[Későbbi] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Hamar végez a fürdéssel és visszaveszi a ruháit, majd kilépked a fiúhoz. Végignéz rajta, majd megsimítja a fejét.* Na látod? Fel tudsz te egyedül is öltözni... *mosolyog rá egy kicsit.* Látom, a párnáddal alszol ma... akkor... talán jobb is, ha nem zavarlak tovább...
|
*elégedetten vigyorogdik el, megfordul a lovon, hogy szemben lehessen a fiúval. Úgy fúrja zöld szemeit a fiúéba* - Értesz hozzá hogyan rabold el a fiatal hülgyek szívét - *mosolyog kissé ravaszul, miközben közelebb hajol hozzá* - de ha így tudsz mindent az otthonomról..akkor te is a kastélyban dolgozol nem? ....nem igen láttalak..../lehet mondjuk Nao Alois szolgája? x3/
|
-Szörnyen engedetlen vagy.. *Morogta halkan. Mivel nem teljesítették a kívánságát, kénytelen volt megtörölközni és felöltözni. Álmosan feküdt vissza az ágyba, és szorosan magához ölelte a nagy párnáját.* -Fááj mindenem.. *Nyőgött halkan magánakés a párnához bújt. Magában viszont megállapította hogy egy párna nem helyettesítheti Kenichit, szeretne megint vele aludni.*
|
*Hirtelen elengedi a fiút és leszáll róla, majd bemegy mindenféle engedély nélkül Atsu fürdőszobájába. Be sem csukja az ajtót, épp csak behajtja. Levetkőzik és beáll a zuhany alá. Rég zuhanyozott utoljára és most kedvet kapott hozzá, ahogy megérezte a fiú friss illatát.*
|
-Ugyan ugyan.. úgysem aláznád meg apuci kicsi fiacskáját. Nagyon tiszteled az apámat, nem hinném hogy ilyesmit tennél ellene. *Mondta még mindig nyugodtan.* -Ha ennyire nem akarsz itt lenni, akkor meg mégis minek jöttél a szobámba? Nem hívtalak. Menyj akkor, a világért sem akarom rabolni a drága időd. *Morogta unottan. Nem akart ilyen kiszolgáltatottan feküdni a fiú alatt.*
|
Ki mondta, hogy viccelek? *vonja föl kérdőn a szemöldökét.* Talán nem tetszik az ötlet, hogy kihasználjak egy ilyen törékeny testet, aki kimerülten, meztelenül fekszik előttem? *vigyorog.* És csak, hogy tudd... én nem vagyok a csicskád... mint te is említetted... lovag vagyok... nem kellene egy hozzád hasonló herceggel töltenem az időmet és segítenem sem kellene neked... tehát legyél hálás...
|
-Ez nagyon egyszerű képlet. Te lovag vagy, ez a dolgod. Én herceg vagyok, szóval mindenféle ok nélkül is csicskáztathatok másokat. *Vigyorogta, de az arcáról egyből eltünt a vigyor mikor Kenichi felé mászott.* -Hagyd abba. Izomlázam van és fáradt vagyok. Ha jobb erőben leszek, majd megmutatom mit.. *Kezdett el beszélni nyugodtan, de az már nem nyugtatta annyira hogy lekerült róla a törölköző. Igyekezett nem zavarba jönni és elpirulni.* -Senpai nincs erőm a hülye vicceidhez. *Húzta kicsit feljebb a lábait, hogy valamennyire tudja takarni magát.*
|
Megvédelek, ha küldetésre jössz velünk... és amúgy is... én nap mint nap edzek és feladatokon vagyok... mégsem ugráltatok másokat, hogy szolgáljanak ki... oh... ha ezt akarod kifogásnak, hogy gyakorolsz, akkor... máris elég erős vagy remélem... *vigyorodik el perverzen és hirtelen az ágyra szorítja, feje fölé a fiú kezeit, fél kézzel ő meg fölé mászik. Másik kezével leszedi a fiúról a törölközőt.*
|
*Először értetlenül pislog, majd kezét Atsu tarkójára vezeti és lehúzza magához a fiú arcát.* -Hé.. mint mondtam, izomlázam van. Gyakorolok azért, hogy ha veled megyek küldetésre, véletlenül se legyek az utadba.. eh, na meg persze azért is hogy le tudjalak ütni ha megint próbálkozol. Szóval, vedd figyelembe milyen kedves vagyok és engedelmeskedj. *Nézett a fiú szemeibe.*
|
