[5008-4989] [4988-4969] [4968-4949] [4948-4929] [4928-4909] [4908-4889] [4888-4869] [4868-4849] [4848-4829] [4828-4809] [4808-4789] [4788-4769] [4768-4749] [4748-4729] [4728-4709] [4708-4689] [4688-4669] [4668-4649] [4648-4629] [4628-4609] [4608-4589] [4588-4569] [4568-4549] [4548-4529] [4528-4509] [4508-4489] [4488-4469] [4468-4449] [4448-4429] [4428-4409] [4408-4389] [4388-4369] [4368-4349] [4348-4329] [4328-4309] [4308-4289] [4288-4269] [4268-4249] [4248-4229] [4228-4209] [4208-4189] [4188-4169] [4168-4149] [4148-4129] [4128-4109] [4108-4089] [4088-4069] [4068-4049] [Korábbi]

Ha azt akarod... kötelességem maradni... *suttogja halkan, majd odahúzza magához a fiút és gyengéden megcsókolja őt, bár ez kicsit nehézkesen megy még neki, hisz nem látja, hol vannak a fiú ajkai.* Nem akarok túl távol kerülni tőled... csak... némi szabadság sem ártana nekem... *suttogja.*
|

-Meg.. megpróbálhatok beszélni apával, hátha elenged téged.. *Szólalt meg bizonytalanul, bár ő egyáltalán nem ezt akarta. Tényleg inkább maga mellett tartaná a fiút.* -Ha már az emberek lecsillpodtak, és nem érdekli őket ez a dolog, biztosan szabad lehetsz.. bár én tényleg nem akarom hogy elmenyj.. mert mindig megsérülsz.. *Motyogja halkan.*
|

Tudod... nekünk nagyon mások az igényeink... én sosem voltam az az egyhelyben üldögélő fajta ember... mindig dolgoztam, bejártam az országot... nem tudom elképzelni, hogy egy kastély egyik szobájába zárva éljem le az életemet... *suttogja halkan.* Tudom, hogy nem lehetek szabad... és, hogy magad mellett akarsz tartani, de... nekem ez olyan, mintha neked mostantól hosszú órákig kellene gyalogalnod, lovagolnod egy erdőben, akár egyedül is...
|

*Vidáman lépkedett a fiú mellett, majd megtorpant, mikor Kenichi az ablakhoz akart ülni. Elgondolkodva nézte a fiút.* -Kenichi.. te nem vagy így.. boldog? *Kérdezte kissé szomorúan. Atsu gyerekkorának szinte minden percét itt, a palotában töltötte hisz védték mindentől, és mindenkitől. Ő nem is nagyon szeret kint lenni, így most teljesen szabadnak érzi magát még akkor is, ha csak néhány napot volt a börtönben.* -Hamar fel fogsz épülni, és.. akkor minden jó lesz.. *Motyogta halkan, mint aki már nem biztos magában.* -Te mit szeretnél? *Tekintett fel a fiúra, bár nem nézhetett a szemeibe ami eléggé zavarta őt.*
|

*Halkan sóhajt egyet. Kicsit úgy érzi, egyik fogságból most a másikba került. Ő szabadságra vágyik, de sejtette, hogy azt nem fogja megkapni. Mikor menet közben kicsit elfárad, az egyik ablakba ül le és kicsit szusszan. Fejét az ablak felé fordítja, ami nyitva van, így szív legalább így egy kis friss levegőt. Nem túl boldog a helyzetétől, de sokkal jobb itt, mint a börtönben, ráadásul itt van neki Atsu is. Mikor kipihente magát pár perc után, lassan föláll és átöleli a fiút, úgy halad vele tovább lassú léptekkel, elgondolkodva.*
|

