[Későbbi] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
| * Megrázza a fejét* màr így is elkestunk..inkább...rohanjunk * suttogja és valóban futásnak ered gyorsan a terem fele* |
*Ő neki is sikerül kimásznia, bár ő kis bénább, mert nem akarja megváratni a bátyját és megvágja magát pár helyen.* ümm... akkor... segítsek abban, hogy összetedd gyorsan, amit kell...?
|
| * erre csak néz nagy szemekkel, először nem tudja mit mód jön hiszem ebből érzi még baj lesz, de ennek ellenére bolint aztán leszedegeti az ottmaradt üvegdarabokat, aztán óvatosan kimászik, majd az öccsére pillant* |
Igaz... akkor... csinálok vészkijáratot... *kopogtatja az üvegeket, majd az ajtónál az egyik üvegrész repedezettebb, abba egy nagyot rúg és az ki is törik.* tessék... *mosolyog édesen.* szabadok vagyunk...
|
| * a fiút nézi aggódó arccal* de öcsi...ha nincs ott a kulcs akkor nem fog kinyílik gomb se működni * motyogja és kezd kicsit kétségbe esni* |
Ne aggódj, bátyó... *motyogja neki.* mindjárt megnézem, valamelyik gomb majd csak kinyitja az ajtókat... *bemegy a vezető fülkébe.*
|
| * a fiút nézi aggódva, közben annyira elgondolkodott hogy nem is vette észre hogy megérkeztek és màr mindenki leszállt, a buszvezető is és mivel Nao közölte hogy igen mindenki leszállt, ő volt az utolsó a buszsofőr be is zárta a buszt. Akai csak most veszi észre. Felpattan és rángatni kezdi az ajtót* basszus...* norogja idegesen* |
Nos... rendben... akkor... megyünk a könyvtárba, hogy gyorsab összedobjuk ezt neked? *kérdezi halkan. Igaz, neki sincsenek kész a saját feladatai sem, de nem is nagyon foglalkozik ezekkel.*
|
| * a fiúra pillant elszántan * az elképzelések megvannak...az elv is..mindössze a gyakorlati alkalmazása hiányzik...de amúgy..összehozunk...* bólogat* nem hagyom Nao-t nyerni...* morogja* |
*Ő meg csak pislog, de nem szólal meg. Később udasúg a bátyjának.* de... hogy akarod ezt összehozni? Hisz még nem tudsz ahoz eleget, nem?
|
 - de...de...ez az első óra *suttogja halál sápadtan, közben Nao még vigyorogva nézi őket* de kár..de kár törpe...most már tényleg semmni kihívás nem lesz benne... - *vigyorogja önelégülten, közben megremeg, aztán Akai lángoló szemekkel néz fel.* igenis..készültem...és van témám...olyan amitől leesik a randa zöld festék a hajadról...*motyogja, mire a lány szeme összeszűkül*
- és mi az? *kérdi , mire akai sejtelmesen elmosolyodik* majd ...megtudod ~
- csak blöffölsz...
- igen?
- aha..most dobtok össze valamit pupák..az előbb mondta a kis utánfutód...
- a prezentációm arról fog szólni, hogy hogyan lehet egy ember génjeit..egy állatéval keresztezni...*mondja komolyan*
|
Biztos nem lehet olyan nehéz... még van egy kis időnk... az órák előtt bemegyünk a könyvtárba és összedobunk valami anyagot, jó? Nem lesz baj... ha kell... kihagyjuk az első óránkat is... na? *mosolyog rá.*
|
| * az ajkait rágja idegesen* basszus....* suttogja* elfelejtettem...egy ..egy bioszprezentàció..de...nem készültem föl...a kísérlet miatt...elfelejtettem... |
*Ő meg bátyjára pillant.* mi a baj bátyó? Nem készítetted el a feladatot? *kérdezi halkan, kis aggódón.* Milyen prezentációt kellett csinálnod? *pislog rá.*
|
| Ahh...miért nem mondtad mondjuk...hogy beteg vagyok ? * morogja és homlokon pöcköli* mindeg..* morogja halkabban e felszáll a buszra a fiúval majd leül, de a szemközti ülésről Nao mosolyog hátra rájuk gúnyosan* kész van a prezentációd törpe? * néz akaira gunyoros ám, mire Akainak elkerekediina szeme mivel arról teljesen meg is feletkezett* |
É-én... izé... bocsánat... nem tudtam, hogy nem mondhatom el, ha anya rákérdez, hol vagy... *nyüszögi halkan, bűnbánóan és megöleli a bátyját.* nagyon haragszol? *kérdezi kis édesen.*
|
| * az anyja erre csak pislog, majd felmegy dühösen és Akait lehúzza a fülénél fogva* na gyerünk fiatalember..szépen mész az öcséddel és majd az iskola után kísérletezel megértetted? * morogja dühösen, mire Akai kénytelen elindulni Aoival* ezt jol megcsináltad * morogja* |
Azt mondta, ma menjek egyedül iskolába, mert ő itthon marad és inkább folytatja a kísérletét... szerinte most nem kell bemennie, hisz már úgyis tudja az összes anyagot, így nagy baj már nem lehet és nemsoká már úgyis év vége van... szóval inkább most a kísérletére összpontosít, hogy megszerezhesse azt az ösztöndíjat vagy mit biztosan... *motyogja halkan.*
|
| * az anyja felsóhajt picit* sajnálom * motyogja* igazad van * odahajol és nyom egy puszit a homlokára, majd odaadja az uzsonnájàt* és hol van Akai? |
Az is baj hogy jól kijövünk egymással? *pislog rá.* jó barátok vagyunk... ennek inkább örülnöd kéne, anya... sosem csinálnánk semmi rosszat... *öleli át anyját.*
|
[Későbbi] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Új bejegyzés
Frissítés
