Új bejegyzés Frissítés

2012.08.28. 16:06 Tori

*kezét lassan megsebzett arcához emeli, közben nézi a fiút, nem szól egy ideig semmit. Lehunyja a szemeit és sóhajt egyet*   - ne beszélj hülyeségeket - *mondja komolyabban, hidegebben, miközben feljebb tolja a szemüvegét és a fiúra pillant, lassan közekebb lépked hozzá és a szemeit nézi*

2012.08.28. 14:19 Akai

Na persze... tudod ki hiszi ezt el neked... *morog dühösen.* szállj le rólam, ne ölelgess... *megsebzi bátyját a bicskájával kicsit, hogy eleressze őt és, hogy tartsa a távolságot tőle minél jobban Akai.* nem akarok veled lenni...megtanultam egyedül élni... már nem szorulok többé a segítségedre... most is csak azért akarsz magad mellett tudni, hogy megvédjelek, mi!? Már nem dőlök be a kis trükkjeidnek... te is csak egy vagy a sok közül, akit le kell győznöm... mindenkit megölök... bebizonyítom az egész vilgnak, hogy képes vagyok egyedül akár a lehetetlenre is... te is megfogod bánni, hogy nem maradtál velem... bosszút állok... rajtad és mindenki máson, aki bántott... kiírtom az egész emberiséget... mindenkit megölök... *közben hátrál lassan a bátyjától. Egyre jobban összezavarodik a fejében fel-fel villanó emlékképek miatt. Valójában sosem tudott igazán megbízni a testvérében, hisz neki megfejthetetlen rejtély maradt, mikor épp mi motiválja bátyját és mi igaz abból, amit neki mond. Hátrál tovább és kissé talán rémülten, minden esetre nagyon zavarodottan néz testvére szemébe, amiből próbálja kiolvasni, mi az igazság.*

2012.08.28. 14:01 Anoniime

*szomorúan nézi a fiút, a lelkiismeret marcangolja* - Aoi...nagyon szeretlek..*suttogja* - te is tudod...*feláll, a bátyjához lép és letörli lassan a vért az arcáról, a szemeibe néz* - azért mentem el..mert ...meg akartam valósítani az álmaim...egy szép jövőt akartam..de ..ebben neked is lett volna részed..messze akartam utazni...hogy mindenkinek megmutassam mire vagyok képes...de elvittelek volna magammal...*megöleli a fiút és fejét a vállára hajtja* nagyon hiányoztál..mikor a suliban voltam...nagyon..mindig vártam a hétvégét..hogy aztán együtt lehessünk...sajnálom..hogy így alakult...

2012.08.28. 13:57 Akai

*Nagyot koppan a feje, mikor eltanyálnak a földön. Lassan fölemeli véres fejét és bátyjár pillant.* nem érdekel... elhagytál... elhagytál, más nem számít... nem akarlak látni, soha többé... *morogja neki.* szállj le rólam... *lelöki magáról és felül. A vér lassan végigfolyik az egész arcán. Kezét a sebre teszi, amiből szivárog a sok vér, de aztán el is veszi onnan.* miért? ez nem válasz... miért hagytál el? már azelőtt is... elmentél... messzire mentél, hogy ne lássalak... miért? miért gyűlölsz ennyire!? Minek mentettél meg akkor? Sosem kértem... te akartad... ezt is csak azért tetted, hogy ne legyek beteg és csak veled foglalkozzanak, ugye!? Tudom én... sosem szerettél... *morogja.*

2012.08.28. 13:48 Anoniime

*a fiú után néz* - aoi...*nyúl utána* várj....ne...ne menj el..*kiabál utána és futni kezd utána, majd nemsokára be is éri, hirtelen a hátára veti magát, így mind a ketten elesnek, de nem száll le a fiúról* - aoi..*liheg picit mert hát a suliba sose a tesi volt az erőssége* - ne...ne menj el...kérlek..igazad van..szörnyű testvér voltam ~ *hajtja le a fejét* - haza kellett volna mennem...de...gondolj bele hogy mit éreztem...féltem...*suttogja* tudom nem mentség...de akkor is így volt...és ...nem akartam eléd kerülni..dühös voltam rád...de..nem tudtam...hogy ezt...miattam csináltad *motyogja*

