[5008-4989] [4988-4969] [4968-4949] [4948-4929] [4928-4909] [4908-4889] [4888-4869] [4868-4849] [4848-4829] [4828-4809] [4808-4789] [4788-4769] [4768-4749] [4748-4729] [4728-4709] [4708-4689] [4688-4669] [4668-4649] [4648-4629] [4628-4609] [4608-4589] [4588-4569] [4568-4549] [4548-4529] [4528-4509] [4508-4489] [4488-4469] [4468-4449] [4448-4429] [4428-4409] [4408-4389] [4388-4369] [4368-4349] [4348-4329] [4328-4309] [4308-4289] [4288-4269] [4268-4249] [4248-4229] [4228-4209] [4208-4189] [4188-4169] [4168-4149] [4148-4129] [4128-4109] [4108-4089] [4088-4069] [4068-4049] [Korábbi]

*Nem túl biztos saját érzelmeiben, de lassan bólint egyet.* Igen... *motyogja és átöleli a fiút gyengéden.* Te veled minden rendben? Az országban történt valami, mióta bezártak ide? *érdeklődik. Már szeretne legalább néhány konkrétumot hallani.*
|

-Hülye..a végén még megölöd itt magad.. *Törölgette még mindig könnyes arcát, de legalább már nem sírt.* -Megijedtem.. mikor bejöttem, azt hittem hogy meghaltál.. *Érzékenyült el megint, de nem engedte meg magának hogy ismét sírjon.* -Örülök hogy jobb így.. de akkor is vigyázz magadra. *Nyomott egy puszit a fiú sebzett ajkaira.* -Ah, tényleg! *Kezdett bele hírtelen.* -Az este.. azt mondtad te is szeretsz.. *Motyogta aranyos mosollyal* -Tényleg így van? *Kérdezte a szokásos túlbuzgóságával.*
|

Nem tudom... reggel csak egy kósza ötlet volt, hogy... megnézzem, kitudom-e szabadítani a lábam és az egyiket úgy éreztem, kitudom húzni... *motyogja* A végén meg... ez lett belőle... *sóhajt egyet és lepillant a lábára. Beveszi, amit a fiú ad neki, majd ránéz. Már tényleg valamivel jobban néz ki, mint mikor nemrég rátalált a fiú. A láza is kezd lemenni.* És ne aggódj... majd ráülök a lábamra, ha bejön valaki... jobb, ha nem tudják meg, hogy sikerült az egyik lábamat legalább kiszabadítanom... *kicsit elmosolyodik* Viszont... így kényelmesebb... egy kicsit, hogy csak az egyik lábamnál fogva vagyok kikötve...
|

-Mégis mit képzeltél mi fog történni? *Kérdezte egy nagy sóhaj kíséretében. Arcát odadörgölte kicsit a fiú kezéhez* -Dehogy vagy jobban! Fogd be és engedd hogy rendbehozzalak. Ha valaki később bejön, majd azt mondod hogy az egyik szolgáló segített a lábadon. *Pillantott a kötésre, majd vissza Kenire. Segített neki felülni majd beadott neki egy gyógyszert.* -Ez.. ha minden igaz fájdalom és lázcsillapító.. *Motyogta halkan majd visszafektette a fiút.* ...Miért próbáltad megint kiszabadítani a lábad? Várhattál volna vele, mondtam, hogy segítek.. *Simogatta Keni fejét.*
|

*Fájdalmasan nyikkan egyet, mikor tisztogatni kezdi a sebet a fiú. Néha már szinte ordít a fájdalomtól, de olyankor jobban beharapja az alsó ajkát. Mikor a lázát kezdi csillapítani Atsu, lassan kinyitja a szemét és kezét kicsit kinyújtja. Megsimítja a fiú arcát. Érezte, hogy Atsu arca nedves, így ujjaival óvatosan letörölte a könnycseppeket.* Sajnálom... *suttogja halkan.* Nem tudtam, hogy... e-ez lesz belőle... *nyögi halkan.* De ne aggódj... már jobban vagyok... *motyogja.* /oh, akkor jó ^^/
|

