[53-34] [33-14] [13-1]
| *a nemesek fecsegnek, engem nem érdekelnek. A két játékom nézem, mikor a kisfiú benyúl Aoi combjához igen megdöbbenek..de persze tetszik. Perverzen nyalok végig a számon. Megcirógatom Aoi haját majd felállok , egyik kezemben Aoit, másikban 'Tricky' pórázát tartom*
- hát köszönöm az estét...igazán..remek volt..de nekünk mennünk kell..-*biccentek majd kimegyek.*
- hmm otthon meg játszunk egyet - *sugom a fülükbe* |
- Áuwh..- Nyögök fájdalmasan. Visszavonszolt a társasághoz. A fullasztó füsttől mindjárt köhögök. Megint az ölében találom magam. Nem nézek semerre, csak le, mikoris az a kisfiú odamászik hozzám. Kíváncsian nézek rá, hogy mit szeretne, de a lélegzetem is elakad, mikor apró kis kezeit kimonóm alá simítja be, és belsőcombomat kezdi cirógatni, közel az ágyékomhoz. Egy hihetetlenül nagy, és kéjes nyögés szakad fel belőlem. Rendesen elpirulok. A belsőcombjaimnál a bőr mindig is érzékenyebb volt, mint bárhol máshol. Lábaimat összezártam és vörösen bújtam hercegem nyakába. Nem volt hova menekülnöm, hiszen mindenki engem nézett, így a legmegfelelőbb ötlet az az, ha Uruha-san hoz simulva, arcomat nyakába temetem.
|
| *nem ráz meg a dolog. Számtalan embert öltem már meg. Az viszont igen hogy a fiú megpróbál elmenni. Dühösen mordulok fel, utána sietek. Hamar beèrem, a falhoz nyomom, lekeverek neki egyet*
- hálátlan ribanc - *Szúrós szemmel nézek rá, majd visszahúzom a társaságba. Leülök, Aoit vissza ültetem az ölembe az új kis játékom pedig a lábamhoz*
- hol is tartottunk uraim? - *vigyorgok ràjuk mintha misem történt volna* |
Minden erőm elszállt már, és csak annyit érzékelek, hogy fájdalmas nyögés hagyja el a herceg ajkait, majd összerogy előttem. Rápillantok és vért látok, majd felnézek és az én hercegemet. A kard felé terelődik tekintetem. Megrémülök. Megint bántani fog. Hirtelen támadt ötlettől vezérelve felpattanok, majd rohanni kezdek el. Messze akarok lenni tőle, nagyon messze. Talán most megmenekülhetek. Talán...
|
| *felnyögök erre. Élvezem a kényeztetést, de nem maradok így sokáig. Felállok, a fiút a székemhez kötom*
- nyugi velem jössz - *simitom meg az arcát, majd szúrós tekintetet vetek a nemesekre*
- aki hozzá nyúl azt holnap lefeneztetem..ez bárki másra is vonatkozik..ha valaki el akarja vinni és maguk hagyták akkor is -*vigyorog gonoszan majd felveszem a kardom és utánuk megyek. Nemsokára meg is pillantom a heceget. Szerencsére ő van felül. Elvigyorodom mikor mögé lépek és egy döféssel atszúrom a szívét* |
A herceg elvigyorodik kissé, mire én ijedten kapom tekintetem hercegemre.
- Ne...- Súgom neki halkan, könnybe lábadt szemekkel. Testem megremeg. Szóval még annyit sem érek neki? Eltávolódóm tőle.
- Nem. Most kell! - Mondja erőteljesebben a herceg, majd hirtelen elkapja egy karom és felránt Uruha öléből, miközben az édes kisfiú belemászik az ölébe, és máris elkezdi kényesztetni a nyakát. Szóval Ő tudja a dolgát. Rémülten nézek Uruha szemeibe, aki legelőszőr még cselekedett volna, de most, hogy már kényesztetik, csak vigyorog önelégülten. Nézem az arcát, miközben távolódok tőle.
