[Későbbi] [1168-1149] [1148-1129] [1128-1109] [1108-1089] [1088-1069] [1068-1049] [1048-1029] [1028-1009] [1008-989] [988-969] [968-949] [948-929] [928-909] [908-889] [888-869] [868-849] [848-829] [828-809] [808-789] [788-769] [768-749] [748-729] [728-709] [708-689] [688-669] [668-649] [648-629] [628-609] [608-589] [588-569] [568-549] [548-529] [528-509] [508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [Korábbi]
*Csak morog valamit a csókba, de persze viszonozza. Bár egy kicsit ráharap a fiú ajkára, hogy jelezze nemtetszését.* -Nem vicceltem hülye! Ha elkapod lehet hogy rosszabbodik az állapotod. Nem akarok megint ennyit aggódni és bőgni.. *Durcázott*
|
Ne csináld már, hercegem... *fordítja maga felé az arcát és megcsókolja. Ügyel rá, hogy most ne tudja elfordítani a fejét. Tudja, hogy ehez nem kell túl nagy erőt kifejtenie, hisz Atsu nagyon is gyenge hozzá képest.* Ne aggódj... nem kapom el... *vigyorog rá.*
|
*Odabújik a fiúhoz, az ajkaihoz hajol de aztán elfordítja a fejét, így csak egy puszit kapott az arcára.* -Nyem csókolhatsz meg~ Ez a büntetésed. Mellékesen pedig megfáztam, mert kint éjszakáztam. Szóval nem kéne hogy elkapd tőlem.. *Nyujtotta ki a nyelvét.*
|
*Leül. Hátát a lónak támasztja és simogatja az ő kis paripáját. Közben alaposan végigtanulmányozza őt. A ló is több helyen megsérült, de nem tűnnek túl mélynek a sérülések. Utána csak simogatja tovább, míg el nem alszik lova újból, most hogy már megnyugodott, gazdája jól van. Odahúzza Atsut magához. Átkarolja a derekánál és lehúzza magához, majd gyengéden megcsókolja.* Elnézést, hercegem, hogy reggel nem tudtalak ébreszteni... *vigyorodik el halványan.*
|
*Mosolyova nézi, hogy Kenichi és a lova hogy örülnek egmásnak. Biztos benne, hogy végigi csak egymás miatt aggódtak.* -Ugyan, semmi. De mostmár tényleg pihenyj kérlek.. *Sóhajtotta halkan.* -Aztán ha lesz elég erőd, mond el mi történt.. *Nézett kissé aggódva a fiú felé.*
|
*Elfogadta a segítséget és sikerült elérniük a lóhoz is. Ott leült és hátát a lónak döntötte. Végigsimított az állaton. A méreg miatt kimerítő volt neki idáig eljutni, de az, hogy láthatja most lovát, neki mindent megér. Átöleli az állat fejét és odabújik hozzá.* Szia kicsim... *suttogja neki halkan, amire a ló még álmában is hegyezni kezdi a fülét, de percekig nem mozdul még meg, majd erőt vesz magán a kimerült állat és kinyitja a szemét. Mikor meglátja Kenichit, azonnal csípkedni kezdi őt. Kicsit elmosolyodik és megint átöleli a lovat, majd Atsura néz.* Köszönöm, hogy elhoztál hozzá... *mondja halkan, de még mosolyogva. Közben lova a haját rágja.*
|
-Ah.. milyen makacs vagy.. *Rázza meg a fejét és sóhajt.* -Jólvan elviszlek hozzá. Gyere.. *Tartotta kezét a fiú felé. Segített neki felkelni, és megpróbálta támogatni de mivel alacsony, és nem is erős ez elég nehezen ment. De végülis csak sikerült kikecmeregniük a szobából, és elvezette a fiút a lovához, aki láthatóan még mindig aludt.*
|
*Engedelmesen dől el az ágyon és csókolja tovább a fiút. Felnyög a harapásra.* Szóval egy sunyi és gonosz hercegem van? *vigyorog.* Ühmm... de még így is csodálatos és gyönyörű vagy... *csókolja meg ismét és szorosan öleli magához a fiút.* Gondolom már ki lehettél éhezve valakire... hisz régen zártak már be a toronyba, ha nem tévedek... *sóhajt fel.* /szia, jó éjt *ölelés*/
|
*erre elvigyorodik és hevesen kezdi csókolgatni és eldönti az ágyon* - Mmh...sajnálom...sunyi vagyok ....- *vigyorog és beleharap a nyakába*
- És gonosz....