*Kiváncsian fordul a fiú felé.* -Hmm? Mi az hogy mit kezdek veled? Kenichi Kenichi marad.. mindegy, hogy lovag, vagy hogy egy szobába van eldugva, vagy a börtönben van tele sérülésekkel, vagy hogy egy orvosi szobában kell ápolgatni.. én mindegyik Keni mellett ott leszek. *Mondta vidáman. Lehuza magához, és egy csókot nyomott az ajkaira.* -Különben is, nagyon szépen gyógyulsz, biztosan minden rendbe fog jönni. A legtöbb időt ugyan a kastélyban kell töltened de.. ha már jobban leszel, esténként kiszökhetünk kicsit, hogy a szabadban is lehess.. *Beszélt vidáman az elkövetkezendő életükről. Persze sajnálná, ha Keni nem látna többé, de ő így is szereti. Nagyon sok mindenen kellett már keresztülmenniük, így reméli, hogy már minden rendben lesz.* [jóéjt:3]
|

*Hosszú ideig tartott, de lassan rendbejött, bár eléggé hallgatag lett, de már tudott rendesen járkálni is, csak a szemei voltak még mindig bekötözve. Mivel kórosan sovány még mindig Keni a sok éhezéstől, így még mindig nem foglalkoznak a szemével, inkább próbálják kicsit felhízlalni, de ez nagyon nehezen megy, mert a gyomra nagyon összeszűkült. Kissé még gyenge, de egyre jobban van ennek ellenére.* Atsu... mit fogsz kezdeni velem? *kérdezi halkan az egyik séta alkalmával.* Nem maradhatok örökre az orvosi szobában... *fordítja fejét a fiú felé, már csak megszokásból is, bár szemei úgyis elvannak takarva, így esélye sincs látnia Atsut.* /mennem kell, oyaa~/
|

*Nem szivesen, de arrébb áll és hagyja az orvost, hogy végezze a dolgát. Miután meghallotta hogy már kiviheti a fiút, elgondolkozott. Mivel a nyilvánosság elől el kell rejteni Kenit - bár ebben az állapotban aligha ismernék fel- inkább a kastélyon belül sétálgathat vele. Bólintott, és segített Keninek felállni. Nem mentek túl messze a kis szobától, hisz tudta hogy ha a fiú összeesik, vagy bármi baja lesz ő nem tudja visszahurcolni Kenit a szobába. Így tett a következő hetekben is, mindig sétálgatott egy kicsit Kenivel, közben végig fogta a kezét. Sokat beszéllt vele, hisz tudta, vagy legalábbis remélte hogy a fiú hallja, csak nem tud válaszolni.*
|

*Az orvos kicsit hagyja őket, majd megkéri Atsut, hogy álljon odébb, vagy menjen ki, míg ő megvizsgálja újból Kenit. Beköti a szemeit, majd megvizsgálgatja, aztán ad be neki néhány orvosságot. Mikor az orvos végez, szól Atsunak, hogyha akarja, már kilehet vinni Kenit a szobából, de sok pihenésre van szüksége és a szemével majd csak később foglalkoznak, mikor már nagyjából rendbejjött, hisz most a szervezete még túl gyenge ahoz, hogy valami műtét féleségbe kezdjenek.*
|

*Először meglepődik, de aztán szélesen elmosolyodik. Megtartja a fiút, aki nekidől és megsimítja az arcát.* -Én vagyok Kenichi. Gyógyulj meg gyorsan, oké? *Mondta vidáman, és az orvosra tekintett.* -Persze hogy nem reagált.. mert engem szeret, blee! *Nyujtotta ki az orvosra a nyelvét, bár csak azért viselkedett ilyen gyerekesen, mert nagyon megörült annak hogy Keni már a nevét is kimondta, igaz csak halkan.* -Remélem a látásod is hamar rendbejön.. *Mondta halkabban. Kicsit ő is a fiúhoz bújik, de úgy vigyáz rá mint egy porcelán babára, hisz tudja hogy mindene fáj.*
|

*Fölismeri Atsu hangját, amire kicsit reagál is, hisz nekidől hirtelen a fiúnak és fejét kicsit hozzádörgöli. A kötések miatt nehezére esik mozogni és mindene fáj nagyon.* Atsu... *sutogja halkan és becsukja a szemét. Még nagyon fáradt. Az orvos csak pislog, hisz neki semmire nem reagált a fiú.* Úgy tűnik... nem olyan nagyon nagy a baj... *mondja az morvos elgondolkodva.*
|