- Gyűlöllek...- Suttogom halkan. Nem hiszem, hogy meghallotta. Engem a férfi elvonszolt, ki a nagyteremből. Mikor kiértünk, rögtön ellenkezni kezdtem.
- Elég! Hagyjon! - A férfi durván a falnak vágott, majd megpofozott. A gyönyörű kimonomat tépte le. Sírni kezdtem, de közben hevesen tiltakoztam.
|
| *direkt előttük csinálom. Élvezem ahogy sóvárognak utána, ahogy szinte látom az irigységük...majd a herceg bevezet egy másik fiút. Erre màr abbahagyom egy percre a fiú kenyesztetését. Nézem az édes kisfiút. Ez most elfondolkoztat. Persze nem mutatom ki. Közönyös maradok.*
- hm..nos azt gondolom ön is látja hogy ez nincs egyenértékben...de hajlandó vagyok majd..később elküldeni őt..ha most magammal vihetem - *vigyorog a kisfiúra* |
A kimonóm már levan csúszva egyik vállamról. Uruha gyengéden kényeszteti nyakam, tarkóm ás vállaimat. Édesen sóhajtoozk fel rájuk, nem tudom kontrolállni magam, bármennyire is akarom. A herceg kissé sértetten néz rá, majd elvigyorodik. Csettint egyet, és már is mellette terem egy fiú, akin póráz van (mondjuk legyen másik oldiról Trick). Nyelek egy nagyot. Kétségbeesetten nézek hercegemre, akinek igazán tetszik a fiú. Jól végigméri, és perverz vigyort villant. Mindjárt elsírom magam. Megrázom a ejemet alig észrevehetően hogy ne cseréljen el.
|
*bosszanton még egy kicsit a nemeseket. Csókokkal halmozom el a fiút, most finoman. Élvezettel halgatom a sóhajait, persze ennél csak jobb lenne ha fájna neki, de ezek előtt nem teszem. Csak semmi durvaság...Odajön hozzám az egyik herceg. Biccentek neki vigyorogva, majd tekintetem a kisfiúra vándorol. Mosolyom gonoszabb lesz*
- Hm....csrélni? ....hát azt látom szemed az van....de nekem meg eszem van...nem cserélek...aranyos a kis kurvád de nekem már nem kell....ez itt - *simít végig a fiú vállán, majd nyom rá egy csókot*
- ezerszer szebb ...mellesleg még szűz is...csak nem gondolod hogy oda fogom adni...ha kell ...hozz valait aki érdekel - *kuncog*
|
remegve dőlök uram mellkasára. Nagyon félek. A lélegzetem is elakad, mikor puha ajkakat érzek nyakamnál. Elfog egy fura bizsergés, majd egy halk nyöszörgést vált mindez ki belőlem. Hallom, ahogy a nemesek egyként nyelnek egy jókorát. Elpirulok, és most különösképp örülök, hogy drága hercegem lehúz magához, mert kényelmesen betudom vackolni magam ölébe úgy, hogy átkaroljon, s evvel biztonságot ad. Mert végülis csaknem enged át másnak, vagy igen? Azért annyira megbecsül, és becsben tartja a testemet - ha már a lelkemet nem-, hogy nem adja el nekik.
- Uruha-san, mi lenne, ha cserélnénk? - Kérdi valaki, aki most lépett ide mellénk. Ő is valami herceg lehet. Mellette egy töpszli kisfiú. nálam talán egy évvel fiatalabb. Félénken mosolyog.
- Ha jól emlékszem, akkor mindig megakartad magadnak kaparintani egy éjszakára az én drága Kai-chanomat. Most neked adom, feltéve, ha a gyönyörűségedet megkaphatom. - Felemli egyik kezem és apró csókot hint kézfejemre.
