[Későbbi] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*A fejét kicsit elfordítja ugyan, de szemeit nem veszi le a fiúról. Mikor megpillantja a hátát, felcsillannak a szemei és egyre jobban figyeli őt. Várja, hogy az egész teste a szeme elé táruljon minél előbb.*
|
*erre csak kuncog éshátranyúl, lehúzza magának a hátul kévő cipzárt fehér ruháján, így amentén szépen kilátszik a háta* - Nem....fordulj csak el.. - *huncut mosoly, de nem fordul meg*
|
Tisztában vagyok vele, hogy nem szabadna, de... teljesen megőrjítesz... menj csak... *nézi őt.* Naa... hercegnőm... legalább had csodáljam meg a testedet... olyan fantasztikus vagy...
|
*lassan elválik a fiútól és felnéz rá* - Ugye tudod hogy nem lenne szabad ezt csinálnod.. - *kuncog és feláll* - Elmegyek fürdeni... - *jelenti ki, de a szoba úgy van hogy benne van a kád, csak egy vékonyabb kis összecsukható falrész takarja el. Mellé lép és háttal a fiúnak elkezd levetkőzni*
- Fordulj el... -
|
*Egy pillanatra sem bizonytalanodik el. Tovább csókolja, akkor is, mikor megpróbálja ellökni őt magától, majd kicsit belemosolyog a csókba, mikor csókja végre viszonzásra talál. Azonnal játszani kezd Valeri nyelvével és kicsit jobban öleli magához, hátát simogatva.*
|
*kuncog hogy játszhat a fiú türelmével és akaraterejével, mikor a csókot kapja először nem viszonozza, sőt megpróbálja eltolni hogy bosszantsa, de aztán ő sem tud ellenállni ennek így nyelvével a fiúét keresve csókolni kezdi*
|
Nos... ezt úgy tűnik sosem fogod megtudni, kis herceg... és a kívánságaidat azért nem teljesítem, mert hülyeségeket és fölösleges dolgokat kérsz, ha olyan, ami érthető és jogo kérés, azt hajlandó vagyok teljesíteni...
|
[Kimiko, nekem is írsz, Reivel? És kérlek, majd nézd meg facedat. Írtam neked, ha még nem nézted meg...]
|
-És ha perverz vagyok akkor meg mivan? Ezvaan.. *Puffogott kicsit zavartan. Mikor Kenichi az ajkait érinti kinyitja a száját, és ráharap a fiú ujjára.* -De hiába szólok, hogy mit akarok már nem teljesíted egy kívánságm se~ *Morgott kicsit.* -Rosszabbul? Eh.. miért, te olyan jó vagy? *Kérdezte halkan, de kíváncsian.* [Gome emberek megint csak telóról vagyok >3< Írok párat de attán mennem kell T^T]
|
*Alig bír ellenállni neki. Mikor megnyalintja a fülét, halkan felsóhajt, majd az ajkaira tapad. Gyengéden csókolja meg, remélve, hogy csókja majd viszonzásra lel. Szorosan öleli Valerit.*
|
- Hát...majd meglátjuk... - *lassan beletúr a fiú hajába és ajka szinte súrolja Nao-ét.* - Hát...- *odahajol a füléhez* - erre neked kell rájönnöd - *kuncog és megnyalintja a fülét, de aztán el is hajol mintha semmit sem csinált volna*
|
Az még messze van, te meg perverz vagy... jelenleg pedig nincs sok választásod... és igen... ha akarsz valamit, van szád... *teszi egyik ujját a fiú ajkaira.* tudsz vele szólni, mit akarsz... *vigyorog.* Jó, ha mást akarsz, nekem aztán mindegy... te jársz rosszabbul... *nyújtja ki kicsit a nyelvét, majd a falat kezdi nézni.*
|
*El is felejtette, hogy azt is tagadnia kellene de már mindegy.* -Atsu herceg biszex. *Vonta meg a vállát.* -Hogy hogy nincs más választásom? Ha felnövök, apa ugyanúgy választ nekem egy menyasszonyt, mint a legidősebb testvéremnek. *Sóhajtotta halkan. Nem is tagadta, hogy ehez semmi kedve.* -Ah.. de ha méééégis megtörténne hoooogy esetlek akarom veled csinálni, akkor se mondanám el. Mégis hogy képzelted ezt el, odaállok eléd, és kutyaszemekkel pislogva elismerem hogy igazad volt, és megkérlek hogy feküdj le velem? *Kérdezte unott hangnemben. Ő ezt ugyanis nem tudja elképzelni magáról.* -Különben is lehet hogy egy idegennel jobban járnék. mi van ha Kenichit már nem is fogom utána érdekelni. Eléggé zavarna, hogy minden nap össze kéne találkoznunk. *Gondolkozott hangosan, közben a fiú nyugodt arcát nézi.*