-De akkor.. hall, nem igaz? Miért nem reagál, ha hallja hogy itt vagyok? *Kérdezte még mindig értetlenül.* -Maga az orvos, szóval gyorsan derítse ki hogy mi a baja, mert nekem a régi Keni kell, nem egy élettelen bábú! *Morogta, majd ismét a fiúhoz sétált.* -Hahóó, Kenichi! Én vagyok az Atsu, reagálj már valamit! *Rázta meg előtte a kezét, majd maga felé fordította az arcát.*
|

*Keni nem csinát továbbra sem semmit. Az orvos megrázta a fejét.* Fogalmam sincs... ilyet még sosem láttam... *nézegeti Kenit.* Nem reagál szinte semmire, csak egy-két zajra... megvizsgáltuk, de úgy tűnik, szinte minden rendben... a szemén kívül... arra még nem tudjuk biztosan, hogy megvakult-e vagy csak rosszul lát... *motyogja az orvos a fejét vakargatva.*
|

-Kenichi! *Kiáltott fel vidáman, és szinte arrébb lökte az orvost hogy odaférjen hozzá.* -Hogy vagy? Hogy érzed magad? El sem hiszem hogy felkeltél! *Beszélt hozzá aranyos mosollyal, de miután nem igazán reagált semmire, értetlenkedve nézett az orvosra.* -Ez nem.. nem Kenichi. Mi van vele?! *Kérdezte és hátrált néhány lépést az ágytól. Meredten nézte a fiút, de olyan volt mintha csak egy bjd bábut látna.*
|

*Az ágyon üldögélt, de csak nézett maga elé üveges tekintettel. Mikor valaki benyitott, arra fordította a fejét kicsit, majd ismét lehajtotta és be is csukta a szemét. Az egyik orvos ott állt előtte és össze-vissza kalimpált Keni előtt, aki erre nem reagált. Mikor az orvos észrevette Atsut, kicsit odébb állt és odaengedte Kenihez.*
|

*Nehezen tudták kikoloncolni a szobából, de végül csak beleegyezett. Hisz semmit sem tehet most a fiúért. A szobájában ült, és azért imádkozott hogy a fiú rendbe jöjjön. Mikor benyitottak, rögtön felpattant az ágyról és az orvoshoz lépett.* -mi az, mi van vele? Végre felébredt? *Kérdezte reménykedve, halvány mosollyal. De amit jobban megnézte az orvos ábrázatát, rosszat sejtett.* -M.. mi van vele?.. *Kérdezte remegő hangon. Az orvos egy pillanatig habozott, így Atsu félrelökte őt az ajtóból és Kenichi szobájába rontott be..*
|

*Hosszú napokig semmit sem változik az állapota, vagy ha mégis, akkor is inkább csak romlik. Kiküldik Atsut, hisz nem engedhetik neki, a király parancsára, hogy mindig ott legyen, de megígérik, ha baj van, azonnal értesítik a fiút. Mikor Atsu épp a szobájában van, az egyik orvos beront hozzá. Még kopogni is elfelejt.* A-a... a fiú... Kenichi... *nyöszörgi kissé fehér arccal és Atsut nézi.*
|

*Atsu nem fogadja el ezt a tényt, még csak végig sem hallgatja az orvost.* -Hát akkor Kenichi lesz a második olyan ember, aki túl fogja élni és teljesen fel fog épülni belőle! Ha kell idehívom a legjobb, legdrágább orvost, hogy gyógyítsa meg őt! *Jelentette ki dühösen, és így is tett. Nagyon sok orvost elhívott, még a többi országból is, de mind ugyanazt mondta. Atsu kezdte egyre jobban elveszíteni a reményt, de azt nem engedte, hogy megmérgezzék a fiút.* -Nem érdekel ha szenved! Megígérte nekem.. megígérte, hogy nem hal meg.. *Szipogta. Eddig visszatartotta az érzéseit, illetve inkább dühében adta ki minden fájdalmát, de már nem bírta tovább. A földre esett, és hangosan sírni kezdett Keni ágya mellett. Az orvos inkább elhagyta a termet, magára hagyva ezzel Atsut és Kenit.* -Miért?.. Te barom, barom Kenichi.. mondtam hogy ne menyj ki.. bár még mindig a börtönben lennénk mindketten!..
|