- Mi a neved Te földreszállt Angyal? - kérdi bájosan mosolyogva.
|
*mikor a fiú feneke elém kerül vigyorom egy pillanatra perverzebb lesz. Kifejezetten élvezem a helyzetet. Nem hittem volna, pláne mikor apám először említette ezt, hogy ez ennyire kedvemre való esemény lesz. Látom, hogy a fiú fél, s ha ezért nem is de azért mert a nemesek igen féltékenyen néznek rám magamhoz húzom, lágyan csókolok a nyakába*
- Mi a baj uraim? Úgy néznek ránk mintha még nem láttak volna ilyet...mondjuk...ha egymásra néznek biztos nem - *kuncog pimaszul*
- ...látom kedvükre való az alattvalóm...hát igen... - *dől hátra, közben beletúr a fiú hajába, lehúzza magához* - jó dolog hercegnek lenni nem gondolják? ... - *pimaszkodik tovább a - már amúgy is igen dühös - urakkal*
|
Hatalmasat nyelek és halovány kis mosolyt erőltetek magamra csak biztatásképp is. Lenézek hercegemre, majd mikor megpaskolja az ölét, elfog a hányinger. Viszont teljesítem a kérését. Odalépek elé, így felnézhet a fenekemre, ami majdhogynem fejmagasságban van vele. Szépen leereszkedek és belehuppanok ölébe. Émelyítő illata megcsap és majdnem kiszédülök az öléből. Félve pillantok a pár nemesre, akik mind engem néznek éhes tekintettel. Tudom, hogy mire gondolnak és félek. Nagyon félek. Remegni kezdek, mert látom, hogy nem lehetek nyugodt most, nem pihenhetek, mert, ha a hercegem nincs velem és valamelyikőjük megtalál, akkor megbecstelenít.
|
*Miután a fiút elvitték a szolgák apám nyitott be. Csendesen lépett be, becsukta az ajtót.*
- Fiam....ez így nem mehet tovább.. - *kezd bele komoran* - mikor azt mondtam választhatsz szolgát arra gondoltam hogy esetleg.....szóval nem azért adtam hogy őt is kínozd...ez így nincs rendjén...az emberek suttognak...ez elkerülhetetlen....a hír tertjed...rossz hírek.... nem szeretném hogy ... -
- Nem érdekelnek mások....mondjanak amit akarnak... - *vágok bele unott hangon, még csak rá sem nézek. Apám hallgat egy darabig*
- Nézd...én megértelek...tudod nemsokára lesz az a találkozó...szeretném ha ott lennél -
- Nem -
- Kérlek....ez nagyon fontos lenne -
- ...Meggondolom -
- Előtte szeretném ha elutaznál egy időre....talán...ott -
- Jó elmegyek - *felállok és kimegyek. Másnap pedig elutazom. Három hétig vagyok távol. Csak azért mentem bele hogy apám békét hagyjon nekem. A találkozón is járt a fejem. Gyűlölök ilyenekre menni. SOk elkényesztetett, nagyfejű gróf, akik sok hülyeségről fecsegnek. Nincs is ennél rosszabb. Mégis eldöntöttem hogy elmegyek. Hazaüzentem, hogy magam mellé a legújabb szolgámat viszem. MIkor megírtam mosoly suhant át az arcomon. Nevettem. Láttam magam előtt a sok önelégült dróf akik majd megbámulják az én szolgám. Irigyek lesznek. Élvezni fogom.
Azon az estén korábban érek oda. Fekete ruhámban olyan vagyok mintha a sötétség hercege lennék. EZt meg is jegyzik páran. Leülök néhány nemes közé, de nem megyek bele az ostoba, üres fecsegésükbe. Várom hogy megjöjjön a szolgám. És kezdődjön a mulatság. Érzem hogy valaki a hátam mögé áll. Megfordulok. Látom magam mögött a fiút, bár először nem ismertem meg. Még engem is megdöbbent hogy milyen gönyörű lett. Hosszan nézem majd biccentek felé. Érzem a nemesek döbbenetét. EZ szórakoztat. Elvigyorodom, megpaskolom az ölem, hogy üljön oda.*
|
Nem tudom, hogy meddig lehettem a ájultan, de amint felébredten, egy kedves kislány legyeskedett körülöttem és szolgált ki. Jól esett, hogy ez a kislány rám mosolyog és tudtam vele viccelődni, játszani, illetve nagyon sokat segített nekem. Pár napig gyengélkedtem még, majd befogtak egy kicsit dolgozni, vagyis takarítottam, főztem, mostam. nem tudom, hogy miért, de a többi szolga pikkelt rám, és lenéző, szúrós pillantásokkal illettek meg. Rosszul esett nagyon.
