[5008-4989] [4988-4969] [4968-4949] [4948-4929] [4928-4909] [4908-4889] [4888-4869] [4868-4849] [4848-4829] [4828-4809] [4808-4789] [4788-4769] [4768-4749] [4748-4729] [4728-4709] [4708-4689] [4688-4669] [4668-4649] [4648-4629] [4628-4609] [4608-4589] [4588-4569] [4568-4549] [4548-4529] [4528-4509] [4508-4489] [4488-4469] [4468-4449] [4448-4429] [4428-4409] [4408-4389] [4388-4369] [4368-4349] [4348-4329] [4328-4309] [4308-4289] [4288-4269] [4268-4249] [4248-4229] [4228-4209] [4208-4189] [4188-4169] [4168-4149] [4148-4129] [4128-4109] [4108-4089] [4088-4069] [4068-4049] [Korábbi]

*Ő nem tud mondani semmit, olyan szorosan bújik a fiúhoz, amennyire csak lehet. Még nem fogta fel igazán, hogy tényleg ő az. Sírása miatt kicsit kapkodja a levegőt, és még mindig nagyon remeg.* -Én is.. rég láttalak.. *nyögte ki nehézkesen miközben nyelte könnyeit.* -Szeretlek, szeretlek.. *Ismételgette, remélve hogy most az igazi Keninek mondhatja. Több percbe tellett, míg végül le tudott nyugodni, és abbahagyni a sírást, és remegést. Engedett az erős ölelésén, és rápillantott.* -Megtaláltalak!.. *Nézett rá nagy mosollyal.*
|

*Erre picit elmosolyodik és hozzásimul a fiúhoz.* Cssss... nyugodj meg... *suttogja neki halkan és a hajába csókol.* Igen... igazi vagyok... *motyogja.* Ne félj... én itt vagyok veled... *kissé remeg a teste a láz miatt, de hozzábújik, gyenge karjait megerőltetve átöleli Atsut. A fiút nézi és halkan sóhajt egyet.* Rég láttalak utoljára.. *suttogja neki.*
|

*Lehunyja könnyes szemeit, és hálásan viszonozza a csókot. A fiú felé fordul egész testével, és szorosan átöleli Keni nyakát. Egész tesében remeg, hisz az eddig hallucinációnak hitt Kenichi egyre valóságosabbnak tűnik. Mellkasával is szorosan hozzásimul, és egyre buzgóbban viszonozza a csókot. Könnyei ismét patakokban törnek ki, mikor elvál a fiú ajkaitól.* -Keni, keni, keni.. *Nyögi halkan a fiú nevét, és remegve bújik oda hozzá.* -Tényleg igazi vagy, tényleg..
|

Igaz... ezt mondtad, de... nem gondolhatod komolyan... *suttogja. Nehezen ugyan, de most, hogy elkezdett beszélni, ugyan a torka nagyon fáj, mégis valamivel könnyebb neki beszélnie, mint azután, hogy hónapokig meg sem szólalt.* Atsu... juss ki innen... *suttogja neki halkan, majd mikor a fiú megemeli a fejét, hagyja. A csókot viszonozza neki, ám ő eléggé elhúzza a csókjukat, nem elégszok meg egy pár másodpercig tartó röpke kis csókkal.*
|

*Csöndben halgatta a fiút, és őt nézte, de gondolatai egészen máshol jártak. Arra gondolt, mennyire megváltozott minden. Egy börtönben ülnek, pedig egy éve még minden rendben volt. Keni teljesen megtört, lefogyott, és betegen ül egy nyirkos cella padlóján. Halkan sóhajtott, és visszahúzta Keni fejét a vállára, hogy ne erőlködjön az üléssel.* -Halgass. Emlékezz, azt mondtam.. "bárhová mész, én üldözni foglak.." *Mosolygott keserűen.* -Én tettelek tönkre téged, hülye.. Ha az nap nem téged választottalak volna ki, hogy veled szemétkedjek, akkor ugyanolyan viszonyban lennék.. Te még mindig a legjobb lovag volnál, és együtt lehetnél a szöszivel.. *Mondta, miközben remegő kezeit nézi. Még mindig nehezen hiszi el, hogy ez a valóság. Keni felé fordult, és kissé megemelte a fiú fejét. Először egy puszit nyomott Keni ajkaira, majd egy kissebb csókot. Tudni akarta, hogy tényleg nem álmodik, tényleg Kenivel van.*
|