|
Ezt még nem tudom, de... sikerrel fogok járni... előbb vagy utóbb, de elérem a célomat... *simít végig a hátán.* Nem is rossz ötlet... de... remélem nem is kell majd kényszeríteni... *túr bele a fiú hajába és néhány tincset odébb simít, amik a szemét takarták.* Oh mondd, hercegnőm... ugye azért van nálad némi esélyem? *nézi kérdőn, csillogó szemekkel.*
|
*erre mosolya gonoszabb lesz. Közelhajol hozzá* - és mondd mégis hogy akarod ezt véghezvinni? - *kérdi és végigsimít a fiú ajkán* - Hm...ez aranyos...első parancsodként az ágyadhoz láncolsz? - *kuncog és kezd kiesni a szerepéből*
|
Ennyire látszik? Igen, ez a tervem... *vigyorog egy kicsit. A derekánál karolja át Valerit.* És képzeld... elárulok neked egy titkot... egy nap én is herceg leszek... ebben biztos lehetsz... sőt... talán még király is leszek... *jelenti ki nagyon magabiztosan.* És ha előbb nem is lehetséges, akkor biztosan veled leszek...
|
*erre elmosolyodik* - folyton hízelegsz nekem.... - *suttogja játékosan, de persze nagyon tetszik neki és persze a fiú is egyre jobban*
~ ahj...miért kell szolgának lennnie?....és ...miért kell a lányokat szeretnie? ~
*lassan a nyaka köré fonja a karját* - el akarsz csábítani?
|
Nem félek én senkitől... *mondja komolyan és nagyon határozottan.* Attól jobban tartok, hogy el fogsz tűnni a szemem elől, mint a büntetésektől... *néz a fiú szemeibe és átkarolja őt, mikör közelebb ül hozzá gyönyörű hercegnője.* A büntetéseket túlélem...
|
*erre felül és a fiúra néz. Szemében szánakozás és talán egy csekély addogalom csillog* - Aloisé?....Hm...akkor nagy bajban vagy...ha nem engedelmeskedsz neki bajba kerülsz....meg fog büntetni... - *mondja halkabban és elpillant, de közben közelebb húzódik hozzá* - Nem félsz tőle?...
|
Fáj. Nagyon fáj. Úgy érzem, hogy kitépi az összes hajam, mikor feljebb emel a földtől, majd a vár falának taszít. Fejem hangosan koppan a kemény kőfalon, s talán meg is repedt a koponyám. Nem tudom. Csak annyit észlelek, hogy minden elhomályosul előttem, majd szemem világa megszűnik létezni. Megvakultam volna? Ettől?
Nem, csak egy pillanatra elszédültem, úgyanis ,már látok, mégha nem mindent is élesen. Jobb karomat felemelem, és ujjaimmal megtapogatom fejem, majd szemeim elé tartom kezem.
- Vér...- Súgom magamnak, hogy tisztában legyek avval, hogy mi is az, ami vörös, a fejemből szivárog, s az ujjaimon van egy kicsi. Fáradt sóhajjal remeg meg egész testem a fájdalomtól. A férfi, kinek szavai keményen csengtek az imént, most hidegen nézett le rám, undorral tekintetében. Megvet. Legszívesebben megkínozna. Meg is fogja tenni. Látom rajta. Élvezni is fogja. Ohh, még mennyire!
Fogja a láncot,, és ránt rajta egyet, mire felkel kelnem a márványkövekről. Nehézkesen totyogok utána. fejem, mintha ólomból lenne, alig tudom tartani, vagyis ide-oda hanyatlik. Szemeimet le-le hunyom, miközben próbálom megtartani azt a tempót, amit a férfi diktál lépteivel. Hirtelen megáll, én meg majdhogynem belemegyek. Egy idősebb asszonynak nyújtja át a láncot, és valamit mond neki. Nem értem. A hangok eltompulnak, és légzésem is lassabb lesz. A fejem nagyon fáj.... A herceg elmegy, majd az idősebb nő elém áll, és jól végigmér. Nem beszél hozzám, csak elindul, magával húzva engem. Sokáig tekergünk a sok folyosó között, míg végül az egyik ajtón betessékel, majd magunkra zárja. Egy szépen díszített fürdőkád van a szoba közepén, miben sima víz van. A hölgy elkezd levetkőztetni, mire én arrébb ugrok.