/mennem kell TT ....puszi....<3 *öleléés*/
|
Zavar vagy sem, de késő tudtam meg... már túlzottan odavagyok érted... *vigyorog és az ajkaihoz hajol. Ajkai majdnem érintik már a fiúét, mikor megáll pár pillanatra. Végül elszánja magát és megcsókolja szenvedélyesen a fiút.*
|
*elmosolyodik, majd a lábára áll, úgy néz a fiúra, karjait továbbra is a nyakába nyulcsolja* - Nem hittem volna....téged...nem zavar hogy fiú vagyok? - *kérdi halkan, csodálkozva majd közelebb hajol hozzá és elvigyorodik* - Mert akkor ....már is hancúrozhatnánk egyet - *hajol a füléhez és hozzásimul*
|
*Megtartja a fiút és magához öleli, majd hallgatja őt.* Nem... nem ismertem ezt a történetet... én csak toronyba zárt hercegnőkről hallottam eddig... szóval hozzá kellett menned? nem baj... őt is legyőzöm... érted bárkit... *mondja halkan.*
|
*lenéz rá. Elgondolkozik a fiú reakcióján* - De..én tökéletes vagyok...csak fiúként - *vigyorodik el, majd hirtelen átöleli a nyakát és kiugrik a kádból, és várja hogy majd a fiú megtartja őt* - Hát...nem ismered a történetet?...Apám kényszerített hozzá a karmaszin királyság hercegéhez...de mikor megtudta hogy fiú vagyok a toronyba zárt.. -
|
De... kissé kivagyok borulva, viszont... akkor sem tudnálak megutálni... *belesimít a fiú hajába.* Éreztem, hogy nem lehetsz tökéletes, csak azt nem tudtam, mi az, ami nem tökéletes benned... szóval már foglalt vagy? Ez rossz hír... de mint mondtam... megküzdök érted bárkivel... *vigyorog a fiúra.*
|
*na ez sokkolja xD. Nagyon nem erre számított.* - Nem...vagy kiborulva?....- *kérdi szaggatottan, közben a fiút nézi* - Hogyhogy? Hisz....hazudtam...neked...elhitted hogy szende hercegnő vagyok...pedig...igazából csak egy perverz, és már sajnos eljegyzett herceg lennék.. -
|
*Most nagyon meglepődik. Szemei kikerekednek és meg sem tud szólalni. Egy darabig csak bámulja őt, de aztán látszik arcán, hogy sikerül feldolgoznia a látottakat.* Üm... szerintem... akkor is gyönyörű vagy... *vigyorodik el.*
|
- Tudod őket is zavarta...de nem volt más választásuk.. - *mondja majd elege lesz.* - Jó...de én szóltam...most szúrom el a hazajutásom - *morogja ás feláll. Így persze jól látszik mindene.* - Na?...Boldog vagy?... - *kérdi flegmán*
|
Nem tudhatod, hercegnőm... ha azok a szolgák veled lehettek, őket sem zavarta gondolom az, amit megtudtak rólad... engem miért zavarna akkor? *nézi kérdőn.*
|
*forgatja a szemét* - Figyelj...ha tudni akarod több szolgámmal hemperegtem már mint el tudod képzelni - *mondja flegmán, megcsillantva valódi énjét*
- tudom hogy az vagyok....de...figyelj nem tudsz rólam semmit...és ha tudnál...akkor nem akarnád hidd el ... - *mondja most komolyan, színészkedés nélkül*
|
De... talán szüksége van rám... *mondja halkan és eléggé zaklatottan. Ismét föláll. Látszik rajta, hogy nem fogja föladni, míg oda nem mehet hozzá. Mindenképp látni akarja.*
|
[Későbbi] [1168-1149] [1148-1129] [1128-1109] [1108-1089] [1088-1069] [1068-1049] [1048-1029] [1028-1009] [1008-989] [988-969] [968-949] [948-929] [928-909] [908-889] [888-869] [868-849] [848-829] [828-809] [808-789] [788-769] [768-749] [748-729] [728-709] [708-689] [688-669] [668-649] [648-629] [628-609] [608-589] [588-569] [568-549] [548-529] [528-509] [508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Új bejegyzés
Frissítés