2012.08.28. 13:23 Akai

*Kissé most összezavarodott, hisz mindig is azt hitte, hogy az úgy volt jól, ahogy tette.* Miért nem jöttél értem? Miért? *nyüszögi neki, majd ellöki magától és elrohan. Nem akarja látni sem az áruló bátyját, aki miatt majdnem egy évikg ott maradt a házukban, annak ellenére is, hogy ez nagyon veszélyes volt, hisz a rendőrség kereste folyamatosan őt, hogy börtönbe csukják. Mindig bújkálnia kellett, de amikor csak tudott, észrevétlenül bement a házukba és leült a lépcsőre, hisz a szobák fönt voltak, így őt láthatta volna meg elsőnek Akai, ha hazajött volna, hogy fölmenjen a szobájába. Gyorsan rohan, el, minél messzebb akar kerülni a fiútól, akire annyi időn át hiába várt, aki egyedül hagyta őt a zavaros gondolataival és sosem kereste őt.*

2012.08.28. 13:10 Anoniime

*erre nagyon megdöbben. Egy percig megszóllani se tud.* A....aoi..*suttogja tesója nevét, miközben a tesója szavai elérik az agyát és tudatosul benne, hogy ezt az egészet miatta tette. Megremeg picit és tesz egy lépést hátra, közben a fiút nézi, lehunyja a szemét. Elöntik az érzelmek*   - Aoi..én...nem tudtam...*suttogja és szomorúan néz fel öccsére, majd nem érdekli, hogy mennyire fenyegetően beszél most vele Aoi odalép hozzá majd lassan magához öleli*   - nem tudtam...hogy miattam tetted...de,..akkor sem...kellet volna...nem lett volna szabad ezt tenned...a szüleink...voltak..és a kisöcsénk *mondja halkan, közben a fiú haját simogatja * sajnálom hogy egyedül kellett lenned...nem voltam...jó testvér..*suttogja megtörten* veled kellett volna lennem...mostmár tudom..akkor is ha...ez történt~

2012.08.28. 12:26 Akai

Hm? De, hisz te is azt akartad, hogy megöljem őket, nem? *pislog rá értetlenül.* mindig csak bántottak és csak az öcsénkkel foglalkoztak... miattad öltem meg őket... *néz föl kis ártatlanul a bátyjára.* én csak segítettem, hogy... téged jobban szeressenek, ahogy te is akartad... miután megöltem az öcsénket, te lehettél a kedvencük... csak...rám támadtak... így... őket is megkellett ölnöm... *vigyorogni kezd, mert ettől a témától néha igen csak bekattan az agya, ahogy akkor is bekattant, mikor lemészárolta brutális módon a családot.* Téged nem akartalak bántani, tudod jól... de... nem kerestél évekig... ezt nem bocsájtom meg... *morogja hirtelen ingerülten a bátyjának.* én mindent megtettem érted... megöltem az öcsénket, megutáltattam magam anyuékkal is, hogy te lehess a kedvenc... te meg... te meg elárultááááááál! *üvölt mostmár vele.* nem is jöttél értem... pedig én vártam rád... hosszú ideig! Megígérted! Azt mondtad, hogy velem leszel mindig és nem hagysz meghalni... nem hagytál meghalni, azt hittem, hihetek neked, de... átvertél! Nem voltál mellettem! Egyedül voltam... mindig egyedül... *morogja agresszívan, támadásra készen.*

2012.08.28. 12:15 Anoniime

*csak nézi rég nem látott tesóját, mikor meghallja a lányt összehúzza magát akaratlanul is. Öccse harcát meglepetten figyeli, majd elpillant picit, feláll és a fiúhoz lép miután a szörny  nem mozdult egy ideig. Nem igen tudja mit mondhatna neki. Rég óta nem látta már. Akai egy elég neves, gazdag iskola tanulója, hiszen eszével ösztöndíjat nyert. Amikor Aoi legyilkolta a családjukat akkor is az iskolában volt, hiszen benntlakásos, csak hétvégente járt haza, de az incidens után egyáltalán nem is volt otthon, öccsével sem beszélt. Egy ideig nézi, majd hirtelen düh önti el és lekever neki egyet* - ezt....anyuékért...*mondja dühösen és szomorúan* ha otthon vagyok....engem is megölsz?! *rivall rá, hiszen azelőtt igen jóban voltak, néha már már túlzásba is vitták a dolgot...*

2012.08.28. 12:06 Akai

*Tovább lépked vigyorogva, majd belefut valaki. Persze ez őt is váratlanul éri eléggé, így eltanyál a földön, felhorzsolva közben az egyik karját is. Kicsit felszisszen, majd bicskájának pengéjét a fiú torkának szegezi. Már épp metszené is el a torkát, mikor az az érzése támad, hogy tükörbe néz, így végül életben hagyja. Közben az az undorító valami is odaér, ami Akait üldözte, így fölpattan és átugorva bátyját, nekiront az undormánynak. Bicskáját a levegőbe dobja, puszta kézzel esik neki a rémségnek, majd egy pillanatban elkapja a leeső bicskát és végighasítja az ismeretlen lényt, így ketté is vágva azt. Utána hátrébb ugrik, körülötte meg csak úgy száll a por, ami az úton volt és az ugrással felkavarta. Nem is törődik testvérével, csak szörnyet figyeli, hogy megtudja, vajon képes-e még támadni, vagy meghalt-e, hisz végülis ketté lett vágva.*

