[Későbbi] [5435-5416] [5415-5396] [5395-5376] [5375-5356] [5355-5336] [5335-5316] [5315-5296] [5295-5276] [5275-5256] [5255-5236] [5235-5216] [5215-5196] [5195-5176] [5175-5156] [5155-5136] [5135-5116] [5115-5096] [5095-5076] [5075-5056] [5055-5036] [5035-5016] [5015-4996] [4995-4976] [4975-4956] [4955-4936] [4935-4916] [4915-4896] [4895-4876] [4875-4856] [4855-4836] [4835-4816] [4815-4796] [4795-4776] [4775-4756] [4755-4736] [4735-4716] [4715-4696] [4695-4676] [4675-4656] [4655-4636] [4635-4616] [4615-4596] [4595-4576] [4575-4556] [4555-4536] [4535-4516] [4515-4496] [4495-4476] [Korábbi]


<span style="\\\"color:" rgb(185,="" 186,="" 183);="" font-family:="" verdana;="" font-size:="" 10px;="" \\\"="">* azjába harap mikor csak a csendet hallja. Szemeit összeszorítja*
- Ne,... - *suttogja. Remegve ül fel, lenéz szerelme élettelen testére. Lehahol hozzá. Több mint egy óráig próbálja újraéleszteni, végül föladja. Arcát a kezeibe temeti, nehezen veszi a levegőt. Felsikít. Könnyek törnek föl belőle. Ő sosem sírt. Soha. Hiába szenvedett, küzdött sokat mindig erős volt. Mindig erős maradt, kemény, szívetelen. Nem volt senkije ...kivéve Orut. Az egyetlen ember aki szertte őt. S most őt is elveszítette.*
- Az én hibám.... - *nyöszörgi. Nincs teljesen magánál.*... - megöltem... - *itt jön el a pont, hogy elveszti az eszméletét. Megint szívrohama van.
Éppen akkor jár arra két ember akik megtalálják őket. Mentőt hívnak, beviszik Orut, de már nem tudnak rajta segíteni. Asu két nap múlva felébred. Az orvosok bent akarják tartani hiszen nem lenne szabad még mozognia, de ő elhagyja a kórházat. Hazautazik. Mióta felébredt egyetlen szót sem szólt. Szemei a távolba néznek, valahova teljesen máshova. Oruhoz. A temetéssel kapcsolatban levelet írt japánba, hogy ő intézi, de otthon sem beszélt senkivel, csak bement a szobájába. Az ágyon fekszik szinte egész nap. Lehunyja a szemét és a plafont nézi. Annyi emlék jut eszébe. Olyankor is amelyekről azt hitte, hogy elfelejtette. Az önmarcangolást sem tudja abbahagyni és úgy érzi semmi nem maradt benne. Hogy csak a teste maradt életben. Úgy érzi meghalt ő is. Bármire néz, bármire gondol mindig a fiú jut róla az eszébe...a fiú akit nagyon szeretett. .*
|
Üm... köszönöm... *mosolyog rá, majd neki is lát a reggelinek.* Hmm... arra gondoltam, egy kis edzés elkéne már... teljesen berozsdásodok ezen a hideg helyen, ha még csak nem is mozgok annyit, mint máskor... velem tarthatnál... *mikor végez az evéssel, a fiúhoz lép, majd átöleli és gyengéden megcsókolja.* Meg... megkéne keresnem Gunzit is, azt hiszem... *hajtja le a fejét egy kicsit.*
|
Egy év múlva
de nincs szívdobogás, nincs lélegzetvétel. Csak van ott, fekszik. Elcsendesül minden, ahogy Shiori is. Ruhája rátapad élettelen testére, vörös-fekete tincsei szétterülnek arca körül.
|
*rámosolyog picit*
- Jó reggelt....hoztam neked reggelit - *mutat az ágy melletti kis asztalra ahova letette*
- ...Éééés mihez lenne ma kedved? - *kérdi aranyosabb mosollyal, izgatottan kicsit*
|
Kérlek... *nyöszörgi halkan, édesen nézve a fiú szemeibe.* Így nem tudlak simogatni... *suttogja neki és próbál kicsit felé nyúlni, de erre csak felszisszen ismét. Nagyon fáj neki.*
|

