[1707-1688] [1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [Korábbi]

*Neki is kezd az eszegetésnek.* finooom~ *mosolyogva nézi közben.*

*Bólint és leül mellé az ágyra.* Ha te nem jössz... valószínűleg sosem jöttem volna rá, hogy... ez így nagyon nem jó, úgyhogy... köszönöm... *mosolyog rá kicsit.*
|
*mosolyogva figyeli sé meséli tovább, hogy miket készített, aztán a fiú szemeit nézi egy ideig csendben, majd mikor előveszi az édességet is amit csinált*

*a fiúra pillant* - én,..*kezdi és elpillantlehajtja picit a fejét* - tedd azt...amit helyesnek érzel ~ *suttogja hisz úgy gondolja nem kellene belefolynia*
|

Hmm... de jól néznek ki... nagyon finomak biztosan... *mosolyog aranyosan és amint elé kerül az étel, neki is áll enni.*

Köszönöm, hogy... mellém álltál... *suttogja neki. Ő a fiú előtt áll meg.* Ugye... szerinted sem... kell ezt csinálnom tovább? *kérdezi halkan.* Ugye... nem teszek rosszat ezzel? *kérdezi halkan.*
|
*mosolyogva feláll és gyorsan előpakol neki miközben lelkesen mesélni kezdi, hogy miket készített a fiúnak*

* a fiúra pillant le, bólint picit majd az anyjára néz* elnézést..*suttogja halkabban, majd lassan ellép az asztalról és felmegy. Bezárja azjtót és leül az ágyra , lehajtja a fejét, a hajába túr idegesen. Nem tudja miért lépett fel a fiú mellett. Tudja, hogy ehhez semmi köze...de...egyszerűen úgy érezte..hogy igen..ő is ezt akarja. Hogy a fiú elhagyja azt a lányt*
|

*A nyakába csókol párszor, majd föláll.* megyek, reggelizek akkor, jó? *mosolyog rá cukin.*

Kérlek... nyugodjatok meg... *átöleli Nezumit kicsit, nehogy az anyjának ugorjon.* gyere... menjünk fel inkább a szobába... *néz Nezumi szemébe hosszasan, majd kicsit megint kipirul.*
|
*elmosoylodik és magához öleli picit* - nem tudoom..amit akarsz~ *suttogja és nyom egy csókot az ajkaira*

* az anyja döbbenten nézi* de...de...shion...aludj erre egyet~ *suttogja, megfogja fia kezét. NEzumi a fiúra pillant* ezt...neki kell eldöntenie...hogyha úgy érzi nem szereti akkor..nem szabad erőltetni...gondolom ön se akarja, hogy boldog legyen...akkor ne erőltesse ezt a kapcsolatot *suttogja, mire az anyja feláll* hogy jössz te ahhpz hogy megmondd neki..*kezdi de Nezumi is feláll. Van benne valami fenyegető* és maga hogy jön ahhoz, hogy megszabja hogy kivel kell együtt lennie? *morogja halkabban*
|

Hmm.... akkor jó... *mosolyog rá aranyosan és ölelgeti bátyját.* most... mi legyen? csinálunk valamit?

Mert... már nem akarok vele lenni... zavar, ha idejön... az is, ha rám akaszkodik... nincs ennek értelme, ennyi... *hamarosan befejezi az evést és Nezumira pillant, hogy megnézze, ő hogy reagál erre, egyetért-e vele, örül-e esetleg, vagy le se szarja.*
|
*sóhajt picit és megcsókolja lágyabban hirtelen és átöleli a nyakát* - szeretlek...nem tudok rádharagudni~ *suttog a fülébe*

*az anyja nagyot néz, köhögni kezd, majndem félrenyel* - t...tessék? ...fiam...szakítassz...vele? *kérdi kissé kétségbe esetten* - de...de miért? olyan édesek..és szépek vagytok együtt *suttogja*
|

