[Későbbi] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*a fiút nézi szomorúan, majd elpillant, odadörgöli a fejét* de...nem akarom, hogy bajod essen...vagy....vagy ...hogy valaki fájdalmat okozzon...vagy hogy...esetleg beleszeress valakibe~ *suttogja*
|
Nincs más választásom... kénytelen vagyok dolgozni a pénzért... ha így kell, hát így... *mondja halkan.* eleinte biztos rossz lesz, de... később majd csak hozzászokok... *motyogja.*
|
*sóhajt erre és végigmyal lassan a fiú fülétől a nyakáig* - muszáááj? ..nem akarom, hogy mások is hozzád érjeneek *suttogja és odasimul hozzá jobban*
|
Igen, holnap muszáj lesz... és nem... azt nem lehet... meg kell jelennem minden nap... *suttogja halkan.* de ne aggódj, nem lesz baj... *mosolyog rá angyalian.*
|
*erre az ajkáharap picit és elpillant, szorosabban öleli magához* akkor...holnap meg....mást is kell majd tenned? *kérdi halkabban* de...és ...mi lenne...ha mondjuk...csak úgy lelépnénk a pénzzel? *kérdi halkabban*
|
Ma igen... mert mondtam, hogy fáj a popsim... *suttogja neki halkan.* de azt mondta, holnap ezért nagyon ügyesnek kell már lennem... *motyogja halkan.*
|
*nemsokára be is pakol, a fiút nézi, mjd odalép, átöleli hátulról és belecsókol a nyakába lágyan, megsimítja a mellkasát* tehát...csak táncolnod kellett?
|
*Bólint, de ő ahoz most kissé túl piás, hogy elkezdjen pakolni. Inkább bekapcsolja a tv-t és nevetgél minden baromságon. Majd holnap ő is összepakol, úgy van vele, hogy még ráér.*
|
*a fiút nézi, sóhajt picit és bólint* rendben *suttogja* akkor...itt hagyjuk őket...*feláll határozottan* nem is kellenek...*morogja* eddig is..csak adtak a fejünk felé...mit kaptunk még tőlük? ...szeretetet biztos nem *suttogja szomorúbban , aztán a fiúra néz* holnap elmegyünk *mondja elszántan és már el is kezd pakolni*
|
Nos... jobb, ha megszökünk... bepakoljuk 2-3 bőröndbe minden cuccunkat, szerintem simán beleférünk... aztán a pénzből megszerzünk minden mást, amire szükségünk van... *motyogja halkan.* az ablakon kidobjuk a bőröndöket és úgy könnyebb szökni... sőt... a bárból az a fiú, tudod... van egy bátyja, akinek van egy kocsija... szerintem ő el is visz minket meg a cuccainkat... mondjuk... holnap este... *mondja halkan.*
|
*a fiú szemeit nézi, elgondolkodik ezen* lehet....tényleg, hogy azt kellene *suttogja* kétlem, hogy csak úgy elengednek egyedül lakni valahova két kis 15 éves fiút...ezt erősen kétlek még a mi szüleinktől is akik hát lássuk be ha rólunkvan szó nem éppen számítanak mintaszülőnek..*motyogja , közben agya lázasan zakatol a megoldáson , majd felpillant öccsére* amennyiben elszökünk....nos nem tudom, hogy az áátcuccolást hogyan oldhatnánk meg...persze pluszban akkor még azzal is számolni kell, hogy nem számímajd utána a szülőkre *suttogja* kétlem hogyha most itthagyjuk őket...valaha is megbocsájtják...de lehet hogy ez az egyetlen esélyünk *gondolkodik tovább hangosan* nem tudom *motyogja és a fejét fogja* aoi...szerinted mit kellene tennünk? *fordul felé gondterhelt arccal*
|
