[Későbbi] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Akkor mire felkel az én hercegem... talán már lány ruhában is leszel... *nyújtja ki kicsit a nyelvét, majd megsimogatja kicsit a fiú fejét. Nem sűrűn bánik így az emberekkel, Mikor erre rájön, akkor el is veszi kezét a fiú fejétől és csak figyeli Atsut.* Mikor szándékozol elaludni? *kérdezi nyugodtan.*
|
-Neked itt kell maradnod velem. még nem bocsájtottam meg, hogy a kertembe merészkettél.. *Vigyorodott el kicsit.* -Nehéz kibékíten egy durcás herceget.. szóval igyekezz, hős lovagom.. *Kuncogott halkan, majd ismét egy nagyot ásított.* -Elég sokszor bujtattak a nagyobb testvéreim lányruhákba. Van már belőlük egy csomó a szekrényemben.. *Morogta unottan.*
|
Renben, legyen... lásd, milyen nagylelkű egy lovag... ittmaradok melletted, míg föl nem ébredsz... *vigyorog rá. Simít bele a fiú hajába. Meglepi őt, amit mond neki Atsu.* Köszönöm a bókot... szerintem a hercegen sokkal jobban állt volna az a női ruha... *vigyorog pimaszan, majd nyom egy puszit a fiú kezeire, amikkel eltakarta az arcát.*
|
-Reménykedtem benne. *Sóhajtott csalódottan.* -Nem mindegy. Egyszer szeretnék valaki mellett ébredni.. *Motyogta, de aztán máris kijavítja magát.* -Eh, mármint nem azért mert magányos lennék vagy valami..*Rázta meg a fejét zavartan. Visszapislogott a fiú szemeibe, és halványan elmosolyodott.* -Szeretem a szemeid. Olyan szépek.. *Mondta vidáman, de aztán rájött hogy ő nem ilyen és homlokon csapta magát.* -Bakaaa. Olyan hülyességeket hozol ki belőlem. Én nem vagyok ilyen. Úgy viselkedek mint egy lány.. *Mondta hisztisen, kezeiel eltakarva az arcát.*
|
Szerinted megijesztessz az ilyen fenyegetésekkel? *vigyorog rá pimaszan, de aztán átöleli Atsut szorosan és fekszik rajta tovább.* Amúgy meg... ha nem tévedek, úgyis fogsz még szórakozni velem, herceg... tehát mindegy, hogy elmegyek-e most vagy sem... *hozzábújik és a szemébe bámul közben. Tekintete kissé ijesztő, pedig most nem is dühös.*
|
-Ez nem egy álom. Az álmok nem teljesülnek. Ez egy cél.. *sóhajtott halkan.* -Hát.. nem zavarsz.. de elég furán érzem magam, hogy így simogatsz meg csókolgatsz.. fura vagy, Törpe. *Motyogott. Elengedte a fiú kezét, és mindkét kezével átölelte Kenichi nyakát.* -Akkor most a herceg pihenni fog.. éss.. azt parancsolom, hogy vigyázz rá míg fel nem ébred.. *Suttogta halkan, tengerkék szemeit a fiúéba mélyesztve.* -Ha arra kelek fel, hogy nem vagy itt.. talán meztelenül foglak legközelebb megsétáltatni.. *Kuncogott gonoszan.*
|
A király? Nem kis álom... *vigyorog.* Persze... csak mert fáradt vagy... *látszik, hogy ezt nem hiszi el. Simogatja gyengéden a fiú mellkasát. * Akkor miért nem pihensz? Vagy zavarlak? *nyalintja meg a nyakát vigyorogva. Atsu arcát figyeli közben nyugodtan. Több perverz gondolat megfordul közben a fejében, hisz rég volt utoljára együtt valakivel és a herceg olyan gyenge, hogy könnyedén azt tehetne most vele, amit csak akarna.* /nem gond :3/
|
-Én leszek a király, ebben biztos leh~hetsz.. *Nevette el halkan a végét, de csak a csikizés miatt.* -N-nos, nem egészen értem, hogy mit is akarsz te csinálni.. illetve, hogy mit akarnál, ha tehednéd amit akarsz. *Nézte a fiú kezeit, és kicsit feljebb tolta automatikusan a mellkasát, hogy érezze a fiú érintését. Zavartan másfelé pislogott.* -Ne érts félre. Csak azért érinthetsz meg, mert fáradt vagyok ellenkezni. *Magyarázkodott. Persze ez korántsem igaz, mivel keze még mindig a fiú hátán van, mássikkal pedig ugyanúgy a kezét fogja.*
[Gome, telóról vagyok így elég lassan írok >3<]
|
Hmm? *kicsit elvigyorodik és megint kifújja a levegőt Atsu nyakára.* Kicsi az esély rá, hogy teleszel a következő király... így megkockáztathatom, hogy azt tegyek, amit csak akarok... *simítja meg a fiú mellkasát.* Vagy tán nem tetszik neked ez a felállás? *vigyorog gonoszabban.*
|
Mikor rájövök, hogy a fiú rám bökött, mint egy használati tárgy, úgy éreztem magam. "Azt"? Ember vagyok, és nem holmi selejtes, korhadt szekrény! Igenis tessék velem emberibben bánni!~ De, hiába mondanám ezt nekik, nem történne semmi. Talán megölnének, bár szerintem inkább megvernének, és pár nap múlva abba halnék bele. Szóval marad a csönd, a hallgatás, és a beletörődés. Mást már nem tudok tenni. Megtörtént az, amitől féltem, az, amit nem akartam. Anyám nem lehet büszke rám. Biztosan, hogy megrovó szemekkel pislant le reám, és tudom, hogy most egy hatalmas pofonnal térítene észhez...