2012.08.28. 11:54 Anoniime

*lassan halad az úton, kezében a baltát szorongatja, közben minden egyes neszre ijedten kapja fel a fejét. Mikor csepegni kezd az eső ugrik egyet ijedtében, majd egy mély sóhajjal felpillant az égre, aztán bemegy óvatosan az első házba amit lát. A ház üres, nincs benne senki, így Akai leteszi a baltát és a padlóra rogy kicsit. Lehunyja a szemét és szemüvegét törölgetve ruhájával gondolkodni kezd , majd hirtelen erősen a vállába csíp, kinyitja a szemét de semmi...még mindig ott van. Sóhajt egy nagyot* ~ mégsem álom csak...~ *feláll és körbenéz a házban. Talál egy régi, kopott katonai táskát, amibe bele teszi a fejszét, majd a néhai konyhába megy, ahol talál némi - ,még ehető ételt - . Beteszi azokat is aztán még némi keresés után rátalál egy elsősegély dobozra, amit szintén eltesz. Egy kulaccsal is gazdagodik amit megtölt vízzel és elpakol. A vállára teszi a táskát, majd éppen menne be a szobába, de ekkor a szekrényből igen furcsa hangot hall. Megdermed és először nem is tudja mit tegyen. Amennyiben ez egy horrorfilm lenne...Akai garantáltan a szekrényhez menne mint egy idióta hogy megnézze mi az, de mivel ennél nagyobb baromságot nem is tehetne Akai szépen nem horrorfilmhez illően inkább megpróbál az ajtó felé osonni halkan, csakhoz megbotlik valamiben és hasra esik. Felnyikkan de ekkor kinyílik lassan, nyikorogva a szekrény ajtó és kilép belőle valami. Akai nem mer odanézni, remegve hallja, hogy az a valami felé közeledik. A lépések egyenletlenek és valami különös cuppogó hangjuk van. Akai egész tesében remeg, úgy érzi lábából kiment az erő, nem tud moccani* - segítsééééééég  - *szakad fel belőle a kétségbe esett kiabálás, közben homlokát a padlónak támasztja* ~ mennyi mindent kellett volna még tennem.és így végzem...megesz valami...amiről nem is tudom mi...még...még nem ismerte el senki mekkora tudós vagyok..és ..és még nem találtam fel semmit ...mármint amit el is fogadtak volna..és ...még sose mertem megszólítani egy lányt se...még...nem halhatok meeeg~ *hirtelen ellöki magát a födtől és kiszalad a házból de ekkor bele is ütközik valakiba úgy, hoyg hátraesik a nagy lendülettől. Fejét dörzsölve ül fel és pillant az idegenre, majdnem leesik az álla* A....Aoi?!

2012.08.28. 10:56 Akai

*Ő is épp most került be a játékba. Hosszabb ideig magához sem tér. Közben egyre több szörny indult el már felé, hisz az esés közben meg is sérült és a vére szaga vonzza a különös lényeket. Nem mocorog, csak fekszik. Édes kis arcából hol kifújja a szél az ezüst tincseket, hol épp eltakarja szemeit is vele. Lassan kezd csak magához térni, addigra már körül is van véve. A fejét fájlalva ül föl és fogja meg sajgó tarkóját, majd felnyitja szemeit határozottan, amik azonnal meg is csillannak. Körbenéz, hogy felmérje, milyen helyzetben is van, majd egy ilyesztő vigyor ül ki a már cseppet sem aranyos képére. Épp lökné fel magát kezeivel a földről, de megint csak a vére cseppen a földre, így odapillant. Szemei megakadnak az ő vérével bevont bicskán. Fölkapja és közelebbről is megnézegeti. Úgyis a közelharcot szereti, így előnyt jelent számára, hogy épp egy bicskához jutott hozzá. Föltápászkodik a talajról és a szörnyekre néz, majd nekik is ugrik azonnal. Kicsit sem fél, azon se agyal, mik lehetnek ezek és miért vannak itt. Ő csak az ellenfelet látja ezekben a lényekben. Pillanatok alatt kicsinálja az összeset. Akkor megáll és ismét a kezében lévő véráztatta bicskára pillant.* nem tudom, mi ez a hely, de érzem, hogy ez nagyon jó buli lesz... *vigyorogva pillant föl a beborult, sötét égre. Hamarosan már villámlik is, majd el is ered az eső, de ő nyugodt léptekkel halad előre az egyik utcán. Messziről vérfagyasztó sikolyokat hall, de ezekkel nem is foglalkozik, ő úgy gondolja, aki gyenge, haljon meg. Mikor egy kisebb zsákutca mellett halad, egy fiatalabb fiú kiabál oda neki, hogy segítsen, de ő, mintha meg sem hallaná, csak lépked tovább. Egyre jobban tetszik neki ez a világ, ahova bekerülhetett. A gyerek sikolya is zene a füleinek, így csak vigyorog tovább idiótán, kiélvezve a helyzetet, hogy ő nem olyan gyenge, mint az a kis pisis kölyök volt, akit épp most zabál be egy szörny. Tovább lépked csak az esőben, valami izgalmat és sok szenvedést keresve.*