Azóta a hercegemet nem láttam, még távolról sem. Nem igazán érdekelt, hiszen tulajdonképpen nem szeretem, sőt, kifejezetten a pokolra kívánom. Utálom!
Már egy hét eltelt, majd lassan a második is, és végül a harmadik. Közben megtudtam, hogy a hercegem elutazott, és pont ma érkezik haza, késő este.
Az én sebeim teljesen begyógyultak, ismét hőfehér a bőrőm. Az az asszony, aki legelőszőr vett kezelésbe, megint magához vett és valami szépséget csinált belőlem. Enyhén kifestett, mert szerinte a sok festék csak rontaná a szép bőrőmet és arcomat. Egy gyönyörűséges kimonóba öltöztetet és a hajamat is megcsinálta. Nagyon nagy megtiszteltetés votl számomra ez most. Valamivel befújt, miről finom illat lengett körül. Valami estére kellett mennem, ahol sok herceg és nemes iszogat és beszélget, és mindengyiküknek ott kell lennie egy szolgának, a legközelebbi szolgájuknak, akik - nemrég tudtam meg az Asszonytól-, leginkább az úrak kurvái. Szóval énis csak egy használati tárgy vagyok, mi?
Egy kis hintóba ültettek, majd a nagyvárosba vittek, miközben az Asszony magyarázott nekem, hogy mit illik és mit nem. Én csak nagy nehezen fogtam fel ezeket, de igyekeztem, hiszen nem akartam büntetést.
Mikor odértünk, egy igen szépen felöltözött szolga kisírt be. éreztem, ahogy igazán megbánul. Mondjuk a kimono igazán feszült a fenekemen és néhány helyen, de akkor is!
Egy nagy terembe vezettett be. Mikor belémtem, azonnal az én hercegemet kezdtem keresni, hiszen ezt mondta az Asszony. Hamar megtaláltam. Nekem háttal ült. Mikor beléptem a nagyterembe, minden egyes szem rámszegeződőtt. Eléggé frusztrált ez az egész, főleg mikor hercegemmel szemben lévő férfi ujjal mutogatott rám, hogy "Szerinted ő kicsoda? Valamilyen herceg?". Kecses léptekkel haladtam hercegemhez, bár remegtem eléggé.
|
*a fiú elájult. Nem csodálkozom rajta. Fejem elfordítom, elengedem. Így már nem érdekel. Lerúgom az ágyamról a földre. Leülök, végignyújtózom a kényelmes puha fekvőhelyemen. Hosszan nézem a plafont. Morgok. Bosszant hogy elájult. Túl gyenge. EZ így nem jó...túl könnyen elájul. Nem lehet így vele szórakozni. Lehunyom a szemem és elvigyorodom. Nem baj....majd kikupádódik. Tenni fogok róla abban biztos lehet. Jó játéknak néz ki, úgyhogy most hagyom. Nem kínzom tovább. Élje csak ezt túl. Akkor majd élvezetesebb lesz. Tekintetem lekalandozik a fiúra. Sokáig nézem. Akárhogy is próbálom alcsúfítani még mindig ugyanolyan finom, gyönyörű marad. Morgok valamit majd egy szolgámért kiáltok. Jön is, én meg a földön fekvő, vérző fiúra mutatok. A szolga elviszi, lefekteti a szolgák lakhelyére. Ott sem éppen a legszebb helyre. De ez már csak így megy. Az ő szolgáinál minegy hogy milyen az ember. A herceg mindenkivel ugyanúgy bánik. Ugyanolyan ridegen kegyetlenül. Őt nem érdekli senki. Ehhez előbb vagy utóbb Aoinak is hozzá kell majd szoknia. A szolgáknak meghagyta hogy lássák el. S azok így is tesznek. Ellátják a sebét, gondozzák ameddig kómában van. Mégis körbén néznek rá, hisz tudják, hogy a herceg most miket csinált vele s aggódnak hogy ezért majd vele jobban fog bánni. Irigyek. Mondjuk van is rá okuk. A fiú már így is ezerszer többet ér innentől kezdve neki mint bárki más. És ezt nem kell félreérteni (xD) Mindössze arról van szó, hogy rég talált magának egy ilyen jó játékot, s ezt most becsben tartja...egy darabig...*
