[Későbbi] [5435-5416] [5415-5396] [5395-5376] [5375-5356] [5355-5336] [5335-5316] [5315-5296] [5295-5276] [5275-5256] [5255-5236] [5235-5216] [5215-5196] [5195-5176] [5175-5156] [5155-5136] [5135-5116] [5115-5096] [5095-5076] [5075-5056] [5055-5036] [5035-5016] [5015-4996] [4995-4976] [4975-4956] [4955-4936] [4935-4916] [4915-4896] [4895-4876] [4875-4856] [4855-4836] [4835-4816] [4815-4796] [4795-4776] [4775-4756] [4755-4736] [4735-4716] [4715-4696] [4695-4676] [4675-4656] [4655-4636] [4635-4616] [4615-4596] [4595-4576] [4575-4556] [4555-4536] [4535-4516] [4515-4496] [4495-4476] [Korábbi]

*megijed, elkapja a fiút és gyorsan visszafut vele a házba. gyorsan enged neki egy forró fürdőt, beleteszi, megfürdeti hogy átmelegedjen, aztán befekteti az ágyba és hoz neki teát és betakargatja, majd felhívja Fagelt. Nem mondd el neki semmit csak hoyg Kaiji rosszul lett így ő azonnal oda is jön. Ketten ülnek az ágya mellett. Asu egy fotelben, fagel pedig az ágyon ül és simogatja Kaiji kezét*
|
De... *folytatná, ellenkezne, de nem tud. Egyik percről a másikra hirtelen csak összeesik és a hóban landol. Belázasodott, hisz egy szál semmiben áll már hosszú percek óta a hidegben, lábai teljesen elfagytak. Teste is gyenge a drog mellékhatása miatt. Ájultan fekszik.*
|

*szorosabban magához öleli, könnyei csak folynak, a fiú vállának támasztja mert nem akarja hogy lássa az arcát* - könyörgöm Kaiji...te....te vagy ami kiteljesíteni a napjaim...nélküled...csak...szürkék mintha nem lennének színek... - *mosolyog rá haloványan, de teste remeg. Fél.Fél hogy elveszíti a fiút. Megfogja a kezeit* - Maradj velem...nekem nem kell más tanítvány..nem kell...csak te...téged akaralk tanítani...mind a kettőnknek kellesz...össze is fogunk veszni rajtad nefélj... - *simogazja meg picit mosolyogva a fiú haját* - nagyon fontos vagy nekem Kaiji... - *suttogja, lehajol és puszit nyom az ajkára* - gyere vissza velem...ha nem jösz akkor meg veled megyek... - *jelenti ki határozottan*
<div style="\\\"color:" rgb(185,="" 186,="" 183);="" font-family:="" verdana;="" font-size:="" 10px;="" \\\"="">
|
De... nem értem... én is? Ki hagyná el Asu-samát? Ugyan... De én erre úgy tűnik, teljesen alkalmatlan vagyok... nem akarom pazarolni az idődet és az energiádat... jobb, ha... keresel egy másik tanítványt és kész... én... elbuktam... Fagel is utálni fog, ha nem tudom betartani neki az ígéretemet... inkább... akkor... inkább... visszatérek japánba... nem akarok ennyi bajt okozni mindenkinek...
|

*megrázza a fejét és magához öleli* - Kaiji....kérlek.. - *suttogja, de hangja elcsuklik* - kérlek...ne hagyj el teis....*nyöszörög. Először alázkodik meg valaki előtt, először töri meg a büszkeségét* - szükségem van rád..a boldogságod...az életkedved volt az ami bennem is tartotta a lelket..ami...segített rajtam - *mosolyodik el picit és megsimogatja a fiú arcát*
- maradj velem... - *öleli szorosabban*
|
*Köhögve lépked egyre távolabb, majd hirtelen megtorpan, mikor a kezét megfogja valaki. Félve fordul meg, majd ijedten látja, hogy Asu az. Lesüti a szemét.* Mi-miről beszélsz, Asu-sama? Itt van a barátod, a maffiád... *motyogja.* Nem hiányolsz engem, ha elmegyek egy időre... *nagyon megdöbben, hogy Asu még sír is.* Sen-sei?
|

