Új bejegyzés Frissítés

2011.10.30. 17:30 Akai

Nos... a fertőtlenítő nem lesz túl jó érzés... de bírd ki... *kezét a fiú kezébe teszi, hogy rátudjon szorítani a fiú, ha fáj neki nagyon. Utána ráönt egy kis fertőtlenítőt a sérülésére.*

2011.10.30. 17:21 Hachi

*Néz a fiúra nagy szemekkel..majd elveszi a gyógyszet..és beveszi..utt ismét Akirára néz* -De..ugye..nem fog csípni?T.T *kérdezte..és ijedten nézett a fiúra..*

2011.10.30. 11:28 Akai

*Előszed egy kis gyógyszert, majd odaadja a fiúnak.* Vedd be... ez enyhíti majd kicsit a fájdalmadat... *simogatja meg a fiú arcát. Utána Shouta sérülését tanulmányozza.* Ezt újra kell kötözni... *elővesz egy kis kötszert, fertőtlenítőt.*

2011.10.30. 11:22 Hachi

*Az ágyon feküdt..közben könnyes szemekkel nézett Akirára..* -Shouta jól van..de..Akirának pihennie kell..=( *mondta aggódóan..közben felült..de ekkor felszisszent elég hangosan.és visszaesett az ágyra..a könnyei mégjobban kezdtek folyni..kezét az arcára tette..takarva azt.*

2011.10.30. 11:08 Akai

*A házig cipelte kitartóan Shoutát, majd fölvitte őt a lépcsőn is, közben bezárva maguk mögött mind a két elrejtett ajtót, majd az ágyra teszi őt le. Leveszi róla a fölsőjét és odasántít a szekrényhez, letéve közben a kardot és kutat.*

2011.10.30. 10:57 Hachi

*Amikor Akira felvette karjaiba..kikerekedtek a szemei.* -Akira..tegye le Shoutat..nem szabad megerőltetnie a lábát. *mondta.közben Akira nyakába kapaszkodott.* -Megint Shouta miatt lessz súlyosabb a seb..T_T *mondta..közben nézett rá*

2011.10.30. 10:54 Akai

*Lassan föláll. Még vet egy gyors pillantást, a rendberakott sírra, aztán odasántít Shoutához. A karjaiba veszi, bár így még nagyobb súly nehezedik a lábára, amit még kevésbé bír. Elindul vele vissza a házhoz.*

2011.10.30. 10:49 Hachi

-Akira..ne figyeljen Shoutara..Shouta jól..van.. *mondta..de továbbra is összekoporodva ült..arcán pár könycsepp csordult le..Nem akarja Shouta..hogy a fiú,még ilyenkor is..miatta ne tudjon azzal lenni akit Akira valaha szeretett.=(*

2011.10.30. 10:42 Akai

*Tovább figyeli a sírt, majd meghallja Shouta halk kis hangját. Kénytelen elszakadni emlékeitől, gondolataitól.* Mi van, kölyök? *pillant a fiúra.*

2011.10.30. 10:39 Hachi

*Szemei csak a fiún "voltak"..máshova nem is nézett el..de ez sem tartott sokáig..mivel a seb..nemkicsit kezdett neki fájni..úgylátszik a csillapító most veszítette el hatását..kezét a hasához szorította..összekuporodva ült..gyorsan vedte a levegőt..* -Miért..kezd most fájni? *kérdezte..persze választ nem várt..*

2011.10.30. 09:02 Akai

*Nőtt egy csomó gaz a síron, amiket leszedett onnan. Épp a sírok mellett volt egy rózsabokor. Levágott két szálat, majd a sírra tette őket. Látszott rajta, hogy nagyon elgondolkodott. Le sem vette tekintetét a sírról. Valamiért itt mindig reménykedett benne annak ellenére is, hogy tudta ez lehetetlen, de reménykedett, hátha egyszer fölébred és kiderül, hogy csak hosszú ideig aludt és nem halt meg.*

2011.10.30. 02:43 Shampy.