|
*a fiú elájult. Nem csodálkozom rajta. Fejem elfordítom, elengedem. Így már nem érdekel. Lerúgom az ágyamról a földre. Leülök, végignyújtózom a kényelmes puha fekvőhelyemen. Tekintetem lekalandozik a fiúra. Sokáig nézem. Akárhogy is próbálom alcsúfítani még mindig ugyanolyan finom, gyönyörű marad. Morgok valamit majd egy szolgámért kiáltok. Jön is, én meg a földön fekvő, vérző fiúra mutatok. A szolga elviszi, lefekteti a szolgák lakhelyére. Ott sem éppen a legszebb helyre. De ez már csak így megy. Az ő szolgáinál minegy hogy milyen az ember. A herceg mindenkivel ugyanúgy bánik. Ugyanolyan ridegen kegyetlenül. Őt nem érdekli senki. Ehhez előbb vagy utóbb Aoinak is hozzá kell majd szoknia. A szolgáknak meghagyta hogy lássák el. S azok így is tesznek. Ellátják a sebét, gondozzák ameddig kómában van. Mégis körbén néznek rá, hisz tudják, hogy a herceg most miket csinált vele s aggódnak hogy ezért majd vele jobban fog bánni. Irigyek.*
|
Folytonos félelem gyötör, ahányszor csak hozzám ér, mert akkor mindig megtép, vagy megüt, vagy nem is tudom, de nekem fáj. Mikor könnyektől duzzadt szemeimet, vörös arcomat nézi, mintha csodálatot látnék tekintetében felfedezni, amit hamar átvesz a düh. Mikot átkarol, azt hiszem, hogy megölel, hogy megbánta, de tévedek. Fájdalmasan felnyögök, majd testem ismét remegni kezd.
Hihetetlenül fáj, mikor nyakamat 'kényezteti' durván fogaival. Felsikítok, mint egy lány és próbálom eltaszítani magamtól. Kicsitt jobb, mikor nyelvével gyengéden nyalogatni kezdi nyakam. Kétségbeesetten kapkodom a levegőt, apró testem remeg erős karjaiban .Elgyengülök teljesen, elnyel a sötétség. ELájulok.
|
*mikor hallom hogy sír a fiú felrántom, magam felé fordítom. Nézem könnyes arcát. Így még gyönyörűbb. Ami természetesen zavar. Lekeverek neki egyet. A folt először vörös, majd lila lesz. Egy jó darabig ott marad majd ebben biztos vagyok. Közelebb hajolok, lenyalom lassan a könyneket remegő arcáról, átkarolom, fejét durván hajtom oldalra, marni kezdem a nyakát. Fér cseppen a hófehér ágyhuzatra. Nyalogatom a vörös folyadékot a sebről. Élvezettel nyögök fel. Nem eresztem, még mindig szorosan fogom magamhoz*
|
Miért szereti nézni, ahogy szenvedek? Miért?
Egyre jobban érzem a fájdalmat, ami karomba lüktet. Hangosan felordítok, egy kisebb nyáltömeg folyik ki számból a párnára, ahogy a párnára harapok. Szemeimet összeszorítom.
- Neh...- Nyöszörgök zokogva.
|
*vigyorom egyre gonoszabb lesz ahogy nézem. Élvezem a szenvedését. Nagyon élvezem. Csavarom tovább a kezét, lehajolok hozzá, megnyalom a fülét, majd a nyakát.*
- Sajnáld is.... - *súgom a fülébe * - Csakhogy az nem elég - *húzom tovább a kezét* - Hallani akarom a fájdalmad - *egyenesedek fel, ismét a hajába tépek fájdalmasan*
|
[53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Új bejegyzés
Frissítés
