Az Asszony, aki olyan sokszor szedett rendbe ottvolt és finoman locsolni kezdett vízzel, hogy teljesen áttudjak melegedni.

2011.11.05. 16:42 Tori

*nézem a fiút, látom hogy még így is fázik. Szememmel keresek valamit amit még rá teríthetnék, amivel felmelegíthetném, hogy ne fázzon, ne szenvedjen annyira. Az orvos visszajön s el is viszi a fiút. Felállok azonnal, követem őket, még akkor is ha nem kért rá senki. Velük megyek, majd hallgatom az orvos parancsát. Megdöbbenek, hogy ilyet kér, tőlem(!), de aztán mégis teszem amit mondd, levetkőzöm, majd beülök mögé a kádba, átkarolom a derekát, magamhoz húzom. Ajkaim a hátát súrolják..(.Az orvosnak vérezni kezd az orra) XDD*

2011.11.02. 22:06 Shampy.

Ez igazán fura volt. Meglehetősen nagy szemeket meresztek rá, majd nyelek egy nagyot.  - kö-köszönöm,uram. - Illedelmes vagyok, mégha utálom ezt az embert. Még mindig fázok, fogaim összekoccannak, alsó ajkamat harapdálom kínomban. Összehuznám magam, de nem tudok megmozdulni. Testem kezd fagyni, mikor hirtelen beront az orvos.  - Túl hideg van.! - Siet oda hozzám és leveszi rólam a takarókat, majd megnézi a sebemet, ami igen csúnyán néz ki.  - itt hideg van. - Állapítja meg. Óvatosan a karjaiba veszi. - Jöjjön. - Néz a herceg felé, majd miután a hercegem felállt és elindult az orvossal. Kezdem elveszteni az eszméletem, de az orvos hangja mindig visszrángat a sötétségből.  Abba a szobába megyünk be, ahol van az a hatalmas nagy kád. Gyorsan levetkőztetett, majd beleültetett a vízve. NAgyon forró volt, égetett. fel is szisszentem.  - Herceg, vetkőzzőn le, és másszon be mögé, karolja át. Az ön testhőmérséklete és segítene. A vizet tarcsák melegen. - Adta ki a parancsot az orvos.- Gyerünkmáár!.

2011.11.01. 22:55 Tori

*éeülök egy székre amit elég tesz az orvos, majd ő kimegy. Én meg csak ülök és nézem. Nem tudok megszólalni. Látom, hogy fázik, látom, hogy fáj neki. Felállok, leveszem a köpenyem, ráterítem. Talán ez az első kedves gesztusom felé...Visszaülök, elfordulok. Nem nézek rá. Ki akarom kerülni az éretlenkedő pillantásait...főleg mert magam sem tudom miért tettem, miért érdekel a sorsa...miért jártam le annyiszor, miért...aggódtam (?). Nem tudom..zavar nagyon. Morgok valamit*

2011.10.30. 21:48 Shampy.

Megrettenek, mikor látom, hogy itt van. De, szemeiben nem tudok olvasni. Nem dühüng, mégcsak nem is mérges. Mintha megkönnyebült lenne, vagy nem is tudom. Rápillantok ifault fekete szemeimmel, melyekből csillogás rég elveszett, majd újra a plafont veszem kezelésbe szemeimmel. Számolgatom a repedéseket.   - Fáj...- Nyöszörgöm rekedt hangon, mi engem is meglep. Dideregni kezdek, mert fázok. Nagyon fázok. De megmoccani nem tudok. Fogaim folyamatosan összekoccanak és gyomrom görcsbe rándul, ami ismételten fájdalmat okoz. Hercegemre pillantok, s mondanán, hogy segítsen, hogy adjon valamivel meleget, de rájövök: felesleges. Nem segítene rajtam, hiszen megvet s mocskos sárba taszítana. Testem gyenge. Ajkaim belilulnak, érzem, hogy már nem is lilák, hanem kékek.

2011.10.30. 20:58 Tori

*eltelt pár nap, s a reményeim kezdtek hanyatlani. Nem így képzeltem ezt. Sőt..nem így akartam. S bosszantott hogy nem tudok ellene tenni semmit. Úgy történt ez az egész hoyg én nem akartam. S rzt hercegként...főleg ilyen jellemmel, kiállással nem szoktam meg. Eddig minden úgy volt ahoyg akartam...pláne a szolgáim körében. Csendben tették a dolguk, örültek hogy éltek...szó szerint. egy-két hét. Én pedig feladtam. Feladtam a reménykedést. Egy darabig szorgalmasan lejártam őt meglátogatni. Persze csak akkor mikor a szolgák nem látták. Még csak az kéne hogy itt pletykálni kezdjenek alaptalan dolgokról. Bár tudom nem mernék..hisz tudják hogy a büntetéshez igazán jól értek. Tudják jól s félnek is tőlem. Rettegnek. Ami engem szórakoztat..legalábbis..eddig szórakoztatott.  Aztán már le se járok. Fölösleges. Mindig ugyanaz. Az orvos papolása hogy majd csak hobban lesz ne veszítsem el a hitemet, a fiú élettelen teste. Aztén mégiscsak jön a hír, s én lesietek hozzájuk. Nem ámítás. Tényleg ébren van. Egy percre megállok az ajtóban. Aztán odamegyek hozzá. Nem igen tudok mit mondani. Csak nézem, magamban örülök, de kimutatni nem merem...nem akarom. Inkább elpillantok róla.*  - Na végre...ideje volt... -