*egy kihalt lakásban ébred egy poros, bogarakkal beborított ágyon. Álmosan pislog és medörzsöli a szemeit. Amikor is valami mocorgást hall a szekrényből. Odakapja a fejét és máris a zsebébe nyúlna autómatikusan a bicskájáért de helyette csak egy medált talál benne. A medált ketté lehet nyitni ez látszik rajta, de a lny hiába próbálkozik nem sikerül neki. Dühösen nyomja vissza a zsebébe, majd feláll, hiszen megint hallja a hangot. Közelebb lépked, szakadt , elnyűtt bakancsa recseg a padlón majd megáll a szekrény előtt. Kezét lassan teszi a kilincsre, de érzelemmentes arccal, félelem nélkül nyitja ki. A szekrényben semmi sincs. Elpillant morogva és becsapja az ajtót, de amint megfordul előtte egy alak áll, aki valamikor még fénykorában ember lehetett, de mára már ez alig állapítható meg róla. Csontjai mindenhol szinte hilátszanak az elszíneződött hús alól. Furcsa nyöszörgó hangot ad, mire April szeme nagyobbra nyílik, hátrálni kezd, de a lény szaggatott mozgással felé lép. April szíve egyre hevesebben ver és a levegőt is kapkodva szedi. Körbepillant, mellette egy kemence áll, amiben szétégett fa van, mellette egy piszkavas. A lány felé nyúl, majd mikor a lény éppen felévetné magát egy határozott mozdulattal a hegyes tárgyal a lény fejébe állítja. A szörny hörgő hangot ad és elterül a padllón. April ledermed egy percre majd a piszkavasat kitépve a szörny fejéből kirohan. CSak jóval később állmeg, mikor már úgy érzi kiszakad a tüdeje és nem kap levegőt. A falnak támaszkodva áll meg, kezét szája elé téve liheg picit, de a tüdejében lüktető fájdalom csak nem múlik. Zihál és a mellkasához kap, próbálja kitapintani hol fáj a legjobban, de nem tudja. A fájdalom teljesen elönti. Sokszor van ilyen vele...az utóbbi időben egyre gyakrabban. Látása elhomályosodik picit és térdre esik, aztán lassan elveszi azt eszméletét*
|
Na igen... *motyogja halkan a fiúnak.* de hogy? kicsik vagyunk még... ez nem lesz egyszerű menet... és... ha csak úgy... lelépnénk? *kérdezi halkan.*
|
*elmosolyodik és bólint* rendben...akkor azt hiszem ma mér túl késő van de holnap reggel első dolgom lesz felhívni a tulajt..viszont...addig le kellene ezt beszélni az ősökkel *motyogja és a fiút nézi gondterheltebb arccal*
|
*Bólint és már le is ül mellé. Odabújik bátyjához és kis vidáman nézegeti ő is. Rámutat egy képre.* ez hogy tetszik? Szerintem egy kisebb labornak alkalmas lenne... *mondja elgondolkodva.*
|
*erre megnyugszik, elmosolyodik picit. Megkönnyebbülten sóhajt majd homlokát a fiúénak tönti* ennek...örülök...mármint..hogy nem kellett mást is...ahh akkor...akkor neki is állhatnánk lakést keresni *csillan fel a szeme és már ott is ül a gépe előtt és lakásokat nézeget* - gyere aoi...segíts választani - *mosolyog jókedvűen és lelkesen*
|
Persze... ma csak táncolnom kellett és kaptam fájdalom csillapítót is... *mosolyog rá kis vidáman.* minden nap mennem kell... *újságolja kis édesen. Már nem is fél. Kicsit leitatták, ettől a jó kedve. Ugyan nem részeg, de egy-két pohárral adtak neki alkoholos italokból és hát ő nem túl jól bírta, így most mindenen mosolyog és nagyon kis vidám.*
|
*azonnal fel is pattan, a fiút nézi nagy szemekkel, majd a bőröndre pillant. odasiet és elmosolyodik picit* sikerült? ....tényleg...*boldog mosollyla lép oda és öleli meg szorosan, majd meg is csókolja* te vagy a legjobb..de...mondd..minden rendben? *kérdi aggodalmasan kicsit*
|
*Nyom egy puszit az arcára, aztán elindul lassan. Hamar odaér. Tenek az órák és elég sokáig nem is ér vissza, majd egy taxival érkezik haza és egy nagy bőrönddel. Fölsiet és elmosolyodva nyújtja át bátyjának a milliókat rejtő bőröndöt.*
|
*a fiú arcát nézi, bólint picit elkomolyodva ismét megsimítja az arcát* persze...de...aztán ha végeztél siess haza..és..és..írj majd smst is hogy mi volt jó*csókolja homlokon aoit a féltő és aggódó bátókája*
|
[Későbbi] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Új bejegyzés
Frissítés