[No problem, teljesen érthető lett ;D Óó de szegény Keni, mennyi mindent kell elszenvedjen T3T]
*Atsu napja szokásosan telt, és hiába próbálta visszafogni nagy boldogságát, mindenki látta rajta hogy megváltozott. Alíg bírta kivárni az estét, hogy ismét láthassa Kenit. Még nem tudta, milyen látvány fogja fogadni, mikor ismét meglátogatja a fiút így persze türelmetlenül ült az ágyán és csak az órát bámulta. Ismét összekészített neki egy kis csomagot, hátha mostmár hajlandó lesz enni, hisz Atsu mindent megpróbál hogy rendbe hozza a fiút, még akkor is ha abban a szobában kell raboskodnia örökre. Nagyon reméli, hogy az apja végül meggondolja magát, és nem adja el Kenit. Bár nem tud sokat kettejük kapcsolatáról, tudja hogy Keni és az apja nem átlagos lovag-király kapcsolatban állnak. Hisz bárki, aki ilyen sorsra jutna már átkozná a király nevét, a király pedg gondolkodás nélkül kivégeztette volna a férfit, aki megrontja az ő pici fiát. És mégsem így lett. Ezen gondolkozott egész álló nap, és abban reménykedett hogy minden rendbe fog jönni, vagy legalább maradjon az a helyzet, ami most van hogy legalább néha láthassa Kenit.
Mikor eljött a 22 óra, csöndesen nyitotta ki szobája ajtaját és végiglopakodott a folyosón. Már olyan lett, mint egy profi betörő hisz a zár sem jelent neki gondot. Az egyik cselédlánytól elcsent hajtűvel szokta kinyitni Keni ajtaját. Most is így tett, majd gyorsan belibbent a szobába és be is zárta az ajtót.* -Oii, ébren vagy? *Fordult a fiú felé vigyorogva. Orrát azonban megcsapta egy fura, fémes szag amit már elég rég érzett, mikor Kenichivel ment el egy küldetésre. Közelebb lépett, és máris kiderült, hogy az émelyítő illat egy nagy vértócsából ered. Atsu egészében megremegett, kezéből is kiejtette a táskáját, hisz első pillanatban azt hitte, lebuktak és Kenit megölték. Szemeit percek alatt könnyek árasztották el. Mikor azonban Keni megmozdult és belékapaszkodott, keserű örömöt érzett, hisz legalább azt tudta hogy a fiú még él.* -K-keni te meg mit csináltál.. *Szipogta ijedten. Lefejtette magáról a fiú kezét.* -Én.. v-várj hozok segítséget! Illetve.. majd én ellátlak, csak várj! *Mondta és kisietett az ajtón. Annyira kapkodott, hogy még az ajtót is tárva nyitva hagyta, de szerencsére senki sem járt arra már ilyenkor. Gyorsan visszasietett és becsukta az ajtót. hozott mindent amit hírtelen talált.* -Jó ég, miért csinálod ezt.. *törölgette a szemeit, közben remegő kezeivel elővette a fertőtlenítőt.* -É-én nem tudom.. ez most fájni fog, de kérlek bírd ki.. *Mondta és elkezdte lassan körültisztogatni fertőtlenítős ruhadarabbal Keni sebbhelyét. Próbált nagyon odafigyelni, de könnyes szemeitől, az éjszaka közepén alig látott valamit. Miután kész lett, a vért is letisztogatta a fiúról, és fáslival körbetekerte a bokáját.* -n-nem tudom hogy jó e ez így.. majd megkérdezek valakit.. *Mondta halkan és Kenire pillantott. Látta hogy láza van, így hidegvizes cuccal törölgette az arcát.* -Szedd össze magad seggfej.. még ki kell engesztelned engem, amiért ilyen sokszor siratlak.. *Mosolygott, bár inkább csak kínjában.*
|

