[Későbbi] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
-Meg akarom tanulni, hogy lehet embert ölni érzelemmenesen. *Válaszolta egyszerűen.* -Hogy miért védj meg? Hát nem én vagyok a kedvenc herceged? *Pislogott rá ártatlanul.* -Apám természetesen nem engedne el. Ezért kértelek meg téged. *Sóhajtott lehangoltan.* -Mivel már párszor elraboltak, apám sehova sem enged el. De én itt halálra unom magam. *Nyőgött fel hisztisen és hátrapillantott a fiúra. Megállt, és megfogta a nyelvét mikor kinyujtotta.* -Ha jó leszek? Ugyan kérlek ki vagy te a bátyám? *Kuncogott kicsit, majd elengedte, és megnyalta az ujját amivel a fiú nyelvét fogta.* -Nem baj ha meghalok. Ugyis mindenkinek csak teher vagyok. *Válaszolta nyugodtan, és visszaindultak a kastélyba mivel már sötétedett.*
|
Ahogy... embert ölünk? Ezt miért akarod látni, Atsu? *néz a fiúra, bár ez nem nagyon látszik jelenleg a hajától.* Védjelek meg? Miért is? Hogy újból szórakozhass velem? *vigyorodik el.* Ráadásul a király nem tudom, elengedne-e téged... ez nagyon veszélyes... *sóhajtja.* A lovagokat is hosszú kiképzés után engedik csak a harctérre... az biztos, hogy nem jöhetsz a lovaitok hátán... hjajj... *sóhajt föl.* Nagyon problémás kéréseid vannak... de... ha a király beleegyezik, gondolom úgyis kénytelen leszek teljesíteni a parancsodat Atsu... tehát nála próbálkozz... ha őt meggyőzöd, akkor talán magammal viszlek... de csak, ha jó leszel... *nyújtja ki a nyelvét és a fiú mellett halad.* Ha sokat rosszalkodsz, "véletlenül" meghalhatsz egy váratlan pillanatban.... *vigyorodik el egy kicsit, majd ismét fapofával lépked tovább.* /okés, szia/
|
*Megáll és szembefordul a fiúval.* -Látni akarom, ahogy embert öltök. *Jelenti ki komolyan.* -Szóval védj meg, és vigyél magaddal. *mondta halkabban és tovább sétált.* -Nem igazán tudok, csak pár hónapig tanítottak. De te majd megtanítassz. *Gondolkozott hangosan.* -De ne magázz, olyan öregnek érzem magam miatta. Hívj Atsunak, ha lehet. *Sóhajtott halkan.* [most egy kicsit mennem kell de még jövök, addigg byby :3]
|
*Némán lépked. Érzi magán az emberek tekintetét, ami jelen helyzetben nagyon is zavarja őt. Haját a szemei elé húzza, hogy alig látszódjon valami az arcából. Lassan halad továbbra is utána.* Biztosíthatlak, hogy nem fogom megvédeni, hogyha elakar egy küldetésünkre jönni... *jelenti ki.* Mellesleg... tud egyáltalán lovagolni? Az eléggé fontos, mert gyalog igencsak nehezen tudna minket követni, herceg...
|
<img data-cke-saved-src="\\\" src="\\\"http://27.media.tumblr.com/tumblr_li3qcx7hrH1qhqmqlo1_500.jpg\\\"" style="\\\"width:" 300px;="" height:="" 201px;="" \\\"="">
*Büszkén lépkedett a folyosón, maga után húzva a fiút. Elég jó kedve volt, hisz az egyik legjobb lovagot is sikerült lányruhába kényszeríteni, és kutya módjára megsétáltatni. Halkan dúdolgatni kezdett. Érezte magukon a cselédlányok tekintetét, ez persze őt nem zavarta.* -Heh.. csodállak, amiért ilyen határtalan a türelmed. A következő parancsom az lesz.. hogyha kapsz egy feladatot apámtól, vigyél engem is magaddal. Nem érdekel ha veszélyes lesz. A te dolgot, hogy medvédj. *Beszélt miközben kiértek az udvarra és ott sétálgattak tovább.*
|
*Morogni kezdett, de aztán visszafogta magát, de a rántásra nem mozdult. Karbatett kezekkel állt egyhelyben. Végül egy halkabb sóhajjal elindult a fiú után és hagyta, hogy kutyaként vezesse őt a herceg. Elfordította a fejét és csak a falakat nézte, miközben mögötte lépkedett engedelmesen, hisz nem akarta, hogy valóban száműzzék őt, bár sejtette, hogy azt a király úgysem hagyná, hisz ő az egyik legjobb lovagja.*
|
-Óóh, mily kegyetlen bánásmód ez egy ifjú herceggel.. *Teszi kezét a homlokára drámaian. Ledobja magáról a ruhákat, és marad a nagy ingjében.* -Enyje, rossz voltál.. *Fogta meg a lánc végét és rántott rajta egyet.* -Szóval ez lenne a valódi éned, tör-pe-chan? *Szólalt meg mélyebb hangon, gonoszan vigyorogva.* -Való igaz, 15 éves múltam és még nem tudok felöltözni.. elszomorító nem de bár, vörös kutya?.. *Nevetett halkan. Élvezte hogy feldühitheeti a fiút, még akkor is ha csak magának csinálja a bajt.* -Noss kénytelen vagy engedelmeskedni, ha nem akarod hogy apám számüzzön az országból. Szóval gyere, menyjünk el sétálni. *Indult meg az ajtó felé, láncon maga után húzva a fiút. Persze Atsu hihetetlenül gyenge, szóval ha Keichi nem mozdul ő nem bírja megmozdítani xD*