2011.10.29. 00:37 Tori

*eltelt egy-két hét. Én pedig feladtam. Feladtam a reménykedést. Egy darabig szorgalmasan lejártam őt meglátogatni. Persze csak akkor mikor a szolgák nem látták. Még csak az kéne hogy itt pletykálni kezdjenek alaptalan dolgokról. Aztán már le se járok. Fölösleges. Mindig ugyanaz. Az orvos papolása hogy majd csak hobban lesz ne veszítsem el a hitemet, a fiú élettelen teste. Aztén mégiscsak jön a hír, s én lesietek hozzájuk. Nem ámítás. Tényleg ébren van. Egy percre megállok az ajtóban. Aztán odamegyek hozzá. Nem igen tudok mit mondani. Csak nézem, magamban örülök*

2011.10.28. 21:38 Shampy.

Mond anyu, megfogok halni? Így ér véget az életem? Mondjuk nem bánom. Inkább ez, mint, hogy szenvedjek. Kezd eltompulni mindent, és sötétedik körülttem a világ. utolsó képem az az, hogy a falak susognak...   Orvos szemszög: A fiú alapjáraton véve nagyon vékony. Csontjai is kilátszanak, ami csak azt jelenti, hogy nagyon gyenge a fiú testileg, és a verések, kínzások miatt lelkileg is. Ha lélekben nem tart ki, akkor a teste nem kívánja az életet és eldobja magától. E zrajta múlik és nem rajtam. Elláttam a sebét, márcsak megkell, hogy gyógyuljon, de ha nem akar, akkor felesleges itt tartani... A gyengélkedése egy hónapig tartott úgy, hogy nem ébredt fel. A herceg már lemondott róla, de én erősködtem, hogy felfog ébredni, és mot felébredt. Értetlenül kutakodott fekete szemeivel a helyiségben, hogy hol van. Egy szolgafiút magamhoz rendelek és mondom neki, hogy hívja ide Uruha-sant. Fáj, annyira fáj. Eddig olyan jó volt a sötétség, annyira jó. Volt fényesség is, ami melegen körülölelt, de elutasítottam. Még élni akartam, élni, hogy szenvedjek? Nem, dehogy... élni, hogy élhessek!

2011.10.27. 21:08 Tori

*először még arcom dühös, vádlón nézek rájuk, elárulva érzem magam, de mikor Aoiba döföm a kardom elfelejtem. Szemem nagyra nyílik. Csak nézek fel rá, nézem szép arcát, nézem a vérét, ami rám csepeg. A szemét nézem. Lefagytam. Úgy érzem lelassult minden. CSak bámulok fel, rá testem nehéznek érzem, majd hirtelen mintha csak pofon vágtak volna felpattanok, Aoit pedig a karomba veszem. Otthagyom őket, nem érdekelnek. Elviszem gyorsan a kastélbyan lévő orvoshoz. Ráförmedek hogy mentse meg.Azon kapom magam, hogy remegek. Futottam a fiúval végig. De miért? ...Ki ő nekem? ...a szolgám..és? Van még elég...ahogy végignézek rajta képek ugaranak be róla. Amik eddig történtek. S rájövök hogy még nem akarom elveszíteni.*

2011.10.27. 20:50 Shampy.