*hosszan nézi Orut. Hirtelen el sem tudja hinni hogy út látja* de...Oru - *suttogja, nem érti hoyg ez hogyan történt. Közelebb lép hozzá, mikor meghallja a szavait nem érti* - Oru én vagyok.. - *mondja majd az ablak fele pillant. Meglátja Kaijit ahogy éppen elmegy. Orura pillant, majd vissza Kaijira. Kifut a ajtón és elkapja a fiú kezét. Liheg, nem tett jót a szívének a sok futás* - Kaiji ne menj el... - *suttogja és megöleli* - kérlek....ha elhagysz senkim se marad...senkim... - *fejét a fiő vállába fúrja, kicsordul a könnye. Másodszor sír életében*
|
*Végül arra jut, hogy nincs miért maradnia. Nem akarja Asu életét is nehezíteni. Lassan föláll, majd kiindul az épületből. Kint a hideg hóban nagyon fázik, főleg, hogy mezitláb van és alig van rajta némi ruha, de ennek ellenére sétáni indul, jó messzire, nem akar teher lenni itt és jelenleg Fagel szemébe sem lenne képes nézni.*
|
Egy szőke hajú fiú jelenik meg. Vele néz farkasszemet.
- Te meg kivagy? - Kérdi tőle halkan. - Takarodjatok már! - Morran fel, mire a megszeppent maffiatagok hátrálnak pár lépést. Kikel a koporsóból, de nem nagyon tud járni, új még neki ez, ezért botladozva sikerül eljutnia valameddig.
- Hideg van. - húzza össze magát, mert mégiscsak alig van rajta valami.
|
Köszönöm, hogy próbálsz vígasztalni, de nem vagyok jó mé mindig... *odabújik kicsit Asuhoz, de akkor bejön valaki, ő meg összerezzen és nem sokat ért ebből, de bólint egy aprót Asunak. Mikor otthagyja őt, fölül lassan és maga elé bámul elgondolkodva.*
|

- ne mondd ezt ... - *feláll, leül mellé, megsimogatja a fejét, majd csókot nyom a homlokára* -sokat fejlődtél...a kardot már jól kezeled....ha nem kerül vér a közeledbe nincs semmi probléma...azt meg majd megoldjuk - *és éppen befekszik mellé, mikor valaki beront. Izzy leteremti, de ekkor igen érdekes híreket kap. Szeme nagyra nyílik, megremeg* az lehetetlen - *üvölt rá fájdalmában* - láttam ahogy... - *hangja elcsuklik, majd kaijira néz. Próbál lehiggadni. Maradj itt-*megsimogatja majd elindul kifelé és valóban szembetalálja magát Oruval. Nem hisz a szemének* - o...ru - *suttogja* - tegyétek le a fegyvert - *rivall rájuk, mire azok gyorsan teszik amit mondd* - de...te...meghaltál....
|
Érdekes érzés lesz rajta úrrá. Olyan, amit már érzett, de ez mégis más. Bosszú, de mégsem az.
Elakarta felejteni azt a fiút, aki ennyire tönkre tette. Elakarta felejteni azt a fiút, akit olyannyira szeretett. Minden együtt töltött percet elakart felejteni. Tudatlan akart lenni, viszont az érzés megakarta tartani magának, a bosszú csipetnyi kis falatját.
Magába zárta azt a kis érzést, mit a fiú iránt érzett, de az arcát, illatát, mindenét elfelejtette, kiűzte magából.
Gyors léptekkel szelte át valaki a hatalmas kastély szerű építmény folyosóit, majd ront be abba a szobába, ahol jelenleg Asu tartózkodik. Rémült, zilált arccal néz az igen kegyetlenül csillogó szempárba.
- Sajnálom, hogy megzavartam Asu-sama, de... de megjött a koporsó és benne... benne Shioru- samával... dede... mi..mikor kinyitottuk...ottvolt... dede... él... - Hadart és Asu az elején még a szavába is vágott, hogy tűnjön el, mert nem a lényeggel kezdte, de azért is végigmondta, mégha Asu már a szemeivel felnyársalta.
Shioru tényleg él, a koporsóból tápászkodott fel, mikor is körbevették és pisztolyt szegeztek rá.
- Hol vagyok? - Kérdi halkan és körbepillant. nem igazán reagál a pisztolyokra.
- Vigyetek innen. - Parancsol rájuk, de a tagok továbbra sem moccannak meg, csak mereven bámulják a srácot.
|
Tudom, hogy... elkéne neki mondanom... de... *szomorúan nézi a falat.* Félek, mit mondana... megígértem neki, hogy nem leszek a gyengepontja, de... úgy tűnik... ennyi edzés után sem vagyok több egy gyengepontnál... *keserűen elmosolyodik. Kicsit elhallgat, majd újból megszólal.* Ne-nem aludnál ma kivételesen velem? *kérdezi kissé kipirult arccal, de most vágyik arra, hogy valaki a közelében legyen.*
|