*Ő ellentétben Atsuval másnap reggel nem ébred föl. Már dél körül jár, mikor lassan ébredezni kezd. Neki nem számít az idő, hisz azt érzi, hogy Atsu teste már nem simul a testéhez. Rajta kívül pedig nem marad le semmi fontosról, ebben a szobában. Fölül, majd körbepillant. Egy tálca már van az asztalon, tehát már jártak nála. Nem aggódik, hisz, ha rajtakapták volna Atsut, valószínűleg akkora zajt csaptak volna, hogy arra azonnal fölébredt volna. A láncához nyúl és hosszú hónapok óta először kíséreli meg ismét kiszabadítani a lábait valahogy. Egész nap ezzel foglalja el magát, aminek estére meg is lesz a jutalma. Egyik lábát, amin kevésbé volt szoros a lánc, sikerült kiszabadítania, bár közben nagyon csúnyán megsérült. Nincs mivel bekötöznie, a saját ruhájából pedig nem téphet le egy darabot sem, vagy felfedeznék, mit tett, így csak csöndben szenved. Másik lábát úgy dönt, inkább nem fogja kiszabadítani, hisz ott a lánc már így is vágja a húsát. Ha sikerülne is valahogy leszednie azt magáról, valószínűleg a lábát azt elvesztené. Nagyon szenved és egyre nagyobb lesz lábánál a vértócsa. Nem tehet mást, várnia kell. Hallja, hogy még járnak kint a folyosón, így csak olyan 21 óra körül lehet még. Mire 22 lesz, elcsendesedik a kastély. Zihálva próbálja bírni ő még mindig a fájdalmat, amit ostoba tettéért kell most elszenvednie. Meghallja az ajtó nyitódását, de nem ül föl, így a sötétben Atsu azt hiheti, hogy csak alszik. Mikor azonban közelebb ér már hozzá a fiú, megérezheti a vér szagot és megpillanthatja a hatalmas vértócsát is, valamint, hogy Keni nem alszik, az alsó ajkát véresre marva próbál csak némán szenvedni. Szemei könnyeznek, arca piros a láztól. Egész teste remeg. Megijed, hisz rájön, a látvány, ami Atsu elé tárul, talán annyira megijeszti majd a fiút, hogy segítségért rohan, de akkor lebuknának, amit nem akar, így bármennyire is nehezére esik, lassan megpróbál fölülni. Megfogja a fiú kezét és verejtékező arccal, zihálva próbál a szemébe nézni, de az is csoda, ha a körvonalát egyáltalán kitudja venni ilyen állapotban. Homlokát a fiú mellkasának dönti és kicsit belemarkol a fiú fölsőjébe fájdalmában.* /bocsi, csak nem küldte el a teljes szöveget az előbb ^^" az első verzió jobb volt, csak sajna az elszállt, remélem azért nem lett értelmetlen ez a verzió sem XD/
|
*Ő ellentétben Atsuval másnap reggel nem ébred föl. Már dél körül jár, mikor lassan ébredezni kezd. Neki nem számít az idő, hisz azt érzi, hogy Atsu teste már nem simul a testéhez. Rajta kívül pedig nem marad le semmi fontosról, ebben a szobában. Fölül, majd körbepillant. Egy tálca már van az asztalon, tehát már jártak nála. Nem aggódik, hisz, ha rajtakapták volna Atsut, valószínűleg akkora zajt csaptak volna, hogy arra azonnal fölébredt volna. A láncához nyúl és hosszú hónapok óta először kíséreli meg ismét kiszabadítani a lábait valahogy. Egész nap ezzel foglalja el magát, aminek estére meg is lesz a jutalma. Egyik lábát, |
/okés jóéjt :3 Nekem is már feküdni kellene, azt hittem még csak éjfél körül járunk >3</
|

*Egy ideig elpirulva pislog, de mire felfogja hogy mit hallott, a fiú már alszik.* -T-te is? *Néz az alvó Keni felé nagy szemekkel. Egy ideig csak bámulja, majd szélesen elmosolyodik és jobban hozzá bújik. Nagyon boldog, és azt kívánja bárcsak ne jönne el a reggel. De persze lassan világosodni kezdett. Atsu kómásan pislogva kel fel. Először nem igazán esik le neki, hogy hol van. De mikor beurik, ijedten pillant az óra felé. 10 óra. Gyorsan összekapta a gyógyszert, meg a sütit amit hozott és már oson is kifejé mielőtt baj lesz. Ismét sikeresen lopakodott ki, bár a folyosón hírtelen találkozott az apjával.* -Te jó ég, halálra ilyesztettél vénember! *Fújta ki a levegőt Atsu, és továbbsétált. A király eléggé meghökkent, hisz fia már három hónapja egy szóra sem méltatta apját..*
|

*Kicsit kipirul az újabb vallomásra, majd a fiúra néz.* Én is... *suttogja halkan, majd nyom egy puszit a fiú ajkaira, aztán már be is csukja a szemét.* Remélem... minden rendben lesz... *motyogja, de pillanatokon belül már el is alszik. Igaz nem nagyon csinál semmit egész nap csak pihenget, de még nem jött teljesen rendbe, így mindentől nagyon kimerül. Halkan szuszog.* /Bocsi, most megyek aludni... jó éjt, szia ^^/
|

*Úgy gondolta, már nincs is értelme rászólni Kenire amiatt, hogy hol jár a keze. Mondhatni, hogy már megszokta.* -Maradhatok.. ha biztos nem lesz ebből baj.. *Mosolygott kicsit.* -De akkor vigyázznunk kell.. mi van ha egészen reggelin alszunk.. *Problémázott kicsit, de úgy gondolta, nem lehetnek olyan szerencsétlenek hogy ilyen hamar bukjanak le ismét. Vállat vont, és kényelmesen elfeküdt Keni mellkasán.* -Bár tegnap már mondtam, inkább mondom, amíg még tehetem.. sze.. szeretlek.. *Motyogta egész halkan.*
|