Bár nem Édesanyám tenyere hoz vissza a valóságba, hanem az, hogy a nyakamon egy erős rántással a márványpadlóra esek, előre felé, arcra. Mégis, hogy került rám ez? Ez olyan, mint egy nyakörv! Az is! A fiatal herceg meg sietős léptekkel viharzik ki a nagy teremből, engem maga után húzva. Gyorsan felpattanok és sietek utána, mert nem akarom, hogy a nyakam megint vérezni kezdjen. Bár, azt hiszem, hogy evvel igen elkéstem, mivel érzem, hogy meleg vérem kibuggyan a horzsolások nyomaiból. Halkan felszisszenek. Mikor hallom hangját, megrettenve nézek fel rá, de csak a hátát láthatom. Nálam jóval magasabb, és szálkásabb testű férfiú. Igazi herceg. Haja lágyan omlik vállára. Biztosan selymes tapintása van, ahogy bőrének is. És milyen illata lehet? Ahh, innen érzem, hogy mennyire finom és férfias. Pont hozzá illő. Kemény szavai viszont ellentétekre találnak, gyönyörű külső mellé párosul a goromba, kegyetlen belső. Nyelek egy nagyot.
- Tessék? - Kérdek vissza döbbenten, és meg is torpanok. - Mi az, hogy nem gondolhatok és érezhetek? - Kérdem, teljesen megfeledkezve a helyzetemtől.
- Ember vagyok! Érző emberi lény! - Kiabálom neki felelőtlenül. - Nem tilthatod meg nekem, hogy ne érezzek, hogy ne gondoljak! Nem vagyok a Tiéd! - Nézek szemeibe dacosan, de makacsságom és bátorságom egy pillanat alatt elinal, s helyét a félelem veszi át. Talán jobb lett volna, ha csendben kullogok mögött? Igen. Ez egy jó ötlet lett volna, de szókimondó vagyok, bármennyire is próbálom magam türtőztetni. Azonban, mostanában megtanultam befogni a számat, de ez, a férfi kis szövegelése teljesen kiakasztott.
Belenézek azokba a kegyetlenül megvillanó szemekbe. Ebből egy pofon lesz, vagy egy verés, vagy nemtudom, de büntetés nélkül nem úszom meg. De nem érdekel! Nem leszek a bábja!
|
-Dehogy tehetnél! Én.. herceg vagyok, nem tagadhatod meg a parancsaim.. *Motyogta rosszallóan pislogva a fiúra. Elég zavart a tekintete, még sosem éreze magát ilyen kínos helyzetben. Halkan hümmögött egyet és lehunyta a szemeit, amikor Kenichi lehelletét érezte a nyakán.* E-ez csikiz.. *Motyogta halvány vigyorral.*
|
Tehetnék veled bármit... *jelenti ki nyugodtan.* Én? Csak fekszek egy kicsit rajtad... *vigyorog és fél kézzel fogja még mindig a fiú kezét. Másik kezével Atsu hajába túr és közben a fiú arcát figyeli. Arcát a nyakához nyomja és lassan kifújja a levegőt, miközben kényelmesen elhelyezkedik a fiún.*
|
-N-nem aggódok.. nem mintha bármit is tehetnél velem.. *Nézett oldara durcásan, amiért zavarba hozta őt a fiú. Nem mond semmit arra, hogy Kenichi ilyen jól kissmerte, inkább csöndben maradt szégyenében.* -Heh.. á-átlátsz rajtam.. *Hunyta le a szemeit. Ugyan kicsit zavarba hozta a fiú közelsége, mégsem bánta hogy itt van, és törődik vele. Kicsit megszorongatta a fiú kezét mikör összefonódtak az ujjaik.* -Oké hogy nem csinálsz semmit.. de.. akkor most pontosan mit is csinálsz? *Kérdezte halkan, bár nem ellenkezik. Sőt, szabad kezét a fiú hátára vezeti és gyengéden átöleli.*
|
Ne aggódj... nem csinálok semmit... *vigyorog, miközben a fiú csípőjén üldögél tovább. Érezte Atsu szívverését, amin kicsit el is mosolyodott.* Hogy honnan veszem? Nos... egyedül vagy, ezért van szükséged olyan szórakozásokra, mint ma délután... és ennek köszönhetően nyilván boldogtalan is vagy... *foglalja össze röviden.* Amúgy is... tisztelnének téged is, ha úgy viselkednél, mint mondjuk most... segítened kéne az országot, ahogy csak tudod... *megsimogatja Atsu arcát és figyeli őt. Megfogja a fiú egyik kezét és összekulcsolja az ujjait Atsu ujjaival. Utána rádől és elfekszik a fiún. Nem is érdekli már őt az, hogy épp egy hercegen fekszik.*
