[Későbbi] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
 *csak bólogat mindenre lelkes mosollyal, mikor a fiú kéri a gyógyszert azonnal ugrik is és egy kis inekciót szúr a fiú karjába* tessék..ettől jobban is leszel..és...aludni is fogsz tudni - *mosolyog rá, majd megsimogatja a fejét, aztán fogja magát és befekszik mellé*
|
Rendben... ezer örömmel... bármit megteszek, hogy segíthessek... *mosolyog rá édesen.* hát... azt hiszem... első körben... aludnék egyet... *nagyot ásít, mert teljesen kimerült, ráadásul lázas még mindig és a mellkasa is nagyon fáj.* holnap meg... nem tudom... csinálhatnánk valami izgiset, csak... kérek fájdalom csillapítót... *motyogja.*
|
*vigyorogva nézi az öccsét* hát...lehet néha szükségem lesz valakire...akin kipróbálhatom a dolgokat...- *vigyorog majd ismét megöleli a fiút, megsimogatja* de...inkább azt meséld el...mit akarsz csinálni most...hogy egészséges vagy?
|
*Nyel egy nagyot, kissé ijesztőnek tartja most a bátyját, de persze rábólint.* persze... rám... bármiben számíthatsz... *motyogja halkan és a szemébe néz.* segítek neked... *nyom egy kis félénk puszit az arcára.* mit szeretnél? Miben segítsek? Vannak már ötleteid, bátyó? *érdeklődve figyeli, bár valahogy érzi, hogy bátyjában megváltozott valami. Próbál erről tudomást se venni inkább.*
|
*ő meg se hall se lát. Teljesen elszállt most magától. Az ablakon bámul ki, majd hirtelen megfordul és megragadja a vállát* öcsi...én..én annyi mindent kell még kutatnom...most hogy...hogy tudom, hogy sikerült...*vigyorog és boldogan pörögni kezd kicsit*
- él fognak ismerni...hallod? hát nem csodás? ..*nevetgél majd lehuppan az ágyra* segítesz nekem ugye? ...*nézi az öccsét*
|
Hm? Mi? Am... pe-persze... mindig is zseni voltál... *mosolyog rá, de azért kicsit zavarja, amit mond.* Áttaposni rajtad? Miket beszélsz? Ugyan... *megejt még egy, kicsit félénkebb mosolyt is. Lassan átöleli a bátyját.* Köszönöm... *suttogja neki halkan.* anyáék nem is tudom, mit fognak szólni... biztos örülni fognak... *mosolyog, már is tervezve a jövőt.* annyira örülök...
|
*csendben cipeli a tesóját, öccse szavaira elmosolyodik, lehajol és nyom egy puszit a fejére*
- én is öcsi... - *suttogja jókedvűen, s bár valóban nem túl könnyen de hazacipeli a fiút. Mosolyogva teszi le az ajtó előtt, majd kinyitja és beengedi a fiút, majd felviszi a szobájába, most kezd csak tudatosulni benne a dolog...megcsinálta. Ő ...megmentette és meggyógyította ezek között a körülmények között a halálos beteg öccsét, amire eddig egy orvos sem volt képes. Ő, a csupánn 14 éves bátyja megoldotta...elvigyorodik lassan* - Öcsi...zseni vagyok...tudtad? *vigyorog kissé őrülten és kipillant az ablkon* ezek után...senki ..de senki nem taposhat keresztül rajtam...
|
*Ő szóhoz se jut, csak vörös fejjel bámulja a bátyját és hagyja, hogy tovább cipelje. Fejét a vállára hajtja.* bátyó... szeretlek... *mondja neki halkan, de jól hallhatóan. Nem akarja nehezíteni a bátyja dolgát, így nem mocorog tovább. Ugyan Aoi jópár kilóval kevesebb, mint Akai a betegsége miatt, de így is sejti, hogy bátyjának kicsit azért nehéz őt cipelni, még akkor is, ha viszonylag közel van a házuk. Becsukja a szemét és kicsit elmosolyodik. Mindig is szeretett volna legalább egyszer csókolózni. Úgy érzi, máris érdemes volt élni, hisz ha mást egyelőre nem is, ezt a nagy vágyát most már valóra is válthatta.*
|
*megtartja tesóját, így kicsit le is dönti...igen aoi tudod mint a béna filmjeidben xD, majd mikor már elfogyott a levegője lassan, kipirult arccal válik el a fiú ajkaitól* uhm...*elpillant zavartan * le kellene állnod...ezekkel a romantikus szarokkal...nem tesznek jót *motyogja nagyon zavarban, miközben kiegyenesedik, lassan ismét a karjába veszi a fiút és elindul vele..de arca még mindig piros és csak a csókon jár az esze*
|
*Meglepetten rezzen össze, mikor megtudja, hogy a csók nem csak a száj összeérintésből áll. Ugyan nagyon kis béna, hisz ez élete első csókja, de próbálja viszonozni neki. Közben kicsit remeg, ugyanis belázasodott a műtét miatt és nagyon fázik. A csók viszont felforrósítja a testét és egyre jobban élvezi. Ám öröme nem tart sokáig, mert hamarosan a lábai felmondják a szolgálatot. Mázlija van, hogy így a bátyjába van most gabalyodva, mert amúgy most eltanyált volna a földön. Így csak jobban csimpaszkodik a bátyja nyakában és tovább csókolja. Arca eléggé kipirult, és már nem csak a láztól.*
|
*nagyon megdöbben erre. Arca egyből arca paradicsom piros lesz, nnagyon zavarba jön, de ennek ellenére lassan, kissé ügyetlenól ő is de viszonozza a csókot a fiúnak..illetve inkább elkezdi, közben átöleli a derekát és lehunyja a szemét. Tulajdonképpen nem igen gondol bele, hogy éppen öccsével csókolózik a nyílt utcán miután megölt valakit és a szerveit beteg öccsébe ültette. Csak felhevülve kicsit csókolja testvérét*
|
Te-tegyél le egy kicsit... azt hiszem... meg tudok állni a lábamon... *motyogja, majd mikor megteszi ezt a fiú, azért nekitámaszkodik, majd mivel most kissé megvan a sebe miatt görnyedve, lassan lábujjhegyre áll. Átöleli a fiú nyakát, majd az ajkaira tapad és megcsókolja. Vagyis, mivel gőze nincs, azt hogy kell, csak odahajol és a száját a fiúéhoz érinti. Közben nyitva van a szeme, hogy lássa, ha bátyja nem akarja ezt és akkor elhúzódhasson tőle.*
|
*elmosolyodik, megrázza a fejét* - neem már nem fertőzöl...oda mész ahova csak szeretnél , azt csinálsz amit csak akarsz..még lábadozol kicsit...aztán meg beiratlak a suliba jó? *nyom egy puszit a fiú fejére, mikor a fiú úgy zavarba jön oldalra dönti a fejét* hm? ..nem nem tudooom..mit akarsz csináni ennyireee?