Hana Nië [蝶] Furcsa ez az ember, ha egyáltalán az. Ha én innen kiteszem a lábam, akkor háború lesz, és miattam ne múljon semmi. Nem akarom, hogy hibás legyek, hogy az emberek megvessenek. Apám döbbent arckifejezése hamar átmegy dühbe, míg az enyém rideg marad, mint mindig. Az idegenre nézek, majd ellépek a lénytől, és visszamegyek a kastélyba. Még hallom apám hangját: " Börtönbe vele!" Engem nem érdekel a sorsa... Mégis, a börtönkapú előtt toporgok már egy jó ideje. Fázok. Nem szokásom éjjel, a hidegben mászkálgatni rideg börtönök pincéikben. Feketébe burkolózva haladok csendesen a börtönvasajtók között. Az őrök aludnak, amit ha megtudna Apám, akkor kivégeztetné őket. Bár, az összes rab alszik, álmodja a lehetetlen. És ekkor megpillantom Őt. Ő nem alszik. Nem. Engem néz. Tudja, hogy itt vagyok, s tudja, hogy a fekete köpeny engem takar. Nem megyek közel hozzá, nem szólítom meg. Pár percig nézem, majd sarkon fordulok és sietősen távozok. Másnap reggel nem ébresztenek a szolgák. Magamtól kelek, ami fura. Magam öltözöm fel, ami még furább. Megdolgozok a ruhafelvétellel, mert még sosem öltöztem fel magamtól, így halvány fogalmam sincs, hogy ezek az igazán fura ruhaszerkezetek hogyan 'müködnek'. Valamit sikerül fél óra múlva magamra erőltetnem, bár korántsem hasonlít a szolgák dolgos kezeik álltal megmunkátakra. Mindegy, most ez is jó lesz. Hajammal nemtudok mit kezdeni, ezért csak megfésülöm, majd összefogom hátul, befonom egy nagyobb fonatba. felhúzom egyik pár csizmám, majd kilépek szobámből. A folyosó kong az ürességtől, ahogy a többi is. Érdeklődve járkálok fel alá a kastélyban, de minden oly rideg és szürke. Elég volt belőle.  Kimegyek az udvarba, de megtorpanok. A pegazus még mindig ott áll, ugyanabban a pózban, és ugyanazon a helyen. Körülötte meg a megannyi szolga. Kimegyek oda. A szolgákhoz. riadtan néznek rám s sűrű bocsnatért esedeznek, mire rájuk emelem rideg tekintetem. Elfutnak a dolgukra. Én ott maradok a nem mindennapi állattal. Sokáig nézem, majd sarkon fordulok, mint este a börtönben. De, a pegazus nem hagyja, hogy elmenje. utánam kap fejével és fugai közé csípi ruhám anyagát. Feléfordulok, majd farkasszemet nézek vele. Feladom. Fel, mert elbüvől a szépsége. Odalépek hozzá és megsimogatom a homlokát, majd a nyakát, orrát és hátát. Aztán ott hagyom. Most elenged. Éjjel megint fekete köpenybe bukolózva hagyom el szobám és megyek le Hozzá. megint csak nézem, de nem lépek közelebb, s nem szólítom meg. Ő is csendben néz engem, s ül rozoga ágyán, ahogy tegnap éjjel is. Sarkon fordulok és ismét otthagyom.  Ezt egy hétog játszom vele, és Ő tűri. Valamiféle bensőséges viszon alakul ki kettőnk közül, ami nem barátság, nem szerelem. Semm ilyesmi. Én ilyeneket nem érzek. Kettőnk kapcsolata valamiféle rideg kapcsolat, mely nem kíván közelséget és beszédet. Ő ezt megérti, és elfogadja. elfogadja ezt, s nem akar többet, legalábbis ezt mutatják a reakciói.  Most is itt állok, ahogy minden éjjel. Nézem Őt. De, ma valami megváltozott bennem. Ma valami új fog történni rideg kapcsolatunkban, ha lehet ezt egyáltalán annak nevezni. Jobb kezemben, ujjaimmal görcsösen szorongatom azt a kis vastárgyat, ami a szabadulása kulcsa. Sző szerint kulcs, mert az us. Börtönajtajának kulcsa. Lassan megindulok felé, s felemelem jobb kezem, majd a kulcsot belenyomom a zárba és forgatom. Hangosan adja meg magát a zát és a lakat, majd az ajtó, amit kinyítok. Kitárom előtte a kaput, hogy szabad legyen. Ő ezt kihasználja. Sarkon fordulok, és ott hagyom. Nem nézek hátra. Tudom, hogy jönni fog, érzem, hogy követ. Mikor felérek a börtönpincéből, kimegyek a szabadba, a rózsák közé. majd egy bizonyos helyre pillantok. A különleges állat ott van, mint a hét minden egyes napján. Nem tágít onnan, mintha odalenne kötve. Tulajdonképpen én hozzávagyok kötve, s ő hozzám. Egyszerre dobban vele a szívem, egyszere lélegzek vele. Mikor megérintem fehér testét, eggyé válok vele. Én nézem őt, ő néz engem.  Elmélkedésemből egy meleg test riaszt vissza. Nem fordulok meg. Tudom, hogy a férfi áll szorosan mögöttem.