|
*Odalép. Megfogja a ruhát és rádobja a hercegre.* Csak, hogy tisztázzuk... maga egy herceg, én pedig egy lovag... nem cseléd... ha összekever velük, meglehet, hogy én is összekeverem majd a herceget... mondjuk a gyakorlóbábuval és egész véletlenül a kardom a szívébe fog fúródni... *mondja dühösebben.* Öltözzön föl egyedül... vagy egy ilyen kis kölyök még képtelen felöltözni? *vigyorog.*
|
*Nézi ahogy a fiú öltözködik, szeme persze megakad a hatalmas sebhelyen, de nem kérdez rá. Végigméri a fiút miután már felöltözött. Először meghökkenten nézi, nem igazán tud mit mondani de aztán elneveti magát.* -Hahaha, nem hittem volna hogy tényleg megcsinálod! Milyen édes! *Nevetett és a szemeit törölgette. Mivel a herceg elég alacsony, felállt az ágyra és úgy akasztotta a fiú nyakába a nyakörvet és a láncot is hozzá.* -Mostmár elégedett vagyok, azthiszem. *Kuncogott. Leült az ágyra és felnézett a fiúra.* -Okay, a következő parancs hogy öltöztess fel. Ott vannak a ruháim, add rám őket. *Mutattott a széken lévő királyi öltözékre.*
|
*Szépen lassan leveszi magáról a ruháit. Hátán egy nagyobb sebhely húzódik, a bal vállától, elészen a derekának a jobb oldaláig. Felveszi a női ruhát. Rápillant a hercegre.* Elégedett? *kissé már vicsorog is hozzá, mert ezt már nehezen tűri. Most megszökne a feladatok elől, mégsem teszi, hisz nem akarja, hogy a végén még nagyobb pácba kerüljön és tényleg magára haragítsa a herceget.*
|
-Noss igen.. tudod, olyan vagy mint egy kutya, akit póráz nélkül nem mernék sétáltatni. *Mondta elgondolkodva.* -Nem járnék jól hm? *Vigyorodott el* -Kíváncsivá tettél. Itt maradsz, amíg keresek egy.. heh.. hozzád illő ruhát. *Magyarázott miközben lemászott a fiúról és eltünt pár percre. Hamar visszatért, egy lila estélyi ruhával. Persze a ruha magában gyönyörű volt, de nem egy fiún.* -Tessék, vedd fel. *Dobta le az ágyra a ruhát, és a falnak támaszkodva figyelte a fiút.*
|
*Nem mutatja ki az érzéseit továbbra sem. Most valószínűleg épp fojtogatná őt, ha kimutatná, mit is érez.* Lányruhát? Nyakörvet? *morog halkan.* Természetesen nem tetszik az ötlete... de azt is pontosan tudja, hogy nem tehetek mást, mint amit mond... így, ha ragaszkodik hozzá, kénytelen leszek teljesíteni a parancsát, de egyáltalán nem szívesen... és értékelném, ha nem is kényszerítene ilyen feladatokra... és... azt hiszem a herceg sem járna jól, ha ezt tenné... *jelenti ki sejtelmesen.*
|
-Tudod, nem egészséges visszafolytani az érzéseid. Általában így születnek a gyilkosok. *Bökdöste meg a fiú arcát majd felült.* -Szóval ha úgy tetszik, parancsolom hogy ne tedd. *Vigyorodott el, és helyet foglalt a fiú derekán.* -Arra gondoltam, adok rád valami csini lányruhát, és egy nyakörvet is kapnál pórázzal, és elmehetnénk úgy sétálni.. mit szólsz hozzá törpe chan? Lenne hozzá kedved? *Kuncogott kissé gonoszan.*
|
Igaz, hogy herceg, de... azért csak vigyázzon... *nézi pókerarccal a fiút, majd egy gonoszabb vigyor suhan át az arcán, épp csak egy pillanatra. Végigsimít a fiú arcán, majd nyugodtabb tekintetre vált és a falat kezdi nézni.* Nos... mi a parancsa? *nagyon hirtelen változik többnyire a hangulata, mivel a valódi érzéseit csak néhány pillanatra engedi szabadjára, aztán elfojtja őket. Nem akarja, hogy bárki is kiismerje és a közelébe tudjon kerülni.*
|
-Milyen hazug, mégis milyen gyönyörű, ahogy visszatartja a dühét.. *Kuncog halkan.* -Ha megnyugtat a gondolat, sosem fogok király lenni.. ha csak.. meg nem ölöm a két idősebbik testvérem. *Motyog halkan, majd feltekint a fiú szemeibe, és elsöpri arca elől a haját.* -Jól megmunkált gonosz tekintet.. *Vigyorodott el.* -Nem fogok sietni. Vicces téged ugratni, törbe chan.