Nem volt időm pihenni... a király feladatot adott nekünk... *ásít, majd rápillant.* Nézd csak... *megfogja a fiú két kezét és Atsu arcához emeli.* Ezek a kezeid... az meg ott rajtad a törölköző... *mutat a törölközőre.* Tanuld meg megtörölni magad... *nyújtja ki a nyelvét.*
|
-Egéééész este gyakoroltam harcolni, mindenem fááj.. olyan izomlázam van, mozogni se tudok.. *Morgott halkan.* -De te is fáradtnak tűnsz. Megint nem pihentél semmit? *Nézett a fiúra rosszallóan, mint ahogy valami aggódó testvérre szokás.* -Hé. Jó is hogy jöttél.. parancsorom hogy törölgess meg, mert meg fogok fázni ha nem teszed.. és akkor szintén te kell gondozz engem.. *Nyujtotta ki a nyelvét.*
|
Üdv, hercegem... oh, az nem olyan lényeges dolog, hogy megvárjam, míg beengedsz... *vigyorog a fiúra és nem is törődve avval, amit mond neki, odalépked hozzá és lehuppan mellé az ágyra. Belesimít a fiú hajába.* Kimerültnek tűnsz... *nézi nyugodtan Atsu arcát, bár ő maga is eléggé kimerült, hisz egész éjszaka egy percet sem pihent.*
|
*A szokásos napi rutinjait kellett estig befejeznie. Továbbá felvette a teendői közé a harcművészetek betanulását is, így már ma elkezdett gyakorolni, de amilyen gyengécske, csoda hogy a kardját elbírta. De egész éjszaka elszántan gyakorolt, persze még nagyon ügyetlen. Így most nem aludt semmit se, és nagyon kimerült. Az ágyon feküdt, törülközővel a dereka körül vizes testel. Nem volt ereje felöltözni így az ágyon lustálkodott. Mikor kopogtak halkan megszólalt.* -Ha te vagy az törpe chan ne gyere be, de egyébként.. *Beszélt, de persze hiába mert a fiú már bejött. Halkan sóhajtott.* -Meg kéne várnod míg válaszolok nem? *Kérdezte duzzogva*
|
*Bólint egyet Atsunak, majd távozik. Első dolga, hogy a lovához megy. Megsimogatja, majd letisztítja és visszamegy vele a szállására. Ott leszáll róla és megeteti. Néhány társa említi neki, hogy este elkell menniük járőrözni a környéken. Ő csak bólint, majd lepihen egy kicsit. Hamar eljön az este, így fölpattan lova hátára és elindulnak. Az éjszaka nagy részét kint töltik a szabadban. Néha összetalálkoznak pár gyanús alakkal, de azokat kizavarják az országból. Mikor hajnalodik, lassan hazaindulnak. Kenichi szokásához híven inkább más utakon jár, majd a királyhoz megy. Lovát kiköti és bemegy a királyhoz. Beszámol neki arról, hogy nem történt semmi szokatlan, csak néhányan beszöktek az országba, valószínűleg azok az emberek lehettek azok, akiktől a határ közelében lakók tartottak. Mikor végez a királynál, már délelőtt 10 óra körül van. Mivel nincs épp semmi elfoglaltsága, elnéz Atsu szobájába. Bekopog, majd engedély nélkül belép.*
|
*Nem igen akaródzott lenyugodni. Még egy ideig szorongatta a fiút, majd mély levegőt vett, és visszatért a régi herceg.* -Helyes helyes, menyj csak. De ne feledd, hogy még nem engeszteltél ki, szóval a szolgálatomra kell állj, ha épp nem küldetésen, vagy apám színe előtt vagy. *Vigyorgott gonoszan.* -Remélem, hogy ami történt, és amiket csináltunk titokban marad. Álmos voltam, és elgyengültem ennyi. Nehogy azt hidd hogy többet láthatod a kedves kisherceget. *Vigyorgott idegesítően, és megbökdöste a fiú arcát.* -Nah, indulj~ *Dobott egy puszit a fiú felé, csak úgy cukkolás képp majd elindult vissza a szobájába.*
|
