[Későbbi] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*a pofonra nagyra nyílik a szeme. Egy ideig csak néz a fiúra, lassan az arcához emeli a kezét, oldalra dönti a fejét majd ajka félelmetes mosolyra húzódik és közelebb lép a fiúhoz* - szóval így állunk....én megmentettem az életed...bevezettelek a ...való életbe..ápollak és védelek mióta csak az eszemet tudom...és ezzel hálálod meg? *morran rá dühösen* te ajánlottad fel hoyg segítessz vagy nem?!
|

*Végig sokkos állapotban van. Míg hazaérnek, meg sem szólal. Mikor leápolja őt bátyja, akkor is csendben van, majd felpofozza a fiút.* mi-miért... csinálod ezt? *könnyes szemekkel nézi a fiút.* majdnem... megöltél... *nyüszögi és félve húzza össze magát. Kezd rájönni, hogy ezek a kísérletek talán az életét is elveszik majd. Egyre jobban fél a helyzettől és mostmár a bátyja is eléggé megrémítette.*
|
*megcsóválja a fejét az eseményekre. Sóhajt majd mikor a farkasok elvonulnak bemászik csendben és a fiúhoz szalad. Lehajol és megnézi* ahh...gyere...otthon ellátlak..nem baj...majd újra próbáljuk...látod? ez viszont egy remek bemutató volt...ilyen gyors és erős leszel majd...hát nemtök jó? *vigyorog majd felemeli a fiút és ölbe viszi haza, majd felviszi a szobába és ellátja a sebét* - ez jó pálda arra is, hogy mennyire lealacsonyodott bizon yos állatokkal szemben az ember...hm ezt minden képpen hyelre kell tennük...és te lehetsz az a...szerencsés aki elsőként tapasztalhatja ezt ~
|

Mi? E-ezt beszéljük á-át... *máris a farkasok között van, akik rohannak is, hisz ersze hogy kajának nézik.* Bátyó... *veri a rácsokat.* eressz ki... e-eressz... *remegve fordul meg, mikor egy farkas morgását hallja a közeléből. Persze azonnal rohanni kezd és bebújik a farkasok kis barlangjába, remélve, hogy oda nem követik majd, de téved, azonnal utána rohannak. Kicsivel később Aoi hangját lehet hallani és a farkasok morgását, majd elcsendesednek és lassan a farkasok ki is jönnek a kis barlangból, de a fogaik véresek. Aoi nem bújik elő még jó darabig. Szerencsére megtudta magát védeni nagyjából, de pár farkas elég csúnyán elkapta őt, így az egyik karjából ömlik a vér és annál a vállán is van egy csúnya harapás nyom. Ő meg sokkos állapotban kuporog még a barlangban.*
|
* mikor az állatkertbe érnek s a fakrasokat nézik a korlátra könyököl aztán vigyorogva nézi őket* akkor...most bemegyünk hozzájuk *mondja vigyorogva, aztán megfogja a fiút* - illetve...te..és szépen összehaverkodsz velük *kuncog aztán hirtelen a fiút átdobja a korláton a farkasokhoz* ne nagyon fuss öcsi...meeeert akkor prédának néznek..a lényeg, hogy érzékeltesd hoyg te vagy a főnök *mosolyog és figyeli az eseményeket*
|

He? Üm... j-jó... *motyogja halkan és csöndesen lépked a fiú mellett. Mikor odaérnek, persze a farkasok ellőtt állnak meg, ő meg remegve nézi az állatokat, akik néha a fogukat is kivillantják fenyegetően. Ő meg majdnem behugyozik a félelemtől, ahogy bámulja az állatokat. Bátyjára pillant, hogy hogyan tovább.*
|
*a fiút nézi* akkor...majd italálok valamit.hogy megbarátkozz velük *vigyorog nagyban* - ne féélj...nem harapnaak..na jó igen...dee...majd megyszokod...*legyint* ne aggódj...ez lesz....a legnagyobb felfedezés *csillannak fel a szemei* na akkor...gyere...menjünk az állatkertbee *vigyorog*
|

