[Későbbi] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Mit adnál nekem cserébe? *kérdezi kíváncsibb arccal. Közben a fiú hátát simogatja meg.* Amúgy meg... mint már észrevehetted... engem eléggé nehéz engedelmességre bírni...
|
-Nem akarom hogy azok hozzám érjenek.. *Mondta unottan. Csalódottan felegyenesedett és tovább ücsörgött a fiún.* -Uuhn.. ez így nem fair.. nem is engedelmeskedsz nekem.. még úgy se, ha cserébe énis adok valamit? *Pislogott a fiúra kiváncsian.*
|
Nem hiszem, hogy jól járnál velem... *vigyorog.* Én a csontok összeroppantásához értek, nem a maszírozáshoz... a végén még darabokra törnélek. *mondja halkan és azért megsimogatja a fiú fejét.* Valamelyik szolgáddal többre mennél szerintem...
|
-Oh, okay.. Kenii onii chan.. egész aranyos.. *Nevetett fel halkan. Lejjebb hajolt közel a fiúhoz.* -Héé, Keni.. nem maszíroznád meg a herceget? Nagyon fáj mindene~ hümm? *Nézett rá az ártatlan kiskutya szemekkel, és próbált minél édesebben festeni.*
|
*a kastélyt iszonytató ricsaj rázza meg. Alois úrfi hisztizik. Sietős léptekkel vonul végig a folyosón, nyomában egy rakás szolga, akik próbálják lecsillapítani - minimális sikerrel - .
- Megmondtam hogy ma vadászni akarok menni....és idehozták már a lovam? Nem.... kinek adtam ki a feladatot? - *megáll és a szolgák fele fordul, akik most mind csendben lapítanak. Erre a fiú dühösen pofon vágja a legközelebb állót, de úgy hogy az nekiesik a kemény falnak. Alois odalép hozzá és picit magas sarkú csizmájával a cseléd földön lévő kezére tapos*
- Azt kérdeztem hogy kinek - *morogja, mire a cseléd nyelve a könnyeit megmondja: "Naoki". Alois morogva elviharzik és kiadja az újabb parancsot hogy egy órán belül kerítség elő, mert ha nem mindenki olyan büntetést kap, amilyet Nao fog. Erre mindenki eltűnik és már keresik is a fiút mindenhol. Alois elégedett mosollyal lépked az ablakhoz és pillant ki rajta.*
|
Igen... komolyak a szándékaim... nagyon komolyak... *nézi kissé elvarázsolva a fiút.* Ki van már nézve a férjed? *néz édes, szomorú kis szemekkel.* Ha kell, vele is megküzdök érted... *mondja komolyan.*
|
Ezt nem mondtam... *csukja be a szemeit és sóhajt egyet.* Amúgy, ha akarsz, szólíthatsz Keninek... többnyire így szólítanak, mikor nem törpéznek le épp... *nyitja ki kicsit a szemét, de csak az egyiket, és azt is csak résnyire.* Persze... úgy hívsz, ahogy akarsz...
|
*felnéz a fiúra és ismét hozzá hajol* - ezt értsem úgy hogy komolyak a szándékaid?..... - *ujját a fiú ajkának nyomja* - És...ha nekem már ki van nézve a férjem? - *kérdi nagy szemekkel nézve a fiúra de persze remekül szórakozik*
|
-Um.. akarom.. *Nyögte ki halkan. Ez is egy olyan szó amit elég nehéz neki kimondania.* -Hülye Kenichi, teljesen megváltozok ha a közeledben vagyok. *Beszélt az orra elé, majd helyet foglalt a fiú csípőjén.* -Szóval mostmár semmilyen parancsom se fogod teljesíteni? *Biggyesztette le az ajkait aranyosan.*
|
Sosem játszanék veled... te különb vagy mindenkinél... *mondja halkan.* Remélem nem haragszol, de nem bírom visszafogni magam a közeledben... *simítja meg a fiú vállát.* Ha kell... a királlyal is szembeszálok... érted bárkit legyőzök... *mosolyog.*
|
*nem számított erre és hirtelen ki is esik a szerepéből. karjait a fiú nyaka köré fonja és szenvedélyesen csókolja vissza őt. Belenyögve picit közelebb húzódik hozzá, majd mikor sikerül összeszednie magát gyorsan elhajol és elpillant* - Mint már mondtam...apám nem szereti ha csak játszanak velem... - *azért vigyorog, de igyekszik úgy hogy a fiú ne lássa*
|
Egy ilyen kérésre nem mondhatok nemet... *mosolyog és gyengéden végigsimít a fiú arcán. Utána eldől az ágyon és felpillant Atsura.* Örömmel alszok veled, hercegem, ha akarod...
|
Oh... ez rossz hír... *mondja csalódottabban, de aztán maga felé fordítja a fiú arcát és az ajkaira tapad. Nem szereti, ha csak játszanak vele és egy ilyen hercegnőnek képtelen ellenállni, hogyha ennyire közel van hozzá.*
|
-Ne érts félre! *Jött a szokásos magyarázkodása* -C-csak még sosem aludtam együtt senkivel, és Kenichi magához is ölelt, és.. *Beszélt egyre halkabban, arcát egyre jobban a párnájába nyomva. Egy ideig csöndben volt, majd elengedte a párnát és felült.* -okéé, beismerem jó volt veled aludni, és szeretném ha ma is velem aludnál! *Jelentette ki halvány pirulással.* -N-nos? *Kérdezett vissza halkabban.*
|
*jobban vigyorog és a fiú ajkát nézi, aztán játékosan elhajol* - Hát...tudod apám nem igen díjazná hogyha kihasználnád az ártatlan kislányát... - *aranyos arc, persze majdnem elneveti magát az "ártatlan kislányra" hisz róla egyik sem mondható el*
|
Az nem baj, ha nem értessz... ez így van jól... *jelenti ki. Leül a fiú mellé és elmosolyodik halványan.* Szóval tetszett a velem alvás? *vigyorodik el.* Ezt örömmel hallom...
|
-Nem zavarsz.. *motyogja halkan.* -Szivesebben aludnék veled. De már egyáltalán nem értelek.. néha perverz vagy és bunkó, néha meg kedves.. túl kedves.. *Beszél a párnájába zavartan* -Szóval mindegy hogy mit csinálsz.. ha akarsz maradhatsz..
|
Hmm... te nem vagy kérhető jutalmul? *kérdezi közelebb hajolva hozzá. Nagyon megbabonázza őt a gyönyörű zöld szem. Ajka alig fél centire van a fiúétól, de nem tudja, hogy reagálna az ő gyönyörű hercegnője egy csókra.*
|
- meglehet....hogy a sors akarta hogy így legyen ... - *mosolyog és ajkaival egészen közel hajol hozzá* ~ Hm....dekár hogy eddig nem találkoztam vele...olyan szép...és helyes...de persze mostmár....ha rájön az igazságra a pokolba kíván majd ... - *kuncog picit és átkarolja a nyakát* - És...mit kérsz majd apámtól?...
|
Igen... a kastélyban dolgozok... már nagyon régóta... talán épp miattad vezérelt épp ebbe a királyságba a sors... és persze ahoz a toronyhoz is... hisz soha nem jártam még erre... sőt... elég ritka, ha elhagyom a kastély területét... *mosolyog.* /Felőlem lehet :3/
|
[Későbbi] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Új bejegyzés
Frissítés