Természetesen, uram... *Ő is meghajolt a király előtt, majd követte a fiút. Nagyon meglepte, mikor a nyakába ugrott Atsu. Kicsit elmosolyodott. Egy pillanatra megbillent ugyan, de végül sikerült visszaszereznie az egyensúlyát, így nem kerültek a földre.* Ennyire boldoggá tett apád engedélye? *öleli át az izgatott fiút.* Hmm... nagylelkű ajánlat... *most le sem bírta róla venni a szemét. Nem látta még így lelkesedni a herceget soha, ami kicsit meg is lepte, hisz gondolta, hogy örülni fog, ha elengedi az apja, de hogy ennyire boldog lesz tőle, arra sosem gondolt volna. Kis idő után lassan elengedte a fiút.* Azt hiszem... ideje lenne indulnom... *állapítja meg halkan, de kivételesen nem bánná, ha a kastélyban kéne töltenie hosszabb időt. Sóhajt egyet. Előző nap még ki akart jutni az épületből, minél előbb. Most meg már nehezen veszi rá magát a távozásra. Igaz, a hercegnek borzalmas a természete, de nem olyan elviselhetetlen, mint elsőre tűnt. Sőt, egész aranyosnak tartja már Atsut. Beletúr a fiú hajába, majd a szemébe néz.*
|
*Meglepő számára, hogy Kenichi mennyire másképp viselkedik a királlyal, mint vele. Majd kicsattan, úgy örül hogy végre elmehet egy küldetésre.* -Noss apám? Megengeded? *Kérdezte izgatottan.*
-Ám legyen. Bízok benned Kenichi, kérlek viseld gondját az én kicsi fiamnak. Számítok rád is, Atsuhi, ne légy útban, inkább csak tanulj.
-Köszönöm apám! *Hajolt meg most kivételesen ő is, majd ismét sietve távozott ki a fiúval. Amint kiértek az ajtón Atsu Kenichi nyakába vetette magát, hogy majdnem mindketten feldőltek.* -Köszönöm! Ezért cserébe akár az összes lányruhát is felpróbálom a kedvedért! Olyan izgatott vagyok! *Mosolygott vidáman. Márpedig őt ritkán látni vidámnak, így megintcsak nagyon aranyosan fest.*
[Okkey, pihenyj, jóéjt :3]
|
*Követi a fiút, bár nem érti, hova ez a nagy sietség. Mikor a királyhoz érnek, udvariasan köszön. Utána csöndben hallgatja a beszélgetést, majd megszólal.* Ha azt kéri, vigyázok a fiára... nincs kifogásom az ellen, hogy az ifjú herceg velünk tartson... *hajt fejet a király előtt.* Velünk biztonságban lesz, uram... *Atsura pillant, majd a királyra.* /most megyek, mert már fáradt vagyok, szia, jó ééééjt/
|
*Meglepetten nézi ahogy a fiú öltözteti majd elvigyorodik.* -Még ne menyj el, egy kicsit még szükségem lenne rád. Meg kell beszélnem apámmal, hogy had kísérjelek el a küldetéseden. Gyere te is. Úgyis te vagy a kedvence, neked biztos nem mond nemet! *Vigyorodott el. Megfogta a fiú kezét és kiszáguldozott vele végig a folyosón, majd berontott apja termébe.* -Hé apa! Meg kell beszélnünk valamit! Azt akarom hogy engedj el Törpe channal és a társaival egy küldetésre! *Mondta vidáman, közben még mindig fogta a fiú kezét.*
A király épp most köszönt el a vendégektől, akiket fogadott úgyhogy viszonylag jól időzítettek. Meglepetten látta hogy kézen fogva rohan be fia, és egy lovag. Értetlenül néz feléjük, de már megszokta a fia furcsaságait.* -Nem lehet, Atsuhi. Már ezerszer megmondtam, gyenge vagy és fiatal nem engedhetlek oda. Nem emlékszer hányszor raboltak már el mert felelőtlenül viselkedtél?
-De most Kenichi is megvédene! És a két testvérem, őket persze már többször elengedted! Énis menni akarok!
-Ah, hát mit tegyek veled. Nem könnyű ilyen makacs gyereknek ellentmondani. Noss, ha Kenichinek nem leszel teher, akkor felőlem mehetsz.
A kis hercegnek felvirult az arca, és könyörgően nézett a lovag felé.
|
Hagyd csak... *vigyorog és összeborzolja a fiú haját. Utána odalépked az ágyhoz és megfogja a fiú ingjét. Visszalép hozzá és ráadja a ruhadarabot. Közben egyszer sem veszi le a szemét Atsuról.* Na és most, hercegem? Mit akarsz? Szükségét érzed még a társaságomat vagy távozzak?
|
[Későbbi] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Új bejegyzés
Frissítés
