[Későbbi] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Nyel egyet. Kicsit azért fél még.* izé... nekem... mennem kell lassan dolgozni... *suttogja halkan a fiúnak és elválik tőle lassan.* üm... addig... összepakolsz? *kérdezi halkan.* pár óra és jövök majd... *motyogja neki*
|
*elmosolyodik boldogan, majd odalép és szorosan megöleli a fiút, lehunyja a szemét és odabújik* szeretlek *suttogja és bújik hozzá dorombolva* sajnálom...elragadtadtam magam..nem is tudom, hogy mi jött rám...majd...majd legközelebb *suttogja halkabban és rámosolyog picit megsimítva az arcát* jobban vigyázok ígérem~
|
*Lehajtott fejjel álldogál. Nem néz a bátyjára, de lassan megrázza a fejét. Ugyan ez egy életre nyomot hagy benne, de attól még nem tudja gyűlölni a bátyját.*
|
*a fiú szemit próbálja nézni. Közeb kép, remegve emeli fök az arcát* aoi..*suttogja a fiú nevét sokadjára* gyűlölsz? *nyöszörgi halkabban*
|
*A ruháival együtt visszavonul a fürdőbe még. Felöltözik és pár perc múlva újból kinyílik az ajtó. Most lassan ki is lépked rajta, lehajtott fejjel.*
|
*a fiúra pillant azonnal, felpattan, a szemeit nézi, kinyitja a száját, de aztán inkább becsukja, szomorúan hajtja le a fejét, pillantel és beadja a fiúnak a ruháit*
|
*Nagyjából egy órát tölt a fürdőben. Az alatt rendbeszedi magát kicsit. Ugyan még fáj a feneke, de lassan kinyitja az ajtót, majd résnyire kinyitja. A ruhái nem voltak bent, de egy törölközőt csavart maga köré és már a feneke se vérzik.*
|
- aoi... - *kiabál kétségbeesetten utána és a fürdő ajtóba csak kicsit, majd hátát nekidönti, lecsúszik amentén* aoi... - *suttogja megtörten ismét és arcáét a tenyerébe temeti*
|
*Ő meg megremeg és egyre jobban sír. Föláll nagy nehezen és bedőlöngél a fürdőbe. Becsukja az ajtaját is, nehogy utána menjen bátyja. Beáll a zuhany alá és sírva dől a falnak. Lassan elkezdi lemosni magát. Lassan kifolyik belőle a vér és bátyja nedve is. A hideg is kirázza ettől.*
|
*közelebb lép egészen lassan, agya lázasan zakatol, hogy mit kellene tennie. Megremeg piict, nagyon fél, hogy most rontott el mindent*
- aoi..kérlek... - *suttogja és odalép, leguggol hozzá és lassan megsimítja a fejét*
|
*Ő meg összekuporodik a fal mentén és remeg csak.* ne... *nyüszögi kétségbeesetten, mikor felé nyúl és jól láthatóan halálra van rémülve.*
|
*a fiút nézi, közelebb lép és a szemeit nézi* ...aoi...sajnálom...kérlek....had segítsek *nyújtja felé a kezét*
|
*Remegve mászik ki a fiú alól és elhátrál a fiútól. Próbálja eltakarni magát és nem mer ránézni. Nagy nehezen lemászik az ágyról is és elbotorkál nagy nehezen a falig. Az ágy is véres, ahogy a feneke és a lábai is. Látszik, hogy fájdalmai vannak.*
|
*a fiú arcát nézi, kezd kétségbe esni, lehajol és lassan maga fele fordítja az arcát* aoi...*suttogja* mit tettem....*könnyes lesz a szeme, lehajtja a fejét* bocsáss meg~ *nyüszögi*
|
*Ő meg oldalra bámul, a falat nézi. Remeg a teste és nagyon is sokkos állapotban van. A szemeit szétsírta már és jól láthatóan nagyon fél. A feneke is nagyon vérzik már.*
|
*érzi, hogy nem bírja sokáig. Gyorsít kicsit, közben kényeszteti gyorsabban is, aztán nagyot nyögve elélvez. Lihegve nyitja ki a szemeit, majd pillant le a fiúra, s ekkor kezd is rájönni, hogy mit tett. Szeme nagyra nyílik, kihúzódik és lehajol hozzá* a...aoi...*suttogja és megremeg picit*
|
*Ő meg nagyon is szenved és próbál ellenkezni, de hiába. Feneke egyre jobban vérzik, ő meg nyöszörög és üvöltözik, de hiába, így lassan fel is adja az ellenállást. Csak fekszik a fiú alatt és nyögdécsel fájdalmasan. Kisebb sokkot kapott. Nem számított arra hogy roszabb lesz a fiúval, mint egy idegennel, azt hitte, tesója majd vigyázni fog rá.*
|
*lehunyt szemekkel élvezkedve nyög fel, közben lassan el is kezd mozogni benne egyre gyorsabban, lehajol és a nyakába szív lassan, majd az ajkaira tapad , nem is veszi észre magát*
|
*Ő meg kétségbeesetten sikítozik, kiabál. Folyamatosan mocorog és próbálja lelökni magáról a fiút, de sehogy se megy ez neki. Egyre jobban sír. Ha az anyja otthon van, vagy bárki más, biztosan meghallja Aoit, de az ajtó zárva van, így senki sem tud segíteni neki.* ne! *nyöszörgi fájdalmasan. Alul vérzik is kicsit, hisz ez neki az első, ráadásul bátyja elég hirtelen hatolt belé és Aoi meg ostoba módon még nagyon mocorgott is. Alig bírja ezt ki, nagyon fél.*
|
*neki viszont fantasztikus érzés. Még sosem érzett hasonlót. Egyszerűen képtelen most visszafogni magát, így nemsokára nagyobb lökéssel meg sem halva a fiút belehatol teljesen. Felnyög hangosan, megremeg, szinte ő is már ennyitől is az elélvezés határán van most*
|
[Későbbi] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Új bejegyzés
Frissítés