*megrázzza a fejét komolyan*
- Az én hibám volt...nem kellett volna egyedül hagyjalak egy ekkora felelőséggel a nyakadon...tévedtem még nem álltál készen..de ez nem a te hibád... - *mosolyog rá haloványan*
- Nem fogom - *bólint* - Ígérem...ez a mi titkunk marad.... bár szerintem joga van tudni... -
|
- Igen! - Csattan fel, és hasbarúgja, majd feltáplászkodik az ágyról.
- Hagyjál! - Morran rá, majd kimegy a szobából, jó hangosan becsapva maga után az ajtót. Nem tudja, hogy Izzy miért lett ilyen erőszakos, de ez furcsa számára, és evvel bántja Izzy.
|
Köszönöm... *suttogja és kicsit fészkelődik, majd becsukja a szemét, de aztán ki is nyitja és Asu felé pillant.* Asu-sama... ne haragudj... *suttogja halkan, hisz annyit gyakorolt, de úgy tűnik, hiába, hisz egy ilyen esetben sem tudott mit tenni, hogy megvédje magát. Nem akarja nehezíteni Fagel életét is azzal, hogy aggódjon miatta.* Kérlek... ne mondd ezt el Fagelnek... *motyogja kissé kétségbeesetten.*
|
Soha nem gondolta volna, hogy így fog meghalni, de ez most így sikeredett, s bár nem volt egy tökéletes halál egy yakuza feje számára, mégis úgy gondolta, hogy ő már csak ilyen kis senki, s így is volt.
Shioru egy kis senki volt, mióta megszületett, és ezt bele is vésték. Talán Asu, vagyis a számára Izzy nevezetű fiú volt az, aki nem vette semmibe, és ennek örült. Örült neki, hogy van valaki, aki ott van mellettem, és vigyáz rá. Bár, ez nem maradt így örökké
"Ott álltam előtte, s ő még csak egy pillantásra is alig méltatott. Kétségbeesetten néztem rá, hátha felfogja tettei súlyát, vagyis leginkább azt, hogy én kivagyok. Viszont, semmiféle olyan reakciót nem mutatott, mint például egy ölelés, vagy csók. Csak eltaszított magától.
- Undorító mocsok. - Hangja mindennap elhangzott fejemben, ugyanazzal a megvető hangleejtéssel. "
Oru semmi mást nem akart, csak szeretet, amit egy ideig meg is kapott, de utána semmiféle öröme nem volt az életében, csak a bosszú. A bosszú éltette, és csak az maradt meg benne, hogy Izzy milyen volt vele. Viszont valahogy minden megoldódott. oru sem érti, hogy hogyan, de nehezen megoldódott mindenféle baj.
Azon a napon megbántotta Izzyt, megbántotta azt a személyt, akit a legjobban szeretett, és tudta, hogy halált érdemel, és, hogy Asunak jobb lesz, ha már nincs. Úgy gondolta, hogy mindenkinek jobb lesz, ha már meghal. Tulajdonképpen már régóta tervezte az öngyilkosságot, még akkor is, mikor Izzy ismét vele volt.
Bár mosolygott, igazából sosem volt boldog. Legbelül megtört, mikor Asu olyan kegyetlenül ellökte magától. Sosem felejtett könnyen, és igazából csak az lebegett előtte, hogy Asunak csak egy gyengepont, egy olyan valaki, aki hátráltatja. Igazából, azt hitte, hogy Asu szereti.
Viszont, most, hogy lát mindent teljesen megváltozott a véleménye. Egy másik helyre került, ahol nincs idő, tér, csak érzelmek. Shioru érzelmei a boldog és a szomorú között volt. Mindkettő volt egyszerre.
Ám, ahogy látta, miként az ő szeretett Izzy milyen gyengéd egy olyan fiúval, akivel nem kéne, a boldogság lassan elmúlt, kihalt belőle.
Reméltem, hogy Izzy nem ilyen, de tévedett. Mivel már ő nincs, megelégszik valaki mással is. Tehát Izzy sosem volt az Ő Izzy-je. És ez fájt neki.A puszira csak összerezzent, és csak sírt, ahogy nézte őket.
Valahogy nem hitte el, hogy a szerelme ilyen könnyen felejt... Bár, lehet, hogy nem is kellett felejtenie, hiszen nem volt mit, vagy inkább kit.
Gondolta még küzd az életéért, mert mikor Izzy olyan kétségbeesetten sikított, azt érezte, hogy tényleg szerette.
De, meggondolta magát.
|