Hm? Ne-nem egészen értem... *suttogja halkan. Ő nem nagyon van amúgy képben, ő csak egy átlagos, vagy inkább gyengébb kis tanuló, az is csoda, hogy eszébe jutott az a kísérlet is.* mi-minden esetre... nem hiszem, hogy... letudnám győzni a félelmemet, de ha tudsz rá jó módszert... természetesen bármikor kipróbálhatom...
|
- hm..nem tudom...talán...akkor...máshol kellene a kísérleteket tartani *motyogja elgondolkodva, majd a fiúra néz* nos...végülis..a te génjeid lesznek beoltva..úgyhogy...elég sokat leszel velük kapcsolatban...ezért mondom..hogy bírkózz a gondolattal...de..honnan szerezzünk farkast? erdő? ..állatkert?
|

*Ijedten néz a fiúra, majd nyel egy nagyot.* na és... honnan szerzel te farkast? és hol tartod? az egy agresszív állat... és... hogy érsz hozzá anélkül hogy ne marna beléd? *pislog rá nagyokat.* én... nem vagyok... egészen biztos benne, hogy ez jó ötlet... üm... és... amúgy is... nekem... milyen feladatot akarsz szánni, hogy azt mondod, lekell küzdenem a farkasoktól való félelmemet? *kérdezi félénken.*
|
- hát sajnálom öcsi...de nem elégszem meg valami kis palotapincsivel...ahhoz hogy sikerüljön elérni a megfelelő ..kifejlett , éles érzékszerveket, azokat az ösztönöket, amiket az emberekől már kiölt a korszellem...ezeket kell visszahozni...tehát...ehhez szükségünk van ...valami régi..valami ősire...akikben ez bele van..programozva érted? *pillant a fiúra* kereszteznünk kell....az ember génjeit,..egy farkassal..*vigyorodik el* ha ez sikerülne....bárhova ...bejutnék..*suttogja*
|

É-én... nem is félek a kutyáktól, csak... a farkasoktól meg... a farkaskutyáktól... meg azoktól a kutyáktól, akik hasonlítanak a farkasokra... *motyogja halkan. Igen, ő még a Piroska és a Farkas meséből indul ki, ezért retteg a farkasoktól.* üm... fura kis... kísérlet lehet ez... de... ezzel tutira bejutsz arra a helyre, ahova akarsz, igaz? *motyogja. Nem mondja ugyan, de ő nem akar ebben a kísérletezésben részt venni mert nagyon is fél, hisz ezek, amiket a fiú mondott, nem hangzanak túl jól.*
|
*egy idegig csak mered kifelé az ablakon, aza lázasan kattog, gondolkodik már rögtön a megvalósításon, közben vigyorog továbbra is* hát...először is...mondjuk...keresnem kell pár állatot akiket megvizsgálhatok...*magyarázza, majd a fiúra pillant* keresnünk kell párat...aztán pedig...ki kell kísérletezni, hogy melyik állat lenne erre alkalmas...hm..valami agresszív kell..de ugyanakkor betörhető és kezelhető...aoi..tudom...hogy tartassz a kutyáktól...de azt hiszem...hogy ...most azokra lesz szükség..úgyhogy kezd el leküzdeni a gyerekes komplexusoid...*kuncog picit és irogatni kezd a füzetbe*
|

Hmm... jól hangzik... bár... kissé félelmetes is... *suttogja. Az a kutatás, amiről ő olvasott, nem épp ilyen irányba terelte volna a kutatásokat, de meg kell hagynia, bátyja ötlete tényleg zseniális, nagyratörő.* tudod már, hogy fogod ezt kivitelezni? Vagyis... persze, hogy nem, de... van valami kiinduló ötleted már? Nincs rá túl hosszú időd... *motyogja halkabban.*
|
*erre felkapja a fejét, a fiúra néz, lassan arcára félelmetes , őrül mosoly ül ki* ez az ..tökéletes..az emberi géneket...állatokéval ötvözni...hogy...hogy kiszűrjük a tökéletlenségeket..és minél harciasabb..illetve a harcra alkalmasabb lényeket hozzunk létre...hogy az ember méginkább a tápláléklánc csúcsára kerülhessen..fegyverek nélkül is...csodálatos *hajol oda és örömébe nyom egy csókot a fejére*
|