|
[Semmi gond, jóéjt :33]
*Jól esett neki ezt hallania, így kicsit elmosolyodott persze úgy hogy még mindig a másik irányba nézett. Amint megérezte Kenichi ajkait a nyakán, nagyon elpirult és megborzongott, rögtön a fiúra emelte tekintetét.* -H-hé mit csinálsz? *Nézett rá vörös arcal, összezavarodva.* -Várj már, ez nem.. *Motyogott még mindig zavartan és megfogta a fiú kezét amit a mellkasán érzett. Szívverése hihetetlenül felgyorsult, talán még Kenichi is érzi. Csöndesen hallgatta amit a fiú mond, és egész gyorsan visszaváltott a normális arcszíne.* -Én nem.. honnan veszed hogy magányos és boldogtalan vagyok? eh..hehh.. *Nevetett halkan, másfelé nézve. Persze érezte hogy a fiú nagyon beletalált.* -De.. engem sosem fognak tisztelni. Semmiben sem vagyok jó, és mindig a két idősebb testvéremhez viszonyítanak.. sosem leszek olyan tökéletes, mint azok ketten.. *Beszélt egész halkan.*
|
Ha így viselkedsz... már nem is akarok olyan gyorsan végezni... *vigyorog és a nyakához hajol, ahova bele is csókol. Atsu fölé mászik és lenéz rá. Megsimítja a fiú mellkasát és közben a füléhez hajol.* Azért vagy ilyen magányos és boldogtalan, mert csak azt akarod, hogy féljenek tőled... egy király nem attól jó uralkodó, hogy hogy néz ki... nem kell aranyosnak lennie, de az a legnagyobb hátrány, ha félelmetes... az apád azért nagyszerű király, mert a népe nem fél tőle, de nagyon is tiszteli... inkább az emberek tiszteletét kéne kivívnod ahelyett, hogy félelmet keltessz bennük... *súgja halkan a fülébe. Közben a fiú csípőjén ül.* /bocsi, most megyek, szia, jó éjt/
|
-Nem! Azt akarom, hogy féljenek tőlem. Nem akarok aranyos, és lányos lenni.. Ha király leszek, senki sem fog komolyan venni ha mézes mázos leszek, nem pedig kegyetlen. *Nézett előrefele, ez esetben a fiú mellkasa felé mereven.* -Mindegy. Úgyis azt akarod hogy gyorsan végezzünk nem? Utána már nem kell velem legyél. *Mondta durcásan és fejét a másik irányba döntötte.*
|
Hát... biztosan ki tudok találni neked valami fárasztót... *vigyorog kicsit.* Ne aggódj... tőlem nem tudja meg senki... de... szerintem gyakrabban lehetnél ilyen... *végigsimít most ott a fiú arcán, ahol kipirult. Csak figyeli az arcát.* Ilyenkor olyan vagy, amilyennek... lenned kéne ennyi idősen...
|
-Heh, fura vagy. Most tényleg úgy viselkedsz mintha a bátyám lennél. *Kuncogott halkan, és felnyitotta kék szemeit. Furának vélte saját viselkedését, hisz általában mindekit bánt és nem enged közel magához senkit.* -Lefárasztassz? Mégis hogy? *Nyujtotta ki a nyelvét.* -Uhn.. de ha bárkinek elmered mondani hogy én.. ilyen is tudok lenni.. olyan büntetést találok ki neked, amitől biztos elborul az agyad.. *Morogta halkan, és fehér arcán halványan látni lehetett hogy elpirult.*
|
Nem, dehogy... természetes... egyszerűen csak nagyon különböző életet élünk... *simogatja a fiú arcát. Most nyugodt és jólesik neki, a fiú puha bőréhez érni. Most, hogy így viselkedik Atsu, egész aranyosnak találja, nem úgy mint néhány órája.* Legközelebb gyorsan kifárasztalak... *jegyzi meg halkan magának. Közben is simogatja az arcát.*
|
[Későbbi] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Új bejegyzés
Frissítés