Ne kérj ilyet... nem akarom, hogy meghalj... *suttogja halkan és fejét a fiú vállára hajtja.* Szabadulj ki innen és... éld tovább az életedet... ha jól viselkedsz itt, a...apád kijuttathat innen... *motyogja és megpróbál magától ülni, ami igen csak nehezen, de kis erőlködés után összejön. A plafont nézi.* Tönkretettem az életedet... *suttogja halkan és egy repedést nézeget a plafponon, ahonnan némi kis fény is beszűrődik. Keni már föladta. Őt sikerült nagy nehezen a hosszú idő alatt megtörnie az őröknek. De azt nagyon nem akarja, hogy Atsu is arra a sorsra jusson, mint ő. A fiúra pillant.* Legyél erős... és ne hagyd magad... *néz a fiú szemébe, amennyire ez összejön neki, hisz a látása ebben a fényviszonyban igen csak korlátolt.*
|

-Ne beszélj. *Pillantott a fiúra, hisz tudta, hogy most nagyon megerölteti magát miatta.* -Megőrültem. *Adta meg egyszerűen a választ.* -Megöltem az idősebbik bátyám.. minden ok nélkül. *Válaszolta nyugodtan. Még mindig sírt, könnyeinek nem tudott megálljt parancsolni, de hangja ennek ellenére nyugodtan csengett.* -Nem érdekel, mi lesz velem. Mindenki elválaszt engem tőled, már elegem van. Meg akarok halni. *Beszélt még mindig ugyanolyan hangnemben, mint eddig. Teljesen megváltozott. Bár külsőleg még mindig kicsit és vékony, az érzései, és a gondolkodásmódja teljesen megváltozott.* -Keni.. *Pillantott rá elgondolkodva.* -Ha arra kérnélek.. te megölnél engem?
[okay, ciaossu :3 és gome hogy lassan válaszolgattam, csak a cicó kiszökött, és utána kellett rohangáljak o3o]
|

Sajnálom, Atsu... *suttogja neki, majd elhallgat, hisz számára nagyon nehéz beszélni most. Köhög egy kicsit, majd megfogja saját nyakát fél kézzel.* Mit keresel itt, hercegem? *kérdezi meg még halkabban, néhány percnyi csönd után. Nehézkesen belesimít a fiú hajába. Nem tudja, hogy érez most Atsu. Ő örül, hogy láthatja a fiút, de kissé aggódik is az állapotáért.* Nem maradhatsz itt... *motyogja.* /mennem kell, szia, jó éjt ^^/
|

*Megremeg ezekre a szavakra, de egy ideig még mozdulatlanul öleli a térdeit. Mikor halvány ölelést érez maga körül, könnyek gyülnek a szemeibe, de még így is próbálja magát meggyőzni arról, hogy csak illuzió az egész. Felemeli a fejét, és a fiúra néz, de nem sokat lát a felgyülemlett könnyektől. Sok mindent szeretne mondani, megvádolni ezt a valóságos illuziót, és megkérni hogy tünjön el végre a fejéből, de ezt nem bírja kimondani. Helyette inkább pár ismerős szót nyőg ki.* -Még mindig egy nagy hazug vagy, Keni.. *Mosolyodott el egész halványan, és megremegett Keni gyengéd ölelésében.*
|

Én is... szeretlek... *suttogja neki nagyon halkan és bármennyire is nehezére esik, picit átöleli a fiút, bár ebben az ölelésben szinte semmi erő sincs. A fiú arcára emeli tekintetét, hogy megtudja, hogy reagál erre Atsu. Úgy, hogy itt van vele Atsu, kicsit akkor is erősebbnek érzi magát, ha nem képes még mindig túlzottan mozogni. Számára most ez nagyon mellékes dolog. Atsu közelsége egy nagyon halovány kis mosolyt is csal elgyötört arcára.*
|

*Jó pár percig csöndben maradt, és a padlót tanulmányozta. Egyszer csak beszédre nyitotta ajkait, és csöndesen, nyugodtan megszólalt;* -Kenichi.. szeretlek. *Sóhajtotta a levegőbe, és beletúrt saját hajába.* -Sokszor láttalak, mindenki képében.. nem tudom, hogy te vagy e az igazi, valószínüleg megint képzelődöm. mindenesetre, ezt már rég mondhattam neked. *Hunyta le a szemeit, és fejét a térdeire hajtotta, amiker szorosan átölelt.* -Sajnálom.. még mindig nem tudom befogni a szám, úgy, mint régen.. *Mosolygott keserűen*
|