Mikor Uruha beront, megrémülök. Tudtam, hogy ez lesz. Tudtam! Felsikítok rémületemben.  - Elég!! - Kelek fel helyemről. Ott va na szerencsém, a reményem. Az az öregember jelent nekem mindenféle reménysugarat. Felpattanok a helyemről, és odarohanok elé. Megfogom uruha karját, mire meghökken. Nem vagyok nehéz, de borolunk, mert elég hirtelen, és nagy erővel vágódtam testéhez. De, talán nem kellett volna. Felboroltunk. Ő alul, én felül. A kard hideg pengéje könnyedén csúszik át testemen. Nem érzek semmit, csak miután a hirtelen jött eseményeknek vége szakad, és szembe találom magam egy dühös tekintetű herceggel. Ijedten nézek le rá, majd érzem, hogy testemben szétárad a fájdalom. Négykézláb vagyok felette, de kezeim nem érik a földet. Begörnyedek. Szemeim megtelnek heves döbbenettel, miközben számból vér csöppen ki hercegem szépséges arcára. Mellkasom fel-le emelkedik, nyugodtan, de egyre szaggatottabban. Tenyereimmel megtámaszkodok feje két oldalánál. Fekete, eddig szépen megcsinált hajam, most összeomlik, s tincseim megcirógatják Uruha arcát. A fehér kimonó hamarjában átvérzik, és én érzem, hogy a fájdalom múlik el.  - gyorsa negy orvost! - Hallok egy öreg, sokat megélt férfi hanját. Az utolsó halovány kis reménysugárom hangját, mi eltűnik szemeim elől.  Még több vércsepp csöppen hercegem arcára.

2011.10.27. 20:18 Tori

*kiszállok én is, kirántom a póráznál fogva a fiút is, majd a szolgám után nézek. Nem tetszik ez nekem, hisz én nem parancsoltam hogy vigyék el. A fiút felküldöm a szomámba, elég ijesztően ahhoz hogy meg is tegye amit mondok majd utánuk megyek. Az ajtóból hallgatok a tervet, amit apám ellenem eszelt ki. Forr a düh bennem, alig bírom fegyelmezni magam. Mérgemben a falba vágok egyet, de nem lesz jobb. Nem bírom ki.  Bemegyek.*  - Hogy mi?! ...Megvett? Hogy merészelt?! - *kihúzom a kardom és a torhának szegezem vicsorogva*   - ő az enyém....világos? Ne akarjon ujjat húzni egy herceggel.... - *mordulok rá fenyegetően*

2011.10.27. 20:04 Shampy.

Engem ehyáltalán nem érdekelnek ők, akik előttem enyelegnek. Kibámulok a hintó ablakából, és figyelmen kívűl hagyom őket. Legszívesebben kiugranék innen, egy szakadékba. Az első lépés mindig nehéz, de utána ez út egyenesen visz tovább. Ugye, anyu?  Visszaérünk a palotába. Az Asszony jön ki elénk, majd megfogja a karom és elhúz a hercegtől és a kisfiútól, legnagyobb megkönnyebülésemre.   - Jöttek érted. - Mondja nyugodtan, és a könyvtárba vezet be, ahol a Király és egy másik férfi éppen teázgatnak. A király nagy mosolyogva feláll és int nekem, hogy menke oda. Az asszony enyhén meglök, mire elindulok.  - Foglalj helyet. - Én engedelmesen leültem. Az idegen férfi rajtam tartja tekintetét és én hihetetlenül zavarban vagyok.   - Valóban gyönyörű teremtés. - Bólint a férfi, énmeg zavartan kapom el tekintetem róla.  - Yuu, igaz? - Bólintok. - Ez a férfi megvásárolt Téged, és elvisz. Vele fogsz ezentúl élni. - Mondja a Király, énmeg az idősebb férfira nézek, aki barátságosan mosolygok rám. A király felállt, majd egy 'magatokra hagylak egy kicsit' megszólalással el is ment. A férfi szembefordult velem. Féltem tőle is.  - Ne félj. Nem bántalak. Elviszlek innen. Többé nem leszel rabszolga, ígérem. - Mosolyog kedvesen, és tölt egy kis teát nekem. Halványan elmosolyodom.

2011.10.27. 19:53 Tori

*beülök a hintóba, tekintetem végigsiklik a fiún, aki mellém ül. Látom rajta hogy nem igen viselte meg hogy gazdát cserélt. Lehajolok hozzá, megnyalintom a nyakát majd bele is harapok, közben lopva Aoira pillantok. Érdekel a reakciója. Az is szórakoztató.* - Ügyes voltál... - *mondom neki, mikozben a fiút az ölembe húzom* - ...láttad a sok beképzelt idióta arcát nem? ... - *felnevet* - nincs is ennél jobb...illetve - *perverzebb mosollyal néz rájuk*

2011.10.27. 19:44 Shampy.

Ez a fiúa, tudja, hogy mire vállalkozik, vagy mi? Mert nekem igenis úgy tűnik, hogy eléggé tudja, hogy mi fog zajlani ha már egy ágy közelében leszünk. Engedelemesen megyek hercegem után, de a hányinger rámjött, mikr a fülembe suttogott. Velem aztán nem fog játszani ez az utálatos és kegyetlen ember! Beülünk a hintóba, majd elindulunk. Hosszú útnak nézünk elébe, hiszen a kastély nem épp közel van a nagyvároshoz. A kisfiú Uruha  mellé ült le, énmeg a kisfiúval szemben. Még véletlenül sem a hercegemmel szemben...

[53-34] [33-14] [13-1]