2012.08.28. 09:58 Tori

*mikor a városban magához tér nem tudja először, hogy mi van vele. Hogy hol van. Felül, körbe pislog és próbál valami ésszerű magyarázatot találni erre, de hirtelen egy se jut az eszébe. Mellette egy balta hever. Felveszi, megszemléli majd hirtelen valami neszre lesz figyelmes. Oda fordul de semmit se lát. Csak pislog, idegességében feljebb tolja négyszögletű, divatosabb szemüvegét amit csak azért hord mert meggyőződése, hoyg a nagy tudósok szemüveget hordanak XD. Majd hirtelen a háta mögül morgást hall. Megpördül és egy már rég bomlásnak indult emberrel áll szemben, aki lassú, kicsavarodott mozgással közeledik felé. Akai megmerevedik egy percre és remegni kezd a keze* - ez...lehetetlen... - *suttogja és hátrálni kezd, de ekkor a szörny hirtelen nagyonn morkással felé ront, erre Akai reflex szerűen suhint felé a fejszével így le is csapja a fejét. Remegve áll egy dabaig és nézi a fiút aztán hirtelen rohanni kezd valamerre* ~ el kell tűnnöm innen...~

2012.08.27. 16:17 Tori

*elmosolyodik picit és azonnal oda is bújik a fiúhoz*   - ha tudnád mennyit könyörögtem apunak hogy engedjen haza...*suttogja és öleli a tesója karját, fejét belefúrja picit* majd belehaltam,...

2012.08.27. 16:01 Gilbert

- Chn... - *gúnyosan elvigyorodik* - Nem lenne értelme... - *kezét az öccse fejére teszi* - Nyugi.... ami volt, elmúlt.. kész.. Én már rég nem gondolkodok róla.. - *elveszi Vincentről a kezét és néz tovább maga elé az esőbe*

2012.08.27. 15:58 Tori

*a fiút nézi, majd lepillant a földre* - Gil...*meghúzogatja a fiú ruhájának ujját*   - haragszol rám? - *kérdi haljan, szomorúan nézi a fiút*

2012.08.27. 15:31 Gilbert

*mikor hajolna le a testvéréhez, hogy megnyugtassa, ijedten áll vigyázba, amikor meglátja az apját. Félve bár, de követi az apját, mégegy pillantást vetve Vincentre, majd kimegy az ajtón* /jelen/: *áll tovább komoran, arca megfeszül, de tekintete ígysem látszik, haja az arcábahullt. Csak komoran néz maga elé a földre, ahova esik az eső és hallgat. Cigijét ledobja és eltapossa. ölbetett karral támaszkodik tovább a házfalnak csendben. sötét kalapja jól a fejébehúzva*

2012.08.27. 15:23 Tori

*elszomorodik nagyon, csak néz maga elé, remegni kezd kicsit és hirtelen sírni kezd és térdre esik* csak....csak miattad csináltam...csak miattad...*zokogva nézi a földet* nem akartam hogy elvigyenek...nem tudok...nélküled élni *sír , s ekkor bejön az apjuk. Nézi őket egy ideig, arca halál komoly* Gilbert....gyere velem...;*mondja komolyan*  [jelen] *elpillant szomorú arccal, majd visszanéz a bátyjára* tudod...hogy csak miattad csináltam...*mondja halkan*

2012.08.27. 15:01 Gilbert

*elhúzódik és az ágy másik oldalán leszáll az ágyról. az ablakhoz hátrál* - Vincent.. hogy tehetted.....? El kell mennünk innen.. ha apa rájön, ki tudja mit tesz velünk. Miért nem gondolsz a következményekre?! - *az arcán végiggördül egy könnycsepp, ahogy a testvérét nézi*

2012.08.27. 14:43 Tori

*elmosolyodik picit, így csak még ijesztőbb az egész. Közelebb lépked lassan és véres ujjaival végigsimít tesója arcán* - ne félj niisan....mostmár együtt maradunk - *öleli meg a fiút kissé elmebeteg mosollyal, közben odabújik hozzá*

[Későbbi] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]