[Későbbi] [3515-3496] [3495-3476] [3475-3456] [3455-3436] [3435-3416] [3415-3396] [3395-3376] [3375-3356] [3355-3336] [3335-3316] [3315-3296] [3295-3276] [3275-3256] [3255-3236] [3235-3216] [3215-3196] [3195-3176] [3175-3156] [3155-3136] [3135-3116] [3115-3096] [3095-3076] [3075-3056] [3055-3036] [3035-3016] [3015-2996] [2995-2976] [2975-2956] [2955-2936] [2935-2916] [2915-2896] [2895-2876] [2875-2856] [2855-2836] [2835-2816] [2815-2796] [2795-2776] [2775-2756] [2755-2736] [2735-2716] [2715-2696] [2695-2676] [2675-2656] [2655-2636] [2635-2616] [2615-2596] [2595-2576] [2575-2556] [Korábbi]

*megdöbben picit de mosolya valamivel kedvesebb lesz. Hátradől az ágyon és a fiú haját cirógatja lágyan* - Aranyos vagy - *jelenti ki halkan*
|
Hát... meg kell hagyni, nem rossz darab, de... azért a tökéletestől messze van... *mondja nyugodtan.* Ha tökéletes lenne, te nem ülnél itt és szomorkodnál, hanem vele lennél... nem csak az erő és kinézet számít... persze ezek is fontosak, de neki a lelke csak valami elrohadt gaz... *vigyorog.* Ez pedig őt magát csúffá teszi...
|

*morog dühösen és kihúzza a kését.* - Persze hogy tudom.... - *elfordítja sértetten a fejét* - Asu....olyan.....mintha nem is ember lenne...tökéletes....erős...és ...gyönyörű - *motyogja maga elé nézve, elgondolkodva*
|
De... nem tudom, mit mondhatnék... *motyogja és nyugodtan hagyja most magát. Még mindig nem tűnt fel neki, hogy Asu ölében ül és épp a hátát simogatja. Kicsit gondolkodik.* Nem akarok mesélni... semmit... *motyogja és arcát Asu mellkasába fúrja, de ez sem tűnik fel neki most.*
|
Ahogy látom, nem igazán... *ül le Gunzi mellé.* Tényleg nem tudom mit szeretsz benne... de... te egyáltalán tudod? *pillant kérdőn a fiúra.*
|

*megsimítja lassan a fiú hátát és közelebb húzza magához* - AMit akarsz mazsola... - *suttogja mosolyogva*
|
*Édesen pillant Asura. Most nem is figyel oda, így nem is észleli még, hogy az ölébe került. Hátradől, mintha egy kényelmes székben lenne.* Mit meséljek? *kérdezi halkan.*
|

*sóhajt és beleszúrja a fába a nagy tőrt majd a fiúra pillant*
- Szerinted.....tényleg ....nem jelentek neki semmit? - *kérdi halkan*
|
*Látja az ablakból Gunzit. Egy darabig onnan figyeli őt, majd kiugrik onnan és odamegy a fiúhoz.* Mi jót csinálsz? *kíváncsian nézegeti a fát.*
|

*lepillant a fiú kezére és mosolyogva megfogja, leül, kaijit meg az ölébe húzza*
- Ugyan....nem olyan rossz...olyan ..mint mikor megtisztítasz valamit....most énis tiszta vagyok...érzelmek nélkül...könnyebb így - *mosolyog* - Na...mesélj te is valamit mazsola - *nevet kicsit. Valahogy jobban érzi magát hogy elmondta ezt neki*
|

*ül az egyik fa alatt, késével a fát kaparássza. Szörnyen érzi magát. Folyton csak az jár a fejében hogy levegőnek nézte őt Asu. Rá sem pillantott. Szomorúan vésegeti a fát*
|
*Nagyon sajnálja. Akaratlanuk is végigsimít Asu karján.* Rémes életed lehetett... *suttogja. Még nem emésztette meg egészen az információkat* Nekem ehez képest remek életem volt... *álapítja meg*
|