*Nem felelt. Csöndben maradt és kissé gyorsabban szedte a levegőt. Nem akarta elmondani, ki is ő. Úgy gondolta, ha Atsu emlékezni akar még rá, akkor pontosan tudja. Ha nem akar rá már emlékezni, akkor meg jobb, ha nem zaklatja föl őt még jobban. Túl meggyötört, és úgy gondolja, jobb lesz, ha Atsu nem arra emlékszik majd később vissza, milyen jelenleg, hanem arra emlékezhet majd, milyen volt együtt, régebben.*
|

*Megrezzent, amint meghallotta a nevét. Csak néhány ember hívta őt Atsunak. Az apja, a testvérei, és Keni. Mereven bámulta az ételt, majd másfelé fordult.* -Nem kell. Nincs értelme ennem. Az őrök úgyis meg fognak ölni. *Válaszolta. Mikor a fiú nekidőlt először megijedt, de aztán végülis a helyén maradt, és így megtartotta a fiút. sokszor pillantott rá zavarodott tekintettel, majd vissza a földre. Az agya csak úgy dolgozott, nem bírta elfogadni, hogy Keni ül ott mellette meggyötörve. A fiú, akinek már az emlékét is magába temette, és elfogadta hogy többet nem találkozik vele.* -Hogy hívnak?.. *Kérdezte halkan, remélve, hogy a fiúnak még van annyi ereje, hogy válaszoljon.*
|

*Nem bírta megtartani magát, így a fiúnak dőlt és csak remegve nézett maga elé.* Egyél, Atsu... *suttogta halkan a fiúnak, majd kidőlt oldalra. Hangjára is alig lehetett csak ráismerni. Nagyon elhagyta magát az elmúlt hetek, hónapok alatt. Folyamatosan Atsut nézte és nem is tudta, mit reméljen, hogy felismeri-e a fiú, vagy sem, mi tenne jobbat Atsu számára.*
|

-De.. nem lenne jó ha meghalnál. Mert annyira hasonlítassz rá. *Sóhajtott, közelebb kúszott a fiúhoz, és letette elé az ételt.* -Ha meg tudod enni, akkor edd csak meg. *Mondta halkan.* -Sajnálom, de dilis vagyok.. már nem számít hogy mi lesz velem szóval inkább próbálj rendbe jönni. Én szivesen meghalok. *Bólintott. Zavarta, hogy a fiú a földön fekszik, így ugyan remegő kezekkel, de a vállaihoz nyúlt és óvatosan felültette a fiút. Hátratúrta a haját, mert valamiért meg akarta nézni a srác arcát. Sokáig elmerengve nézte őt, az üres kék tekintetével, amiből apja tettei szinte minden érzést kiöltek. de csak megrázta saját fejét, és lemondóan sóhajtott. Leült a fiú mellé, felhúzta a lábait, és összekuporodott.*
|

*Csöndben van és csak fekszik. Nem is reagál, mikor bejönnek az őrök. Nem tehet semmit, így csak próbálja kizárni, ami körülötte történik. Kicsit megrázza a fejét, mikor felfogja Atsu kérdését. Úgy gondolja, az ő kis hercegének nagyobb szüksége lesz még az evésre, neki meg már mindegy lassan, hisz nincs hangja, nem bír mozogni. Őt már majdnem sikerült megölni és kezdi feladni is. Csak ezt reméli, Atsu még az előtt kijut majd innen, mielőtt ő meghalna. Kicsit jobban összehúzza magát és próbálta így legalább egy kicsit melegítgetni magát. Nem járt sikerrel, hisz a föld nedves volt, főleg alatta, mert nemrég locsolták őt le hideg vízzel, alig pár órával az előtt, hogy idehozták volna Atsut is. Igaz, itt minden nyirkos, de neki a ruhája és a haja is nagyon vizesek, így pedig már nem is csoda, hogy még az ő erős szervezetével is megfázott ezen a helyen.*
|