* a fiúra néz mikor nem lát tőle reakciót. Fölé hajol idegesen*
- ....Oru....Oru hallasz? Jól vagy? - *kérdi már-már hisztérikusan hiborulva. Fülét a fiú szívére teszi, ott hallgatja szemeit lehunyva a fiú szívének dobogását*
- Csak élj... - *suttogja*
|
*nem érdekli hogy fáj-e a fiúnak. Ő kifejezetten élvezi hogy még szenvedni is látja. Csak jobban felizgatja. Lehajol és erősebben beleharap a fiú arcába*
- Ne is álmodj róla... - *súgja a fülébe ijesztő mosollyal*
|
*Néha halkan még fel-felsóhajt vagy felnyög és álmában édesen mosolyog. Utána lassan ébredezni kezd. Lassan kinyitja a szemét és a szemeit dörgöli álmosan, majd megpillantja Diát.* Reggelt... *moyogja neki, még álmosan.*
|
Egy év múlva
Viszont Oru nem reagált, ahogy arra sem, mikor Izzy kiabált vele. Ruháját megtépte az erős sodrás. Teste több kőnek neki csapódott, így több sérülés is volt rajta.
|
*mosolyogva puszilgatja de mikor meghallja a fiú nevét elég nagy pofonként éri. ELhajol, de nem ébreszti föl a fiút. Nem mondd semmit. Leül a földre az ágy mellé, ott várja csendben hogy felébredjen a fiú*
|
*Halkan felnyüsszen, hisz a kezei még mindig ki vannak kötve és így nagyon fáj neki, hisz gyakorlatilag ki van csavarodva mind a két keze.* Engedj el... *suttogja neki könyörgő hangon és gyengéden harapdalja meg kicsit a fiú nyakát.*
|
*felnyög kéjesen, lassan beletúr a fiú hajába, közben közelebb vonja magához majd az ölébe ülteti*
- Jól gondolkodsz...de ugye tudod hogy ez kevés drágám ugye? - *vigyorog gonoszan*
|

*a lábát nézi. Nem akar, nem tud jelenleg válaszolni neki. A fiú bocsánatkérésére éppen megfordul, de ekkor látja hogy Oru elfut s a vízbe ugrik. Mindez olyan gyorsan történt hogy reagálni sem tudott. Mikor felfogta hogy mi történt a fiú után fut és utána ugrik gondolkodás nélkük. A víz nem túl mély, néhol kövek állnak ki, s Asunak sikerült is vállát egybe bevágnia. Érzi hogy eltört és vérzik is, de nem foglalkozik vele. Lebukik a víz alá és Orut keresi. Amint meglátja odaúszik hozzá és nem kis küzdelem és fájdalom árán kirángatja a vízből ahol nem olyan magas a part. Vizet köhög fel és dühösen néz a fiúra*
- Elment az eszed? - *rivall rá idegesen*
|
*Ismét viszonozza.* Gunzih... *nyögi halkan a fiú nevét és halkan felnyög. Na igen, épp akciódús álmai vannak.*
|
*édesen mosolyog, Kuncog a fiú aranyos reakcióján. Közelebb hajol és mégegy csókot nyom az ajkára*
- mmh szeretlek - *suttog a fülébe bár hangja nem hallatszik így azt sem tudhatja hogy ő az egyáltalán* |
*Épp álmodik, mikor Dia ajkai az övéhez érnek. Halkan felsóhajt. Álmában épp Gunzival van együtt, így nem is ébred föl még erre a kis ébresztésnek szánt csókra, még viszonozza is valamennyire.*
|
*eltelt pár hét és Dia itt maradt A kastélyban Izayával. Gunzit szinte egyszer sem lehetett látni kijönni a szobájából, de ez a tény Diát nem igen zavarta. Ő tovább próbálkozott avval hogy a fiúval tovább léphessenek de próbálkozásai sikertelenek voltak. A mai nap különleges. Mosolyogva kel föl és csinál valami reggelit a fiúnak amit fel is hoz neki majd egy rövid csókkal ébreszti fel*
|
Egy év múlva
- Dehogyis... nem csináltál magadból hülyét, csak szeretsz... És én azthittem, hogy hülyéskedsz... mert te mondtad, hogy nem lehet, meg minden... és... csak későn jöttem rá, hogy te tényleg ezt akarod... sajnálom... nagyon... sajnálom. - Hangja a végére elhalkul. lenyeli könnyeit, fejét leszegi. A mögöttük lévő erős sodrású folyó, vagy mi jéghideg ugye. oru gondol egyet, megfordul, és míg Izzy háttal áll neki, megiramodik, majd futni kezd és beleugrik a vízbeee~
|
*A fiú nyakát kezdi gyengéden harapdálni.* Mondjuk... először... ezt... *suttogja neki. Utána a mellkasára nyom aprócska csókokat.*
|
*nem néz a fiúra. A lábat nézi, előrébb lép nemsokára így elhúzódik a fiútól*
- nem számít Shioru...- *mondja halkan* - nem számít..csak a fél világ előtt csináltam magamból hülyét ráadásul úgy látom teljesen feleslegesen...-*mondja keserűen* |
[Későbbi] [5435-5416] [5415-5396] [5395-5376] [5375-5356] [5355-5336] [5335-5316] [5315-5296] [5295-5276] [5275-5256] [5255-5236] [5235-5216] [5215-5196] [5195-5176] [5175-5156] [5155-5136] [5135-5116] [5115-5096] [5095-5076] [5075-5056] [5055-5036] [5035-5016] [5015-4996] [4995-4976] [4975-4956] [4955-4936] [4935-4916] [4915-4896] [4895-4876] [4875-4856] [4855-4836] [4835-4816] [4815-4796] [4795-4776] [4775-4756] [4755-4736] [4735-4716] [4715-4696] [4695-4676] [4675-4656] [4655-4636] [4635-4616] [4615-4596] [4595-4576] [4575-4556] [4555-4536] [4535-4516] [4515-4496] [4495-4476] [Korábbi]
|