*A fiú nyakába csókol.* Ne duzzogj már, bátyó... *dörgölőzik hozzá cukin.*

Szakítok vele... *jelenti ki nyugodtan, közben pedig halál nyugisan eszeget. Rá sem lehet most ismerni, hisz eddig sosem mondott volna ilyet. Még csak soha szóba se került...
|
*morog halkabban, kissé féltékenyen , karba fonja a kezeit és oldalra néz, morog az orra alahalkan*

*nezumi is és az anyja is Shionra pillant*
- mit mondassz neki Shion? *kérdi mosolyogva az anyja, közben eszegetnek nyugodtan. Nezumi feszeng picit*
|

Jó, de... akkor... az előbbinél... sokkal kedvesebb volt... így jó? *mosolyog rá.*

Nem... vagyis... de... azt hiszem... mégis csak... találkozok vele... de nem maradok nála sokáig, csak mondanom kell neki valamit... *mondja elgondolkodva, miközben eszeget.*
|
*morog halkabban, elpillant* kedves,?...olyan helyre nem mennek kedves emberek~

* az anyja csak bólint csendben és az ételt nézi*- és...nem találkozol esetleg a kis barátnőddel? *mosolyog Shionra, közben Néha Nezumira pillant*
|

Nem... most nagyon kedves emberrel kerültem össze... csak... lassú volt, ezért húzódott el ennyire...

Nem... most nem... *mondja nyugodtan.* nélkülem is boldogulni fognak szerintem... *mondja halkan és a fiút nézi közben is többször.*
|
*sóhajt picit* - értem...remélem...most nem olyan vadállatot kaptál~ *suttogja picit*

* az anyja összehúzza a szemöldökét miközben szed nekik a vacsorából* úgy tudtam...hogy találkozol a barátaiddal hogy megirjátok a leckét..nem? *kérdi halkabban*
|

Sajnálom... bele se gondoltam... *suttogja neki halkan.* a munkámra kellett koncentrálnom...

Semmit... nem kell előre megterveznünk semmit... *jelenti ki. Rá ez nem jellemző, hisz szinte mindig pontos programterve, napirendje van. Anyja így máris láthatja, hogy bizony Nezumi miatt kezd megváltozni lassan.*
|
*sóhajt picit és elmosolyodik mivel persze nem tud neki ellenállni. Odabújik picit* - nagyon..aggódtam miattad~ *suttogja*

*bólint picit majd lemennek, Shion anyja mosolyogva fogadja őket egy finom illatú gőzölgő vacsorával. * és...holnapra mit terveztek? *mosolyog rájuk az anyja*
|

*Az ölébe ül és dörgölőzik hozzá aranyosan, hogy tényleg ne haragudjon rá a fiú az este miatt.*

*Zavartan fordítja el a fejét, mikor megint véget ér egy ilyen különleges pillanat, aztán föl is áll lassan.* Hamlet... megéhezett, úgy tűnik... menjünk... *suttogja Nezuminak.*
|
*elpillant* - hát...nem esett jól..de...tudom,.hogy ..értem teszed ezt...értünk..úgyhogy...*elmosolyodik picit* - harag~

*aki kizökkenti ebből a helyzetből az pedig hamlet aki finoman a fiúba harap és cincogni kezd mivel megéhezett. Sóhajt picit , felveszi a kezébe és megsimogatja picit, s ekkor az anyja szól is , hogy kész a vacsora*
|

Kö-köszi... *mosolyog rá aranyosan.* akkor... ugye... nincs harag? *néz tesójára.*

*Ő is elveszik a fiú szemeiben és csak kipirul, mikor megsimítja az arcát Nezumi, de eszében sincs elhúzódni tőle ezután sem. Belefeledkezik most a pillanatba.*
|
*megrázza picit a fejét* - nem érdekes...*suttogja szomorkásabban, majd a fiúra pillant* - van még kaja amit csináltam hogyha kérsz *suttogja halkabban*
*a fiú szemeibe pillant le, ismét elveszik bennük picit, lassan végigsimít az arcán is miközben tovább figyeli a fiú szemeit*
|
[1707-1688] [1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [Korábbi]
|