|
*Kinyitja a szemét és ránéz.* Elég furcsa... hercegnek... a többi herceg nem szokott a lovagokkal szórakozni... *nézi a fiút unottan.* Mindegy... csak essünk túl rajta... minél előbb... *kissé ismét dühösen néz a fiúra, majd haját inkább a szemei elé sőpri kezével.* Természetesen nem tennék ilyet... *mondja teljesen nyugodt hangon.* Egy herceget nincs jogom bántani... hisz a hercegek bármelyike lehet a következő király... *magában már tombol, de úgy tűnik mégis, mintha tökéletesen nyugodt, csak távolságtartó lenne.*
|
-Noss lényegében igen. A szolgák már unalmasak, kell valami új szórakozás. *Beszél, miközben elkezdi kigombolgatni a saját ingjét, de csak annyira hogy ismét a válláról csusszanjon le.* -Ooh? Csak nem feszültséget hallok a hangodban, törpe chan? *Gúnyolódott.* -Igazán érdekelne, mit tennél ha felidegesítenélek.. megölnél, hm? *Kérdezte nyugodt hangon. Helyet foglalt az ágyon és eldőlt a fiő mellett.*
|
Szóval csak csicskáztatni akar... *állapítja meg halkan, miközben a fiút nézi.* Remélem azt azért tudja, hogyha az apjának szüksége lesz rám is, mint lovagra, neki engedelmeskedek... szóval remélem nem tervezi túl hosszúra ezt a kis irányítósdit, mert ha mégis, csalódást kell okoznom önnek... *eldől az ágyon. Kissé zavarja őt az is, hogy a gúnynevét említette a fiú és az is, hogy egy nála jóval fiatalabb fiút magáznia kell. Ez az egész helyzet eléggé felidegesíti őt. Kezei a tarkóján vannak. A hátán fekszik, miközben a plafont nézi, majd az oldalára fordul, háttal a hercegnek. Becsukja a szemét és elgondolkodik.*
|
*Unottan elhúzza a száját.* -Hova sietsz ennyire? Elég fáradtnak tünsz. *Morogta halkan, majd felállt az ágyról.* -Így nincs kedvem hozzád. Megengedem, hogy a büntetésed előtt kipihent magad itt. *Tette karba a kezeit* -A büntetésed az lesz, hogy amíg én így kívánom, a szolgálatomra kell álj, bármit is kérek. Hogy is hívnak a társaid.. törpe hm? Remek. Apa mondta, hogy jó lovag vagy, de nem szereted ha irányítanak. Ezért is akarlak megismerni és irányítani. Nem mintha érdekelne engem, hogy ki járkál a kertemben.. *Nyújtózott egy nagyot.*
|
*Természetesen, ne aggódjon... *mosolyog a királyra, majd engedelmeskedve a parancsának, elindul a szoba felé. Bekopog és vár. Meglepi őt kicsit, hogy szinte abban a pillanatban ki is tárul előtte az ajtó. Belép a szobába.* Kissé fárasztó volt... de nem volt túl nehéz... nem volt szükség gyilkolásra, de egy társam meghalt... *helyet foglal a fiú mellett, mikor szól neki.* De ha jól tudom, nem ezért hívatott ide, herceg, hogy ilyenekről számoljak be... *mondja nyugodtan és ráemeli a tekintetét. * Miféle büntetésben akar részesíteni? *A hangja kissé fáradt. Nem igazán van kedve most semmihez, csak pihenni, de azt azért sejti, hogy nem egy jó kis alvás lesz a büntetése. Sóhajt egyet halkan.*
|
[Későbbi] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Új bejegyzés
Frissítés