- Hagyjon! - Kiabálom ijedten. Erre a válasza egy rántás, és én találkozom a márványkövekkel. Fájdalmas nyögés hagyja el ajkaimat. Az öreg nő tovább vetkőztet, amit már hagyok. Nem merek ellenszegülni vele. Lehet, hogy jóval túlvan hatvan év felett, de erős, határozott nő, aki magasabb ranggal, és ezek szerint erősebb izmokkal rendelkezik, mint én. Izmok? Nekem? Dehogyis. Olyan nekem nincs... Vézna vagyok, bordáim jól kilátszanak, ahogy medence csontom is. Nagyon lefogytam, karjaim gyengécskék. Nőies alkatom van még mindig, és szerintem az is marad. Pedig férfiasabb szeretnék lenni!
A nő, vagyis szolga beleültet a kádba. Majdnem sikítok, mikor beleülök abba a jéghideg vízbe. Testem megfeszül a rossz érzésre, szemeimet összeszorítom, arcom eltorzul a fájdalom miatt. Testem, mintha ezer kis kés szurkálná. A nő elkezd mosdatni. Alaposan, mindenhol. Igen, ott is, a nemi szervemnél. De, nem érzem, a jéghideg víztől szinte lefagytam, s nem érzek semmiféle külső tapintást. Ajkaim felvették a lila színt, s már didergek. Fogaim hangosan koccannak össze. Fázok.
A szappan csípi a sebeimet. A szolga, a csontos ujjaival hajamat mossa, vagyis inkább tépi. Lekerül rólam a sok kosz. Végre kiszállhatok a vízből, és megtöröl a nő, majd egy ruhát aggat rám, ami nem is tetszik. Undorítóan ronda barna és a zöld köztes állapotának felel meg a színe. Nem yukata, de hasonlít rá. Egy tipikus, szolgáló ruha, ami nem szép. Bezzeg a nőnek, nagyon szép narancssárga színű yukatája van! Phümp... Ez nem ér!
Hajammal nem cicózik sokat. Egy kontyba összefogja a fejem búbján. Egy szálat sem hagy szabadon, amitől feszítő érzést érzek a fejemnél, mintha fájna a hajam. Egyébként nem történt semmi a fejemmel, nem vérzik. A vér, alapból az ujjaimon volt, csak akkor nem tudtam megállapítani, hogy friss, vagy rászáradt vér-e. A nő, egy árva szót sem szólt hozzám, egészen mostanáig.
- Te mostantól egy rabszolga vagy, aki engedelmességgel tartozik a hercegének. Felségnek, hercegemnek, vagy uramnak szólítod! nem beszélsz vissza neki, és nem magázod, csakha megengedi! Érted? - erre némán bólintok. Folytatja: - Hogy mikor ehetsz, az attól függ, hogy hogy viselkedsz. A herceg nem bírja a bűzt, és a koszt túl sokáig, szóval mindennap megkell mosakodnod. De, nem itt. Ide többé nem jöhetsz. A kastélyon kívül van egy kisebb faház. Ott fürdenek az ilyen szolgák, mint te. Nincs meleg víz számodra, csak ilyen hideg. Azt teszed, amit a herceg mond! Reggel megveted az ágyát, beviszed a reggelit, kiválasztod a ruháit, és felöltözteted. Vele mész mindenhova, hacsak nem éppen más feladatot végzel, vagy éppen megparancsolja, hogy nem mehetsz vele. Ő a Királyod! Neki kell élned. - fejezi be, majd nyakamra helyezi ismét a nyakörvet, és maga után húz. Sebeimet nem kötötte be, szóval azt magamnak kell valahogy megoldani. Ismét gyalogolunk egy csomót, míg végül egy szépen kidolgozott, nagyobb ajtónál állunk meg. A nő bekopog, majd miután megkapta az engedélyt, belépett, velem együtt. Egy hálószobában találtam magam, ami nagyon szép volt. Elámulva, csillogó szemekkel néztem körbe.
- Ahogy kérte, Uram! - Ezek után, a nő távozott. Én meg nem figyeltem a hercegre, mert elvoltam foglalva a gyönyörű szép berendezésen. Nagyon szépen nézett ki a szoba, és egy hatalmas ágy is van!
|
[Későbbi] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Új bejegyzés
Frissítés