*elmosolyodik a puszira és tisztában van vele, hogy a drog hatása hiszen régebben sosem hagyta, mindig ellenezte ezt. Feláll és betakarja* - maradj itt és pihenj...jobb lesz ha alszol...holnap majd megnézem hogy mennyire komolyak a sebeid... - *leül mellé a fotelbe, hiszen tudja hogy józanul Kaiji nem helyeselné, hogy mellette aludjon ahogy Fagel sem xd*
|
Sajnálom... *suttogja nehézkesen és oldalra pillant. Szégyenli magát azért, amiért kudarcot vallot és amiért ilyen megalázó helyzetbe került nemrég. Nyom egy puszit Asu ajkaira, ez még kissé a drog hatása, valamint köszönetet akar neki mondani a puszival, amiért megmentette őt Reneetől, csak nem pont oda szánta eredetileg. Meg is simítja a fiú karját kicsit, aztán visszadől az ágyba.*
|

*elmosolyodik haloványan, megsimogatja a fiú fejét*
- Ne félj...nem lesz baj..itt már biztonságban vagy... - *feláll, majd visszajön, hoz neki egy teát, leül mellé.*
- Azt hiszem nem volt jó ötlet hogy főnöknek tegyelek most...még nem állsz rá készen... - *mosolyog picit rá*
|
[Későbbi] [5435-5416] [5415-5396] [5395-5376] [5375-5356] [5355-5336] [5335-5316] [5315-5296] [5295-5276] [5275-5256] [5255-5236] [5235-5216] [5215-5196] [5195-5176] [5175-5156] [5155-5136] [5135-5116] [5115-5096] [5095-5076] [5075-5056] [5055-5036] [5035-5016] [5015-4996] [4995-4976] [4975-4956] [4955-4936] [4935-4916] [4915-4896] [4895-4876] [4875-4856] [4855-4836] [4835-4816] [4815-4796] [4795-4776] [4775-4756] [4755-4736] [4735-4716] [4715-4696] [4695-4676] [4675-4656] [4655-4636] [4635-4616] [4615-4596] [4595-4576] [4575-4556] [4555-4536] [4535-4516] [4515-4496] [4495-4476] [Korábbi]
|