2011.10.30. 01:35 Hachi

*Nem mondott semmit..figyelte Akirat..majd sóhajtott egyet..* -Shouta egyedül hagyja picit Akirat.. *mondta..és elindult..majd az egyik fához leült..és nekidőlt a törzsének..figyelte a fiút..távolról..*

2011.10.30. 01:33 Akai

Inkább azt mondanám, hogy csak őt voltam képes eddigi életemben megszeretni... ő sem volt ugyan tökéletes... de mellette mindig úgy éreztem, hogy minden rendben van... megnyugtatott a jelenléte. Olyan volt... mintha hiányzott volna belőlem egy részem, és azt ő pótolta volna ki... *nézi a földkupacot.* És... még mindig csak akkor érzem, hogy egészen önmagam vagyok, mikor a közelében vagyok... vagyis... közel azokhoz a helyekhez, ahol együtt voltunk...

2011.10.30. 01:27 Hachi

*Kíváncsian néz Akirára..nem tudja kiről van szó..majd amikor a fiú..Shoutara nézett..pislogott párat..* -Akira nagyon szerette őt? *kérdezte..közben ismét a sírra nézett.Shouta is szerette volna..ha Akira így érez iránta.=(*

2011.10.30. 01:21 Akai

Valaki, aki mindig bízott bennem... aki támogatott... aki közel tudott kerülni hozzám... közelebb, mint bárki azelőtt vagy... utána... *végigsimít a síron.* Valaki, akit én tudtam szeretni... *villan át egy halvány kis mosoly az arcán.* Sosem bocsájtom meg, hogy ezt tették vele... soha... *suttogja és Shoutára pillant lassan.*

2011.10.30. 01:14 Hachi

- *Letérdelt Akira mellé* -Ki volt ő Akirának? *kérdezte halkan..közben a földkupacot bámulta..majd a fiúra nézett..azt gondolta,hogy egy fotos személy Akirának..*

2011.10.30. 01:08 Akai

Meglátogatni valakit... *suttogja és célirányosan halad a sírok között. Odaérnek végül a temető végébe, ahol van néhány földkupac, amibe bele van szúrva egy-két faág, névtáblák helyett, evvel jelezve azért, hogy ott is vannak sírok. Leül a legszélső földkupachoz, ami annyiban különbözik a többi elhanyagolt sírtól, hogy ez körbe van rakva kövekkel és rendes fejfája van, bár név az nem szerepel ezen sem.*

2011.10.30. 01:02 Hachi

- -Temető?O.o *kérdezi meg..nem érti miért oda mennek..de elindul utána.és ismét segít Akirának.majd lassan,de elérnek oda..* -mit szeretne itt Akira? *kérdezi*

2011.10.30. 00:51 Akai

A... temetőbe... *mondja halkan. Kicsit liheg, majd ellöki magát a fától és ugyan csak sántítva és lassan, de elindul a temető irányába.*

[Későbbi] [2128-2109] [2108-2089] [2088-2069] [2068-2049] [2048-2029] [2028-2009] [2008-1989] [1988-1969] [1968-1949] [1948-1929] [1928-1909] [1908-1889] [1888-1869] [1868-1849] [1848-1829] [1828-1809] [1808-1789] [1788-1769] [1768-1749] [1748-1729] [1728-1709] [1708-1689] [1688-1669] [1668-1649] [1648-1629] [1628-1609] [1608-1589] [1588-1569] [1568-1549] [1548-1529] [1528-1509] [1508-1489] [1488-1469] [1468-1449] [1448-1429] [1428-1409] [1408-1389] [1388-1369] [1368-1349] [1348-1329] [1328-1309] [1308-1289] [1288-1269] [1268-1249] [1248-1229] [1228-1209] [1208-1189] [1188-1169] [Korábbi]