|
Izé... akkor... akkor... már nem is fertőzök, ugye? Szóval... normálisan élhetek már? Kimehetek az emberek közé és... m-mást is csinálhatok? Mármint... olyat, amit a filmekben szoktak a... nos... tudod... *kipirul, mert ő a csókra gondol főleg, meg persze, ami utána a filmekben jönni szokott. Közben jobban odabújik a fiúhoz, de még kicsit nyüszög, hisz fáj nagyon a mellkasa.* Otthon... kaphatok fájdalom csillapítót? *kérdezi kis remegő hanggal.*
|
*elmosolyodik majd óvatosan a fiú alá nyúl, felemeli és szépen elindul vele hazafelé. Előtte betakarta persze hogy meg ne fázzon és így is szorosan öleli magához* - alszol egyet..és jobban is leszel *mosolyog boldogan és nyom egy puszit a fiú arcára*
|
*Lassan megmozdítja a kezét, majd átöleli a fiút, bár még nagyon gyenge.* t-tesó... *szólal meg hamarosan halkan, majd kicsit elmosolyodik. Még néhány órát ott kell maradnia, hisz sok ideig tart, mire kicsit sikerül összeszednie magát.* Izé... nem biztos, hogy... haza tudok sétálni... vagyis... azt hiszem, nem is tudok... *motyogja halkan a fiúnak.* ho-hogy... jutok így haza? *kérdezi halkan.*
|
*mikor tesója megmoccan felpattan azonnal* hogy vagy ? *kérdi halkabban és elmosolyodik picit, megsimogatja a fiú fejét* - tudom ...most még fáj...a méret nem igen passzol..és felléphet...némi fertőzés is...de erre majd adok egy ideig antibiotikumot, hogy kiölje a baktériumokat...*mosolyog és simogatja a haját lágyan* remdben leszel mostmár...meg fogsz gyógyulni...*mosolyog majd lehajol és megöleli szorosan*
|
*A csodával határos módon nem omlott össze a keringése, túlélte, ám még hosszú órákig nem tért magához. Utána is csak lassan nyitotta föl a szemeit. Még nem tudott beszélni, alig látott, elvakította őt a lámpa fénye. A mellkasába még most is égető fájdalom nyilalt. Mozogni képtelen volt. Lassan szokott csak hozzá szeme a lámpa fényéhez. Nagyon megviselt volt a teste. Arca falfehér és kissé merev volt, akár egy porcelánbabájé. Lassan tátogni kezdett. Hang nem jött ki a torkán. Bátyját kereste tekintetével, majd mikor megpillantotta, halkan szuszogva figyelte csak testvére szemeit.*
|
*szinte érzi ő is azt a kínzó fájdalmat, majd belehal, hogy fájdalmat kell okoznia neki, de tudja, hogy jelenleg ez az egyetlen megoldás. Felvágja a fiú mellkasát, majd óvatosan, preccízen végzi el a műtétet. És aztán csak reménykedni tud. Ad neki még egy kis vért, majd lerogy a földre és a fiút nézi, várja, hogy felébredjen testvére*
|
*Lassan kinyitja a szemét. Eléggé megrémül, de csak remegve beharapja az alsó ajkát és beletörődve összeszorítja a szemeit. Hatalmasat ordít, mikor elkezdi őt fölvágni a bátyja. Görcsösen szorítja az ágy szélét, amin fekszik. Folyik a könnye. A szemeit is egyre jobban összeszorítja. Próbálja bírni az elviselhetetlen fájdalmat. Eltörik az ágy szélén lévő tartó rész is, akkora erővel szorította azt, de szerencsére azért az ágy strapabíróbb. Ömlik a vére. Hamar feladja a küzdelmet és elveszti az eszméletét. A teste még bírja, de fokozatosan romlik az állapota, hisz rengeteg vért veszített és veszít még mindig.*
|
[Későbbi] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Új bejegyzés
Frissítés