*Csöndben marad, hisz látja, hogy a fiú nem igen tud beszélni. Fejét hátravetette, és hunyorogva bámulja a sötét plafont. Még mindig mosolyog, és halkan, majd egyre hangosabban nevetni kezd. Ismét erősen rángatni kezdte a láncokat, mert mozogni akart, és csuklói már erősen véreztek. A nagy zajra bejött az egyik őr, és vigyorogva rúgta oldalba Atsut. Ő csak elfolytva felnyőg, és gyilkos szemekkel néz fel a férfira.* -Szánalmas kis hercegecske.. itt nem úgy mennek a dolgok, mint a kastélyban, úgyhogy ne merj rám ilyen öntelt szemekkel nézni! *Markolt bele erősen a fiú hajába, aki ugyan felszisszent, de tűrte, és továbbra is fagyos szemekkel nézte az őrt. Bejött egy másik szolgálatban lévő férfi, aki rászóllt a másikra;* -Engedd el. Tudod mit mondott a király.. különleges eljárást kell biztosítanunk a kis ribancnak.. *Sóhajtotta, mire a másik csak fintorogta elengedte Atsu haját, így ő ismét lehorgasztotta a fejét. Levették csuklóiról a láncokat, mert a király elrendelte, hogy rendesen etessék őt, így egy kis időre szabadok lehetnek a kezei. Rögtön a földre esett, amint kezei szabaddá váltak. Elé dobtak egy száraz zsömlét, és vihogva hagyták el a cellát. Atsu nehézkesen emelkedett fel a nyirkos padlóról, és az ételre nézett. Elhúzta a száját, miközben felült és vérző csuklóira pillantott, majd Kenire.* -Kéred? *Kérdezte halkan, és remegő kézzel nyujtotta a fiú felé az ételt. Bár látta hogy gyenge, és erőtlen Keni, nameg valószínüleg nem is tudná rendesen megenni, mégis tartott tőle, hisz egy idegennek vélte aki biztos nem véletlenül van börtönben..*
|

*Beharapja az alsó ajkát olyan erővel, hogy az kissé vérezni is kezd. Atsut figyeli és megint köhög, majd inkább becsukja a szemét és próbál nem arra gondolni, hogy a kis Atsuja is épp egy cellában van vele, mégsem mehet a közelébe, hisz még fölállni sem képes.*
|

*Hallotta ugyan, hogy a fiú halkan motyog valamit, de nem értette mi is az.* -Sajnálom.. de nem hallak.. *Nézett a fiúra értetlenkedve, és próbált még közelebb hajolni, de aláncok nem engedték. Már belemart a lánc fehér csuklójába, amire csak halkan felszisszent. Ismét Kenire tekintett.* -Nagyon éhes lehetsz.. *Mondta halkan, kissé talán aggódva. Bár csak azért érdekli őt a fiú, mert hasonlít Kenire. Még ha fel is ismerné a fiút, nem hinné el hogy tényleg ő az. Elpillantott, és meglátta, hogy ugyan van étel a cellában, de épp olyan távolságban hogy ne lehessen elérni.*
|

*Becsukta a szemét és csak egyhelyben feküdt. Nem tehetett mást. Nem tudott szólni Atsunak, hogy nem képzelődik, hanem tényleg ő az, nem tudott odamenni sem hozzá. Pár méterre volt így, mégis elválasztva a fiútól. Korgott kissé a gyomra az éhségtől, de ehez már hozzászokott. Mivel nem tudott a kis cellában sem szabadon mozogni, egyre jobban legyengült és meg is fázott. Gyakran köhögött és néha remegett is a láztól. Már rá sem lehetett ismerni. Senki sem hitte volna el róla, hogy ő valaha a király egyik legjobb lovagja volt, ráadásul nem is olyan túl régen. A múlton merengett, de nem bánt meg semmit. Lassan kezdte már feladni, hisz egyre reménytelenebb lett a helyzete. Atsu jutott az eszébe, hogy nem hagyhatja, hogy a fiú is itt végezze, mint ő. Kinyitotta a szemét és újból végignézett a fiún, szép kék szemeivel, majd alig hallhatóan ugyan, de sikerült végre megszólalnia.* Atsu... *ha épp nem fülelt nagyon a fiú, a távolság miatt valószínűleg nem is hallhatta meg Keni elhaló hangját.*
|
[5008-4989] [4988-4969] [4968-4949] [4948-4929] [4928-4909] [4908-4889] [4888-4869] [4868-4849] [4848-4829] [4828-4809] [4808-4789] [4788-4769] [4768-4749] [4748-4729] [4728-4709] [4708-4689] [4688-4669] [4668-4649] [4648-4629] [4628-4609] [4608-4589] [4588-4569] [4568-4549] [4548-4529] [4528-4509] [4508-4489] [4488-4469] [4468-4449] [4448-4429] [4428-4409] [4408-4389] [4388-4369] [4368-4349] [4348-4329] [4328-4309] [4308-4289] [4288-4269] [4268-4249] [4248-4229] [4228-4209] [4208-4189] [4188-4169] [4168-4149] [4148-4129] [4128-4109] [4108-4089] [4088-4069] [4068-4049] [Korábbi]
|