[Későbbi] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
 - mert felhigítja a véred tehát ha veszek vért nem fog annyira zavaró lenni a fájdalomcsillapító *magyarázza, mikor látja, hogy öccse nem akarja meginni morogva feláll*igyál..*mondja fenyegetően villogó szemekkel, majd mikor inni próbál még a fiú hirtelen megfogja a haját, háteább húzza a fejét és megdönti az üveget, hogy mindenképpen belemenjen még aza avíz*
|
Mi? De... miért? Mindet? *elképedve nézi a fiút.* e-ez... lehetetlen, nem fog menni... *motyogja halkan.* b-bátyó... igazán várhatnánk avval a vérvétellel... *nyüszögi, de aztán engedelmesen elkezdi inni a vizet. Közben szenvedő fejet vág, hisz kicsit sem volt szomjas. Nem is bír kb csak fél liternyit inni.* ne-nem megy... *suttogja halkan.* többet... nem bírok inni...
|
*a fiúra pillant* nem....azt hiszem már nem...*motyogja* illetveeee de...mégis...*feláll* kell egy kis vért vennem....deeee..hm most, hogy kaptál fájdalomcsillapítót lehet, hogy más lenne...*gondolkodik* mit lehetne tenni...*rápillant* igyál *jelenti ki hirtelen* az felhigítja...*nyújt neki egy 2 literes vizet* gyerünk~ *parancsoló hang*
|
*Helyeslően bólogat, mert mostanában már nagyon fél a fiútól.* igaz-igaz... *motyogja, de bújik hozzá továbbra is.* ümm... kellek ma még? vagy... mi legyen? *kérdezi halkan és bátyja szemébe bámul zavartan.*
|
*a fiú szemeit nézi, felmorran kicsit* hogyhogy...megváltoztam?! mégis....mi? ..*morogja neki* ugyanolyan vagyok...mint régen...*közelhúzzza megint magához. Na igen. A hangulatváltozásai kezdenek igencsak gyakoriak és szélsőségesek lenni*
|
Pe-persze, hogy... szeretlek... bár... mostanában olyan furcsa vagy... *suttogja halkan az ajkai közé és kipirul kicsit attól, hogy ilyen közel van hozzá a bátyja. Kicsit jobban hozzásimul ő is és az ajkai is megremegnek. Nagyon vágyik már egy csókra.*
|
*magához húzza picit, majd lenéz az ajkaira, majd lehunyja a szemét és közelebb hajol* mondd Aoi....szeretsz? *suttogja a fiú ajkai közé miközben öleli a derekát szorosan*
|
*A fiúhoz simul kicsit, mert kissé kanos, hisz rengeteg inger éri őt a suliban is, az új melóhelyéről már nem is beszélve, amiről Akai se tud, csak annyit, hogy esténként dolgozik valamerre. Minden esetre, ő próbál ellenállni minden kísértésnek.* Igen... a... a tiéd... *motyogja, kissé félénken.*
|
*a fiút nézi, elmosolyodik erre, lassan megcirógatja a fiú arcát* szóval...akkor betartottad? akkor jó..*mosolyodik el majd arcát a fiúéhoz simítja* ne is csalj meg..*súgja neki* tudod...csak az enyém vagy *vigyorog kissé megint elmebetegebben*
|
Ne-nem... lekoptattam... már nem akar semmit, csak... barátok vagyunk... *suttogja.* de nem... rajta kívül nem szereztem barátokat... mindenki utál a suliban...néha a wc-be is bezárnak... *motyogja halkan.* és megígértem neked, hogy soha többé nem leszek együtt senkivel... *suttogja halkan és szipog is kicsit.*
|
*a fiút nézi, leül mellé*
- gyerünk ~ ..mesélj...az osztályról...hogy ...milyenek veled...hogy ...vannak e barátaid...vagy....szerelmed *fordul felé* remélem az a kis nyomorék pasi nem szált megint rád...*morogja*
|
*Elpirul, hisz látja, hova néz a fiú.* Mi-miről kéne... mesélnem? *kérdezi halkan. Ködösebb tekintettel bámulja a fiút.* izé.... Akai... *lassan megfogja a kezét az ép kezével.* olyan... furcsa vagy mostanában... bá-bánt valami? *kérdezi halkan, néha becsukja a szemét, aztán ismét a fiú tekintetébe fúrja a sajátját, de nem igen tud összpontosítani.*
|
*közelebb hajol majd a fiő ajkára pillant* akkor...beszélgessünk picit - *vigyorodik el, hiszen tudja, hogy a fiú most le van tompulva így nem igen tud majd hazudni vagy valami. Közelhajol és a füléhez hajol* mesélj~
|
*Halkan sóhajt egyet jólesően, majd mikor beadja neki a fájdalomcsillapítót, homlokát a fiúénak dönti.* köszönöm... máris jobb... *motyogja kis idő elteltével.* hmm... akkor... most csinálunk valamit? *kérdezi halkan és picit rámosolyog.* Nem akarok feküdni... igaz, zsibbad a karom... de... elmehetnénk valamerre azért... vagy... nem tudom...
|
*elmosolyodik, majd lassam közelebb hajol és megsimítja a fiú nyakát* akkor...kapsz még egy kis fájdalomcsillapítót...ettől...lenyugszol..bár kissé kómás is leszel...*motyogja és a fiúba nyom még egy adag fájdalomcsillapítót*
|
*Lassan bólint egyet és odabújik a fiúhoz.* igazad van... sajnálom, hogy... kételkedtem benned akár egy pillanatig is... *mosolyog rá kicsit. Utána halkan szisszen egyet.* fáj a karom... meg a vállam... *suttogja halkan és a fiút nézi. Kissé ködös a szeme a fájdalomtól.* és... rendben... csak szólj, ha megint kellek... *motyogja.*
|
- a farkasok most ettek...tudom hogy mikor van etetés mert utána is néztem...*morogja* a farkasok nem tudnak ennyit enni...úgyhogy biztos voltam benne, hogy nem fognak megenni.*morogja majd odahajol hozzá, lassan végigsimít a fiú arcán*
- sose tennélek ki veszélynek..amit nem tudok kordában tartani - *súgja a fiú fülébe* - hm....majd ...keresünk valami megoldást~
|
De nem láthattad, mi történt a barlangban... mégsem jöttél... nem jöttél... *nyüszögi és sírni kezd, de aztán sikerül lassan összeszednie magát.* bocsánat... túl önző vagyok, tudom... természetesen... bármit megteszek, hisz... megmentettél... tiéd az életem is... *motyogja halkan és sóhajt is egyet.* mi-mit kell csinálnom legközelebb? *kérdezi halkan.* amúgy is... szerezned kéne egy farkast... az állatkertből nem tudsz kísérletezni... és... én sem tudok egy csapat farkassal mit kezdeni...
|
- ha nagy baj lett volna akkor utánad mentem volna - *morogja dühösen és sértetten* ennyire...nem bízol bennem? *kérdi szomorú arcot vágva. Elpillant*
- tudod te is hogy mennyire...szeretném ezt...azt hittem..hogy...te is szeretnéd..hogy...boldog legyek~ *érzeli zsaoroláás..sálálá xd*
|
De... azt... nem mondtad hogy ebbe... talán bele is halok... simán kinyírhattak volna azok a farkasok... *suttogja még remegve, de aztán bólint.* sajnálom... igazad van... ne haragudj a pofon miatt, kérlek... *motyogja neki és egy nagyot sóhajt.*
|
[Későbbi] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Új bejegyzés
Frissítés