*Nem mozdult meg egyszer sem. Nagyon rosszul van. Az orvos azt mondta végül, ő mindent megtett, mégsincs sok esély, hogy 1-2 napnál tovább éljen és azokat is csak végig fogja szenvedni. Javasolja, hogy mérgezzék meg, abba azonnal belehal ilyen állapotban és legalább nem fog akkor tovább szenvedni. Azt is elmondja az orvos, hogy persze reménykedhetnek a fiú felépülésében is, de erre szinte semmi esély sincs és valószínűleg akkor is lesznek maradandó sérülései, talán megbénül és egyebek, tehát arra, hogy később teljesen rendbejön majd azt állítja az orvos, annyira minimális az esély, hogy eddig még a világon csak egy embernek sikerült egy hasonlóan súlyos esetből teljesen felépülnie hosszú idő után.*
|

*Elborzadt a látványtól, de erős maradt, mert valami ilyesmire számított. Bár, halványan azért abban reménykedett, hogy a fiú felkel, amint meghallja a hangját. Amint az őr a hajánál fogva emelte meg Kenit, Atsu rögtön rámordult.* -Óvatosan bánj vele, különben te is a halál fia leszel! *Morogta fenyegetően.* -Erről még csak hallani sem akarok! Azonnal a kastélyba visszük, ahol ellátják a sebeit, és minden rendben lesz! *Kiabált az őrrel, hisz inkább idegeskedett, minthogy helyben elsírja magát. Sietősen ment ki az őrrel a kocsihoz, aki a vállán cipelte ki Kenit. Sebesen elindult a lovaskocsi, Atsu pedig próbálta ébresztgetni a fiút, de sikertelenül. Egyre jobban aggódott érte.* -Idióta! Kelj fel, most rögtön! Remélem tudod, hogy ha meghalsz, én is veled megyek! *Kiabált kikelve magából a fiú, közben remeegő kezekkel emelte fel picit Keni arcát. Mikor a kastélyhoz értek, újra segítséget kért hogy bevigyék a fiút az orvoshoz. Atsu ott is meg kapta, hogy már nincs sok remény, de miután az orvost is a halállal fenyegette, a doki meg tett minden tőle telhetőt. Több órán át dolgozott a sérült fiún, de nem látott esélyt a gyógyulásra. Miután végzett, behívta Atsut. Keni testén szinte mindenhol fásli volt, és az orvos mondta, hogy több törött csontja is van. Atsu odalépett Kenihez, és remegő kézzel simítot végig az arcán.* -Hülye.. kelj már fel.. már sikerült. Kint vagy te is, és én is.. már senki nem állhat közénk szóval rajta, kelj már fej! *Emelte fel a mondat végére a hangját.*
|
[5008-4989] [4988-4969] [4968-4949] [4948-4929] [4928-4909] [4908-4889] [4888-4869] [4868-4849] [4848-4829] [4828-4809] [4808-4789] [4788-4769] [4768-4749] [4748-4729] [4728-4709] [4708-4689] [4688-4669] [4668-4649] [4648-4629] [4628-4609] [4608-4589] [4588-4569] [4568-4549] [4548-4529] [4528-4509] [4508-4489] [4488-4469] [4468-4449] [4448-4429] [4428-4409] [4408-4389] [4388-4369] [4368-4349] [4348-4329] [4328-4309] [4308-4289] [4288-4269] [4268-4249] [4248-4229] [4228-4209] [4208-4189] [4188-4169] [4168-4149] [4148-4129] [4128-4109] [4108-4089] [4088-4069] [4068-4049] [Korábbi]
|