Az egyik könyvben olvastam egy fura kísérletről... valami olyan a lényege, hogy... az emberi agyat átalakítják kicsit... állatias ösztönökkel ruházzák föl a teszt alanyokat... a kísérlet nem volt sikeres... de ez valamiért nagyon fontos lett volna... az emberi agy megismeréséhez és az állatok viselkedésének kiszámításához... lenyűgöző volt... *suttogja halkan.* amúgy... nem tudom, mivel kéne előállni... de valami ilyesmi nagyságú dologgal... mivel az sikertelen volt, így hasonló is lehetne...
|
*mosolyogva bólint* jóó menjün kmenjünk...*ugrál boldogan. EKkor otthon már a padlást megkapta a szülőtől és berendezte egy labornak. Megfogja a fiú kezét, aztán elindul vele szaladva, majd felpattan a buszra és hazamennek* mit kellene ? ...valami...valami..eszelőst..*vigyorodik el picit őrülten, pont úgy mindt mikor a fiút operálta meg és utána elszállt az agya* valami...olyat amit eddig még nem csináltak..
|

*Mikor a bátyja kirohant hozzá, épp az udvaron állt az egyik fának döntve a hátát és a fiúkat nézte, akik fociztak épp. Néha őt használták a kapuként és akkor nekirúgták a labdát nagy erővel. Persze most, hogy már a bátyja is ott volt, nem tették ezt. Így is tele van az egész teste foltokkal már.* izé... e-ez nagyszerű... *mosolyog rá édesen és átöleli.* komolyan? nagyon örülök... *mosolyogva nézi a fiút.* akkor... menjünk haza és dolgozzuk ki, mit fogsz csinálni, na? Már úgyis vége az óráknak...
|
*Akai viszont nemsokára teljesen a figyelem középpontjába került mikor lassan kitudótt, hogy ő gyógyította meg beteg öccsét mindenki , a tanárok és diákok egyaránt az iskola csodagyerekeként kezelték. S ez akainak nagyon tetszett, hiszen mindig is elismerésre vágyott. Kiélvezte a figyelem minden egyes percét, lassan kezdett nagyon belejönni, s valóban az utóbbi időben egyre kevesebb időt tudott Aoival tölteni. Ez neki kezdetben fel sem tűnt, ahogy Aoi változása sem. Egyik nap az igazgató hívatta be, s jelentette be neki, hogy elnyerte egy igen rangos, bentlakásos iskola ösztöndíját. Akai azt sem tudta hova legyen örömében, megbeszélt mindent az igazgatóval aztán lerohant azonnal az öccséhez és a nyakába ugrott az udvar közepén* öcsiiii találd ki....találd ki mit akart az igazgató...*motyogta és közben ragyogott az arca az örömtől* képzeld....ösztöndíjat kaptam...az egyik legjpbb iskolába...hát nem fantasztikus? a jövő tanévet már ott kezdhetem...de..addig...azt kérték, hogy még pár kísérletet és ...és pár eredmányt még fel kell állítanom...de..nem tudom ...makd kisütünk együtt valamit jó? *mosolyog édesen*
|

*Ezt követően Aoi nem jött össze senkivel és soha nem csókolózott mással, egyetlen egyszer sem, maximum, ha épp piált, de ez sem fordult elő sokszor, hisz nem akart fájdalmat okozni a testvérének. Csöndesebb lett és visszahúzódóbb, mikor az osztályába került. Akaitól elválasztották, egy másik osztályba tették őt be. Az órákon mindig csöndes volt, de a szünetekben is hallgatag maradt. Eleinte mindenki érdekesnek tartotta, de később már mindenki számára láthatatlan lett. A többiek nem is foglalkoztak vele, nem is utálták, de nem is barátkozott vele senki. Mikor Akait látta, csak előtte maradt olyan kis vidámabb, de akkor sem volt teljesen önmaga már. Sokszor beállt a csend már kettőjük között is. Aoi kezdett rájönni szép lassan, hogy az élet nem is olyan jó, mint azt gondolta eddig a négy fal közé zárva.*
|
[Későbbi] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|