*mosolya ellágyul picit. Közelebb lép a fiúhoz és megsimítja a fejét, majd megfogja a kezét és behúzza a szobába. Ránéz* - Még nem mondtam el...senkinek... úgyhogy ha ez kiszivárog tudni fogom hogy kit kell megölnöm.. - *mondja komolyan, majd sóhajt és elpillant. Megint a semmibe néz*
- Apám is a maffiának dolgozott....bár nem valami nagy pozícióban...ő ott egy senki volt... mégis...nem bírta a terhet...öngyilkos lett mikor hét éves voltam...egyedül maradtunk anyámmal..semmink sem volt..a maffiában pedig akkor az volt a szokás..hogy ha önhibádból halsz meg...tölsd is ki a rést...először anyámhoz mentek..el akarták vinni hogy ő dolgozzon apám helyett...de ő meg - *halkan felnevet az emlékre..szomorúan, fájdalmasan*
- Engem küldött el maga helyett...könyörgöt hogy engem vigyenek...ők meg belementek... Ott kezdtem dolgozni. Nem kaptam nehéz munkákat...ott éltem..és dolgoztam...a főnök számtalaszor...próbált más munkára is fogni de... azt mindig megtagadtam ..persze ennek meg is volt az eredménye de nem bántam meg - *lejjebb húzza a felsője pántját a válláról, ahol még halvány fehér csík jelzi az egykor mélyen vágott sebet.* - Mikor 13 lettem...elküldtek harcolni. Sosem tanított harcra senki...néha néztem ahogy gyakorolnak ..ellestem pár mozdulatot..de...ennyi...kiküldtek a halálba - *néz maga elé* - ...csakhogy több ember legyen ott...azt hittem ha van fegyverem már győztem is de.. rosszul hittem...vesztésre álltunk...a többiek menekültek..engem otthagytak... - *felnéz a fiúra* - elkaptak...fejbelőttek - *mondja nyugodtan, halántékáról elhúzza a haját ahol még látszik a kör alakú forradás.* - 3 évig voltam kómában...de túléltem...nem tudom hogy de túléltem...mikor felébredtem visszamentem...mindenki rettegett tőlem...halottnak hittem...ott és akkor megöltem a vezért...azóta vagyok én a főnök... - *elvigyorodik* - De...a lővés óta...nem érzek...szinte semmit...se fájdalmat...se szomorúságot...bűntudatot...vagy szeretetet...
|
*Leül a földre és előveszi a táskájából a laptopját. Írogat a netre és nézelődik néhány helyen. Jól elfoglalja magát. Utána elteszi a gépét, mikor úgy dönt, ennyi elég volt belőle. Előkapja a mobilját és halálos nyugalomban elad pár régebbi infót az egyik ügyfelének. Utána natkozik, így az ablakba ül ki és nézelődik kifelé.*
|

*Nem megy oda. Tudja hogy Asu éstrevette, de aból hogy rá sem pillant tudja hogy nem akar most vele lenni. Lehajtja a fejét és kimegy az udvarra*
|
Nem untatnál... persze... megértem, ha nem akarod elmesélni... bocsánat... *motyogja halkan és kissé zavartan néz le a földre és összenyomkodja az ujjait.*
|

*Nézi a fiút és elmosolyodik.* - Hosszú történet mazsola...nem akarlak untatni... - *bár észre vette Gunzit most nem akar foglalkozni vele*
|
*Ő is megáll és vigyorogva figyeli a párost, aztán megfordul.* Oké... akkor hagylak... a szobában leszek, ha kellek... *simít végig Gunzi vállán.*
|
Mi? Miért nem? *pillant rá kérdőn. Közben valamiért még közelebb lép Asuhoz. Nem akarja, hogy szomorkodjon.*
|

*morog és nem áll megy. Tovább lépked* - nem érdekel...mocsok kis alamuszi patkány vagy - *dühös rá, de azért megkönnyebbül és örül is hogy utána jött. Csak nem mutatja ki. Hirtelen megpillantja a folyosó másik végén Asut és Kaijit. Megáll*
|
[Későbbi] [3515-3496] [3495-3476] [3475-3456] [3455-3436] [3435-3416] [3415-3396] [3395-3376] [3375-3356] [3355-3336] [3335-3316] [3315-3296] [3295-3276] [3275-3256] [3255-3236] [3235-3216] [3215-3196] [3195-3176] [3175-3156] [3155-3136] [3135-3116] [3115-3096] [3095-3076] [3075-3056] [3055-3036] [3035-3016] [3015-2996] [2995-2976] [2975-2956] [2955-2936] [2935-2916] [2915-2896] [2895-2876] [2875-2856] [2855-2836] [2835-2816] [2815-2796] [2795-2776] [2775-2756] [2755-2736] [2735-2716] [2715-2696] [2695-2676] [2675-2656] [2655-2636] [2635-2616] [2615-2596] [2595-2576] [2575-2556] [Korábbi]
|