[Későbbi] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
 *Megsértődött. Leül az ágyára és bámul maga elé elgondolkodva. Nem akarja elmondani a fiú titkát, de kissé feldühíti, hogy így viselkedik vele a fiú.*
|
*lenéz rá. Arcáról semmit sem lehet leolvasni* - nem - *mondja közönyösen. Elpakol mindent és csak egy papírt hagy meg. Leül az ágyra és olvassa. Az utolsó levél a szülitől*
|
*Megfogja a pofontól sajgó arcát és kissé dühösen néz rá.* Mégis mit vársz, ha meg sem próbálsz bízni bennem!? *üvölt rá a fiúra.* Bennem nem fogsz csalódni, ha hajlandó vagy megbízni bennem... *duzzogva ül a padlóra és karbateszin a kezeit, úgy néz fel a fiúra.*
|
*dühösen fordul felé és egy tized másodperc alatt vágja pofon.* - Én nem bízom senkiben. Engem így neveltek.* - Nem érdekel hogy sajnálod-e vagy nem. Ezek csak szavak...semmit sem jelentenek - *nézi hidegen a szemét*
|
Azért... bízhatnál bennem legalább egy kicsit... *néz határozottan a fiúra és odalép hozzá.* Nem szándékoztalak tönkre tenni... tényleg sajnálom...
|
*elfordítja a fejét. Szomorú.* - Tönkre tettél - *suttogja és visszapakolja a papírjait. Majd belelhal a tudatba hogy most függ valakitől, hogy elmondja-e a fiú vagy nem. Nem ő irányítja a sorsát. Másnak is van beleszólása és beleszédül ebbe az érzésbe. Megkapaszkodik az asztalban*
|
*Megkönnyebbülten sóhajt egyet és lehuppan a padlóra. A fiút figyeli.* Ne haragudj, hogy megnéztem... *mondja halkan, majd föláll és hálásan meghajol előtte, amiért életben hagyta.*
|
*nézi a fiút. Ujja a ravaszon, de nem húzza meg. Leteszi és berakja a táskájába. Nem szól semmit. Sok minden kavarog a fejében, amiket nem tud rendszerezni ahogy eddig tette*
~ El fogja árulni....el fog járni a szája...az emberek ilyenek...~
|
*Keser-édesen elmosolyodik.* Jó... akkor... ölj meg... de tudnod kell, hogy én sosem mondanám el a titkod senkinek, ha neked ez ennyire fontos... *nagyon őszintén mondja ezt, majd becsukja a szemét várva, hogy döntsön, megöli-e őt. Tudja, hogy úgysincs hova menekülnie, és semmi kedve még napokig menekülni előle.*
|
*megremeg a keze* - Azt hiszed hogy kezdő vagyok? - *morog*- Eltüntetem a hullád...soha senki nem tudja meg..beadom nekik hogy Eiji miatt máris feladtad...nem fognak kételkedni.. - *homlokának tartja a pisztolyt* - Soha senkiben nem szabad bízni...
|
Komolyan mondtam... *néz rá határozottan és mostmár jele sincs annak, hogy félne. A szeme is megcsillan és most eléggé bátor. Szemben áll a fiúval.* Lebuktatod magad, ha lelősz... de, ha életben hagysz, senki sem fogja megtudni... bízhatsz bennem... *már nem menekül. Közelebb lép hozzá.*
|
*ha tudna sírni, ha nem fojtottak volna bele minden érzelmet most sírna. Sírna a dühtől és a csalódottságtól. Közelebb lép de nem teszi le a pisztolyt. Kibiztosítja.* - Nem hiszem. -
|
Sajnálom... *lehajtja a fejét* Ne-nem mondom el senkinek, ígérem... *pillant föl a fiúra, de a pisztolytól eléggé bepánikol. Hátrálni kezd és próbál keresni valamit, ami mögé elrejtőzhet.*
|
*elé lép tajtékozva a dühtől* - Neked fogalmad sincs hogy mibe másztál bele igaz?! Tudod te mennyit küzdöttem, tanultam és szenvedtem hogy az lehessek aki most vagyok?! Én vagyok a legjobb bérgyilkos egész svédországban. A kormány engem kér föl hogy kémkedjek mert jobb vagyok mint a szánalmasan béna ügynökeik....fogalmad sincs hogy mit tettél most tönkre érted?! - *összeszorítja a szemét és térdre esik* - Hogy merted?! - *előkap egy pisztolyt és a fiúnak szegezi*
|
*Elejti a papírokat és a fiúra néz kissé sápadt arccal. Hátraesik.* Én... én... nagyon sajnálom! *mondja hangosan és szíve kihagy pár ütemet. Nagyon fél.*
|
*a fiú könnyen rátalálhatott pár érdkesebb példányra. levelek a kormánytól, fegyvertartási engedély, felszállási engedély katonai gépekhez meg hasonlók és ott volt feketén fehéren az igazolványa is. Ő meg közben feláll és kilép. Szeme nagyra nyílik és hirtelen megfagy a vér az ereiben. Megremeg és úgy érzi mintha egy kalapáccsal összetörték volna az eddigi életét* - Mit művelsz? - *üvölt rá és a dühtől lángoló szemekkel odalép elé*
|
*Kissé megrémül, de ez nem látszik rajta. A papírokat kezdi átnézni, de fél, hogy lebukik, így nagyon gyorsan keresgél a papírok között.*
|
*lecsúszik a fal menténa földre. Úgy érzi szétreped a feje. Úgy érzi meghibásodott benne valami. Már nem elég jó, már nem elég tehetséges. Megremeg picit és ökölbe szorítja a kezét*
~ Nem. Én vagyok a legjobb bérgyilkos. Senki sem élte eddig túl...minden küldetést megcsináltam amit mondtak...keményen dolgoztam nem itt fogok elbukni ~ *összeszedi magát, közben a fiú mikor kinyitja a bőröndjét lát pár hasonló fekete kicsit öltönyre emlékeztető ruhát, és ...pisztolyokat, töltényeket, sokkolót, alapanyagot mérgek keveréséhez és a papírjait*
|
*Lassan föláll és megpillantja a fiú bőröndjét. Elpillant a fürdő felé, majd csendben odalépked és kinyitja a bőröndjét. Belekukkant. Mostmár nagyon kíváncsi.*
|
*nézi hosszan a fiút. Bizalmatlanul méregeti. Egy ellenséget lát benne aki mostmár veszélyes a titkára. Retteg hogy lelepleződik, hogy ettől megy tönkre eddigi kemény munkája. Bemegy a fürdőbe és magára vágja az ajtót. Úgy érzi felrobban ha nem lehet egyedül hogy átgondolja mit kéne tennie. Nagy feldultságában meg kinnt hagyja a bőröndjét xD*
|
[Későbbi] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Új bejegyzés
Frissítés