*Sóhajt.* Nos... ez esetben... profin leutánoztad... *mosolyog rá és szorosan magához öleli Atsut. Beletúr a fiú hajába, majd a hátát simogatja. Egyre lejjebb halad a keze, így hamarosan már a fiú fenekét simogatja, de neki ez nem is igazán tűnik föl.* Fáradt vagyok... *suttogja halkan.* Nem akarsz itt aludni? Olyan 11 körül szoktak először benézni hozzám... szóval... maradhatsz pár órát... ha gondolod...
|

-Tényleg? *Kérdezte izgatottan. Ha kutya lenne, most minden bizonnyal vadul csóválná a farkát, mert nagyon örült hogy úgy sikerült ahogy tervezte. Először nem értette mire céloz a fiú, de mikor megérintette saját arcát, elpirulva kezdte el letörölgetni az ingje ujjával.* -Lá-láttam ahogy az egyik cseléd csinálja ezt az egyik bátyámmal.. gondoltam kiprobálom.. *Nyujtotta ki a nyelvét*
|

*Szaporán veszi a levegőt és csak résnyire nyitja a szemeit, majd lassan ránéz.* J-jó... isteni vagy... *suttogja halkan, de azon elvigyorodik, hogy a fiú arca a nedvétől ragad.* Hmm... nagyon édes az arcod... *majdnem nevet a látványon.*
|

*Persze neki nem esett le, hogy ezért szólongatja a nevén őt Keni, így nyugodtan folytatta tovább. Akkor értette csak meg, mikor megérezte szájába beáramlani a fiú nedvét. Rögtön el is hajolt, de így a szájába, és az arcára is bőven került Keni élvezetéből. Zavartan lenyelte, ami a szájába került majd elpirulva felült, és kíváncsian pislogott Keni felé. Nem úgy nézett ki, mintha Atsut zavarná, vagy egyáltalán tudna róla hogy az egész arca olyan.* -Mi.. milyen volt? *Kérdezte félénken.*
|

*Egy valamivel hangosabb nyögés hagyta el az ajkait és egész teste megremegett.* Atsu... *nyögte halkan a fiú nevét rövid időn belül, ezzel jelezve a fiúnak, hogy vagy húzódjon el tőle, vagy folyassa, de ő mindjárt elfog élvezni.*
|

-K-kínzás? Talán nem jó? *Kérdezte ijedten, hisz nem tudta mire értette ezt a fiú. Ismét zavarba jön, mikor arcának nyomódik a fiú szerve.* -j-jólvan már, ne siettess.. *Mondta elpirulva. Végülis szájába fogadta a fiú szervét, és igyekezett mindet jól csinálni, sokat használni a nyelvét, a fogaival nem érinteni, és lassan a fejét is mozgatni kezdte. Közben persze rettentően vörös lett az arca ismét.*
|

Ühmm... mé-még a kínzásod is élvezem... *nyögi és akaratanul is picit, alig észrevehetően belepirul ebbe a helyzetbe. A fiú hajába túr és kicsit jobban magához nyomja. Na igen, már nagyon türelmetlen. Nem szereti, ha sokáig "kínozzák".*
|

-Tényeg? *Mosolygott fel a fiúra aranyosan, és ettől nagyon megjött az önbizalma.* -Igazad lehet.. e-egyre nagyobb lesz.. *Pillantotta fiú szervére. Egy csókot nyomott Kenichi köldökébe, majd félénken ugyan, de végignyalintotta Keni gyengepontját, szinte már kínzó lassúsággal. Ezt megismételte párszor, majd elkezdte végigcsókolni.*
|
[5008-4989] [4988-4969] [4968-4949] [4948-4929] [4928-4909] [4908-4889] [4888-4869] [4868-4849] [4848-4829] [4828-4809] [4808-4789] [4788-4769] [4768-4749] [4748-4729] [4728-4709] [4708-4689] [4688-4669] [4668-4649] [4648-4629] [4628-4609] [4608-4589] [4588-4569] [4568-4549] [4548-4529] [4528-4509] [4508-4489] [4488-4469] [4468-4449] [4448-4429] [4428-4409] [4408-4389] [4388-4369] [4368-4349] [4348-4329] [4328-4309] [4308-4289] [4288-4269] [4268-4249] [4248-4229] [4228-4209] [4208-4189] [4188-4169] [4168-4149] [4148-4129] [4128-4109] [4108-4089] [4088-4069] [4068-4049] [Korábbi]
|